Ruivo (csúcs)

Ez a csúcs széles körben ismert, és számos portugál és külföldi mű említi: Madeira legmagasabb pontja, ahonnan az egész sziget legkiterjedtebb panorámája tárul fel. Csúcsa, vagyis legmagasabb pontja a Santana (’Szent Anna’) egyházközség (freguesia) déli szélén található; egyes nyúlványai Faial és São Jorge (’Szent György’) egyházközségeinek területére is átnyúlnak.

A magaslatot Santanából vagy Curral das Freirasból (’apácák karámja’) induló utakon lehet megközelíteni; a két út közül az utóbbi ajánlatosabb. Santanából a Cumeada Altán (’magas gerinc’) át lehet feljutni a csúcsra. Az útvonal végig gyönyörű kilátást kínál, és elhalad a Homem em Pé (’álló ember’) néven ismert, különös lávaoszlop közelében (lásd ott). Curral das Freiras felől a Lombo Grande (’nagy gerinc’) útján kell felfelé haladni, majd egy bizonyos magasságban egy gyalogösvény vezet a hegy tetejére. Curral das Freirasból a Lombo do Furão (’a görény gerince’) nevű ösvényen is fel lehet kapaszkodni. Ez azonban nemcsak rendkívül fárasztó, hanem veszélyes is az ösvényt szegélyező szakadékok és meredélyek miatt.

A magaslat tetejéről viszonylag pontos képet lehet alkotni Madeira hegyvidékének felépítéséről: jól kivehető a legmagasabb hegyek jelentős része és az őket övező nagy szurdokok, amelyeket szinte mindenütt meredek vízmosások és igen magas, szakadékos hegyoldalak szegélyeznek. Innen látható az a végeláthatatlan hegyekből álló hegylánc is, amely nyugati végétől keleti végéig hosszában szeli át Madeirát. Ez a lánc alakítja ki a sziget két jól elkülönülő lejtőjét, az északi és a déli partvidéket.

A nehéz feljutás ellenére sok jeles személy látogatta meg ezt a lenyűgöző helyet. Egyeseket az innen feltáruló, leírhatatlan látóhatár szépsége vonzott, másokat a helynek a természet- és fizikai tudományok művelői számára kínált különleges érdekessége.

Az alábbi táblázat azoknak a megfigyelőknek az eredményeit mutatja be, akik megpróbálták megmérni a Pico Ruivo (’vöröses csúcs’) magasságát.

Méter

1811	Gourlay	2515
	Smith, Irish Trans, 8.	1573
1821	Clavering és Sabine, Journ. of Science, 29. sz.	1657
1823	Thomas Edward Bowdich (barométerrel)	1855
1823	Bowdich (háromszögeléssel)	1921
1823	Bowdich barátai	1864
1826	dr. Heineken, Phil. Mag., 1837	1850
1838	A Wilkes kapitány vezette amerikai felfedező expedíció tisztjei	1901
1839	Az Erebus és a Terror brit hajók tisztjei	1858
1839	Az Erebus és a Terror brit hajók tisztjei	1860
1844	Vidal kapitány	1845
1844	Antonio P. de Azevedo mérnök	1843
1859	dr. Hochtetter	1876
1861	J. Gray Smith	1849
1903	Eduardo Agostinho Pereira ezredes	1950
1914	Az Alfredo Durão ezredes vezette geodéziai bizottság	1861

Az Erebus és a Terror tisztjei Gay Lussac és Rudberg képleteit használták a csúcs magasságának meghatározásához. Az első módszerrel 1858 métert, a másodikkal 1860 métert kaptak. Bowdich egyik számítása háromszögelésen alapult; az összes többi eredményt barométerrel kapták. A néhai Eduardo Agostinho Pereira ezredes a csúcs méréséhez barometrikus magasságmérőt használt. Alfredo Durão ezredes számítását a legpontosabbak egyikének tartják, mert a mérést olyan különleges körülmények között végezték, amelyek lehetővé tették a kielégítő eredmény elérését. Számítása szerint a hegycsúcs magassága 1861 méter. Ezt a számítást 1914-ben végezték.

Bármelyik irányba tekintünk is, a csúcsról nagyszerű panoráma tárul elénk.

A Pico do Areeiro (’homokbánya’) vöröses sziklafalaival, a széles Pico das Torres (’tornyok’), amelyet több kisebb csúcs vesz körül – közülük a Pico do Gato a legmagasabb –, valamint a Pico do Canário, a Pico do Cidrão, a Pico Grande és a Pico de Santo António a közelben emelkedik. Többé-kevésbé mély szurdokok választanak el tőlük bennünket. Távolabb, nyugaton a növényzet nélküli Paul da Serra (’hegyi mocsár’) fennsík, keleten pedig a hosszú, kanyargós Ponta de São Lourenço látható. A csúcsról Santana egyházközsége, São Jorge és Boaventura zöldellő hegyvidéke, a Caminho do Poiso egy része, Porto Santo és a három Kopár-sziget is látszik. Innen a szigetet körülvevő tengerre is rálátni, kivéve a Pico das Torres irányában: az a csúcs alig alacsonyabb a Pico Ruivónál.

A csúcsról szemlélt napkelte fantasztikus és rendkívül szép látvány, amely méltán érdemel csodálatot. Innen nézve a látóhatáron megjelenő nap megnagyobbodottnak látszó, gyönyörű aranyszínű korongja mintha remegne. Ez a különös, figyelemre méltó jelenség azonban szépségében messze elmarad azoktól a pompás fényhatásoktól, amelyeket az egyre magasabbra emelkedő nap a hajnali párán és a hegyek kopár csúcsain kelt.

A csúcs tetején hét növényfajt találtak; köztük van egy apró, rózsaszín vagy ibolyaszín virágú hanga (Erica cinerea). Az urze molar nevű hanga majdnem a csúcsig felhatol, míg az urze durasia nevű hanga nem jut túl a hegyoldal felén. A csúcs felső részén egy sok olivinkristállyal borított lávaoszlop maradványai találhatók, a szomszédos területeket pedig vörös salak, lapilli és vulkáni bombák alkotják.

A Correio de Madeira 1923. június 21-i, 355. számában megjelent tudósítás szerint a hegyi közlegelők (montados) felosztásakor a Pico Ruivo keleti része Faialhoz, északi része Santanához, nyugati része pedig São Jorgéhoz került. Ugyanez a tudósítás azt írja, hogy a hegy legmagasabb pontja Santanához tartozik.

A Pico Ruivo egyik lejtőjén, a csúcstól nem messze található a Lapa da Cadela (’a szuka barlangja’) nevű barlang. Menedéket nyújt azoknak a látogatóknak, akiket a magaslatra vezető útjukon rossz idő ér ezeken az olykor barátságtalan vidékeken.

Szükség volt egy kis menedékház építésére a közelben, de ez csak 1939-ben valósult meg. A festői hely látogatói nagy örömmel fogadták, az értékes fejlesztés kezdeményezői pedig megérdemelt dicséretben részesültek.

Számtalan prózai és verses mű magasztalja e magasan fekvő táj csodálatos szépségét. Ugyancsak számtalan, portugálul és idegen nyelveken írt beszámoló született az ide tett kirándulásokról; sok közülük érdemes arra, hogy elolvassák és kellőképpen méltányolják. Ezek között említhetjük a kiváló angol természettudós és utazó, T. E. Bowdich beszámolóját érdekes Excursions in Madeira and Porto Santo című könyvében, amely francia fordításban is megjelent, valamint azt, amelyet a régi Heraldo da Madeira (’Madeirai Hírnök’) 1912. február 2-i, 6-i és 7-i számában közöltek.