Meteorológiai állomások

A funchali meteorológiai állomás a Fortaleza de São Lourenço (Szent Lőrinc-erőd) épületében kezdte meg működését 1865 januárjában, a néhai hadmérnök, Antonio Pedro de Azevedo vezetésével. 21,2 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, és az Observatório do Infante D. Luís felügyelete alá tartozik, amellyel naponta táviratot vált. A megfigyeléseket reggel 6 és 9 órakor, délután 3 és 5 órakor, valamint este 9 órakor végzik; az utolsó megfigyelés nem kötelező (1921).

E megfigyelési rend bevezetése előtt reggel 7 és 9 órakor, délben, délután 3 órakor és este 9 órakor végeztek megfigyeléseket.

1901-ben helyiséget építettek az állomás irattárának, 1913-ban pedig teraszt az állomás fölé, amelyhez külső lépcső vezet. Mindkét fejlesztés az 1. segéd, Eduardo Agostinho Pereira ezredes javaslatára valósult meg; ő 1918. szeptember 22-én hunyt el.

A funchali meteorológiai állomáson barográf, pszichrográf, anemográf, Adie-féle barométer, August-féle pszichrométer, maximum- és minimumhőmérők, párolgásmérő, csapadékmérő stb. található. Az állomás rendszerint naponta közleményt ad a sajtónak a szél irányáról, az égbolt állapotáról, a légnyomásról, a hőmérsékletről és a 24 óra alatt hullott csapadék mennyiségéről (1921).

A Pico do Areeiro (’homokbánya-csúcs’) közelében, 1700 méteres tengerszint feletti magasságban 1895-ben faházat építettek meteorológiai állomásnak és a megfigyelők lakhelyének. Ez az államnak mintegy 5 conto (egymillió réis) de réis költségébe került létesítmény azonban sohasem kezdte meg működését, mert a kormányok és a közigazgatási testületek általában közömbösen viszonyulnak a tudományos jellegű szolgálatokhoz.

Az említett házat, amely a Közmunkaügyi Igazgatóság (Direcção das Obras Públicas) felügyelete alatt állt, 1913. augusztus 13-án átadták a Madeirai Mezőgazdasági Tanácsnak (Junta Agrícola), hogy meteorológiai állomást létesítsen benne. A testület megszűnésekor az épület a kerület főtanácsának (Junta Geral do Distrito) birtokába került. A miniszteri határozat, amely engedélyezte az areeirói épület átadását a Mezőgazdasági Tanácsnak, 1913. április 19-én kelt.

A tornyot, amelyben a meteorológiai műszereknek szánt helyiség volt, és amelybe kívül elhelyezett lépcsőn lehetett feljutni, az 1920. február 25-i és 26-i heves szélviharok ledöntötték.

A fentiek szó szerinti átiratai annak, ami e Elucidário első kiadásának II. kötetében, a 326. oldalon olvasható. Ehhez most a következő értékes információkat fűzhetjük hozzá, amelyeket a funchali meteorológiai állomás jelenlegi igazgatója, Antonio Feliciano de Castilho volt szíves rendelkezésünkre bocsátani; így bővítjük a már ismert korábbi adatokat.

“

„Az egykori állomás ma meteorológiai obszervatóriumként működik. Még mindig a São Lourenço-palotában kap helyet, de hamarosan saját épületbe költözik. Műszerezettségét és feladatkörét jelentősen bővítették. Vezetője az Observatório do Infante D. Luís első asszisztense; az obszervatórium az egész szigetcsoport többi állomásának és mérőhelyének műszaki felügyeletét is ellátja. Az obszervatórium jelenlegi vezetője António Feliciano de Castilho első asszisztens.

Műszerkészlete ma egy Adie-féle barométerből, egy barográfból, egy pszichrométerből, egy higrográfból, egy termográfból, egy csapadékmérőből és egy csapadékíróból, egy maximum- és egy minimumhőmérőből, egy közönséges hőmérőből és egy, a napsütésben mérhető legmagasabb hőmérsékletet mutató hőmérőből, továbbá egy szélíróból, egy napfénytartam-mérőből, két napsugárzásíróból, egy napsugárzásmérőből és egy párolgásmérőből áll.

A megfigyeléseket 6, 12 és 17 órakor végzik: mérik a hőmérsékletet, a páratartalmat, a szelet, a légnyomást és a napsütést, feljegyzik az időjárás állapotát stb. A funchali állomáson kívül a következők működnek még:

Areeiro

A Pico do Areeiro közelében, 1610 méteres magasságban működik az areeirói meteorológiai állomás. Ezen a helyen már 1895-ben építtettek egy házat, hogy mérőhelyként és a szolgálatot ellátó személyzet lakóhelyeként szolgáljon, de különféle okokból sohasem kezdett működni (lásd: Areeiro). 1936 novemberében itt hőmérséklet- és csapadékmérő hely kezdte meg működését, amely a csapadékról és a hőmérsékletről szolgáltatott adatokat. 1939 decemberében a mérőhelyet kibővítették, és a következő műszerekkel szerelték fel: barométerrel, barográffal, pszichrométerrel, maximum- és minimumhőmérővel, csapadékmérővel, széliránymutatóval és szélsebességmérővel. A megfigyeléseket 9 és 15 órakor végezték; a légnyomásról, a hőmérsékletről, a páratartalomról, a szélről, a csapadékról, a látástávolságról és az időjárás alakulásáról gyűjtöttek adatokat. 1942 januárjától 6, 12 és 17 órakor végeznek megfigyeléseket. Az állomás jelentősége miatt hamarosan saját épületbe költözik, és bekapcsolódik a nemzetközi szolgálatba.

Encumiada de São Vicente

Santana, Lugar de Baixo és a Monte szanatóriuma: Ezeket az állomásokat rendre 1941 júniusában, 1942 januárjában, 1941 júniusában és 1941 júniusában létesítették. Naponta háromszor, 6, 12 és 17 órakor végeznek megfigyeléseket, és a hőmérsékletről, a páratartalomról, a csapadékról, a látástávolságról, a párolgásról, valamint a szél irányáról és sebességéről gyűjtenek adatokat. Ehhez maximum- és minimumhőmérőkkel, pszichrométerrel, hőmérséklet- és páratartalom-íróval, csapadékmérővel, párolgásmérővel és széliránymutatóval vannak felszerelve. A Monte szanatóriumában napfénytartam-mérő is van, amely a napsütésről szolgáltat adatokat. Az encumiadai és a santanai állomás már 1938 decembere óta működött hőmérséklet- és csapadékmérő helyként.

Porto Santo

Az azonos nevű szigeten, a rádiótávíró-állomás mellett fekvő állomást 1941 júliusában az akkor a funchali mérőhelyet vezető Manuel Melquíades Alarques létesítette. Kezdetben kétszer, 9 és 15 órakor végeztek itt megfigyeléseket. Ugyanazokkal a műszerekkel van felszerelve, és ugyanazokat az adatokat szolgáltatja, mint az előző állomások. A megfigyelések időpontja a többi állomáséhoz hasonlóan 6, 12 és 17 óra.

Hőmérséklet- és csapadékmérő hely működik még Madalena do Marban, Queimadasban, Ribeira Bravában és Santo da Serrában; valamennyit 1936 novembere és 1938 decembere között létesítették.

Ezeken kívül csapadékmérő hely van Caramujóban, Machicóban, Montado do Pereiróban, Ponta do Pargóban, Porto do Monizban, Rabaçalban, Ribeiro Frióban, Santa Cruzban, Santo Antónióban, Canhasban, Bica da Canában, Paul da Serrán és São Vicentében. Közülük a Santa Cruz-i a legrégebbi: 1936 novemberében létesítették. A legújabb a São Vicente-i, amelyet 1945 májusában létesítettek.

A madeirai meteorológiai szolgálat valamennyi mérési adatát havonta közzéteszik a lisszaboni Observatório Central Meteorológico do Infante D. Luís havi összefoglalójában, a Jornal das Frutas da Madeira meteorológiai tájékoztatójában és a Boletim Mensal do Funchal című kiadványban. Az adatokat évente az Anais do Observatório Central is közli. A funchali obszervatórium naponta ad ki közleményt Funchal, Arieiro, Sanatorio, Santana, Lugar de Baixo és Porto Santo állomásainak, valamint Santo da Serra mérőhelyének adataival.

Mindezek az állomások és mérőhelyek a lisszaboni központi meteorológiai obszervatórium által működtetett Országos Éghajlati Szolgálathoz tartoznak. Az obszervatórium a Természettudományi Karhoz kapcsolódik; igazgatója 1937 óta Herculano Amorim Ferreira doktor úr, a kar egyetemi tanára.

A madeirai meteorológiai szolgálat jelenlegi állapota annak a jelentős lendületnek köszönhető, amelyet a központi obszervatórium jelenlegi igazgatója adott az Országos Éghajlati Szolgálatnak. Kizárólag azért utazott Madeirára 1938 júniusában, hogy tanulmányozza a szolgálat szükségleteit. Ugyanezzel a céllal járt Funchalban 1941 júliusában Amaro Monteiro doktor úr, a központi obszervatórium éghajlati szolgálatának vezetője. Ezen állomások közül sokat a kerület főtanácsa által vásárolt eszközökkel szereltek fel, amelynek akkor a nagyra becsült João Abel de Freitas doktor úr volt az elnöke. Az állomásokat a mezőgazdasági szolgálat munkatársai működtetik; ezt a hivatalt Maurilio Ferraz e Silva agrármérnök úr vezeti. A Nemzeti Gyümölcsügyi Tanács helyi képviselete – amelyet akkor António Teixeira de Sousa agrármérnök úr vezetett – szintén felállított néhányat az első hőmérséklet- és csapadékmérő helyek közül. Ezeket később átadták a Mezőgazdasági Igazgatóságnak.

Meg kell említeni a már elhunyt João d’Almada doktor úr és Hugo C. de Lacerda Castelo Branco altengernagy önzetlen és rendkívül értékes munkáját is.«