Népi hiedelmek

Bár a civilizáció sok, Madeirán egykor elterjedt népi hiedelmet eltüntetett, ma is élnek közöttünk olyanok, amelyeket érdemes megemlítenünk, mert mélyen gyökereznek népünk gondolkodásában. A boszorkányságban, a szemmel verésben, a rossz levegőben (ar mau), valamint abban, hogy bizonyos emberek szavakkal gyógyítani vagy kártyából jósolni tudnak, nemcsak vidéken, hanem a városban is hisznek. Figyelemre méltó, hogy műveltnek tartott emberek sem vetették el teljesen a múltból örökölt babonák némelyikét.

A nép szerint a varázslónők mindenféle ártó varázslatot művelnek. Néha az úton guruló korsó alakjában jelennek meg: ha valaki hozzáér a korsóhoz, az asszonnyá változik, és arra kényszeríti az illetőt, hogy a hátán hazavigye. A boszorkányokról azt tartják, hogy elsősorban éjszaka kiszívják a gyermekek vérét. Ez azonban megelőzhető, ha annak az ágynak a párnája alá, amelyben a védendő személy alszik, nyitott ollót tesznek.

A Paul da Serra (’hegyi mocsár’) területén fekvő Campo Grande (’nagy mező’) az egyik hely, amelyet a varázslónők összejöveteleikhez választanak. Ezeken az ördög elnököl, gyakran bak alakjában. Azt mondják, ha balszerencsénkre az utunkba kerül, bármilyen alakot öltsön is, egy áhítattal vetett kereszt elegendő a pokol királyának elűzéséhez. Azt is állítják, hogy a hangosan kimondott „tosca, marrosca, szem a helyén, zabla a szájban” szavak rendkívül hatásosak, ha el akarjuk távolítani a varázslónőt vagy varázslónőket, akik ártani akarnak nekünk, vagy a rovásunkra szeretnének mulatni.

A bomló anyagot rejtő talaj fölött megjelenő lidércfények a nép szerint a varázslónők művei. Ők nem félnek attól, hogy bárhol felfedjék jelenlétüket, különösen éjszaka. A varázslónők rendszerint idős, csúnya asszonyok. Madeirán, akárcsak Portugáliában, úgy tartják, hogy hatalmuk főként abban a gombolyagban rejlik, amelyet beavatásukkor az ördög ad át mindegyiküknek. A Porto Santó-i próféták esetét Gaspar Frutuoso a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) 55. oldalán a legnagyobb komolysággal beszéli el, és „Sátán megtévesztéseinek vagy cselvetéseinek” tulajdonítja. Ugyanezen mű 180. oldalán egy papnak az ördöggel vívott küzdelméről olvashatunk a Nossa Senhora das Neves-kápolna (Havas Boldogasszony) közelében. A küzdelemből az ördög került volna ki győztesen, ha a pap, felismerve, hogy élete veszélyben forog, nem vet keresztet vagy nem hívja segítségül Jézus nevét.

Talán az a legelterjedtebb hiedelem a szigeten, hogy egyesek pusztán játékkártyák segítségével képesek megjósolni a jövőt vagy titkokat feltárni. Nem kevés nő foglalkozik jóslással, hogy kielégítse a csalásaiknak hitelt adó hiszékenyek kíváncsiságát.

Az Elucidário más részeiben beszámolunk majd a szavakkal való gyógyítás művészetéről (lásd: Bucho encostado, Szemmel verés és Medicina campestre). A rossz levegőről (ar mau) csak annyit tudunk mondani, hogy főként éjszaka érezhető, és árt az annak kitett embereknek és állatoknak. Ha vidéken éjszaka látszólag ok nélkül kutyavonítást hallunk, az azért van, mert éppen átvonul a rossz levegő, amely megrontást és különféle betegségeket okoz.

Népünk babonáiról még azt mondhatjuk el, hogy a törött tükör szerencsétlenséget jelez. Sokan nemcsak vidéken, hanem Funchalban sem adnak kölcsön szitát, nem adnak el sót vagy kovászt napnyugta után, nem csókolnak meg olyasvalakit, akinek égő gyertya van a kezében, nem maradnak az asztalnál, amikor temetési menet halad el, és nem kezdenek munkába kedden vagy pénteken. Attól tartanak ugyanis, hogy mindez bajt hozhat rájuk. A tizenhármas számot sokan baljósnak tartják, és azt mondják, hogy ha ennyien ülnek egy asztalhoz, egyikük még abban az évben meghal. A bagoly és a patagarro baljós madár; ugyanígy rossz ómennek számít, ha egy tyúk kakasként kukorékol.

Szent János és Szent Péter ünnepének előestéjén bárki megismerheti a rá váró sors egy részét. Ha egy nőtlen fiú vagy hajadon lány az esti harangszó idején megtölti a száját vízzel, és fülelni kezd, az elsőként hallott férfi- vagy női névből megtudhatja, hogyan hívják azt, akivel egy napon összeköti az életét. Ugyanerre az eredményre juthat, ha jósló cédulákat tesz a vízbe, és valamelyikük az éjszaka folyamán kinyílik. A pohárba tett tojás is sok mindent elárulhat, ha Szent János éjszakáján a szabad levegőn hagyjuk. Ha pedig azon az éjszakán a víz éjfélkor visszatükrözi valakinek a képmását, az illető biztosan életben marad ugyanennek a szentnek a következő évi ünnepéig!

A beatas nevű ágakat Szent János reggelén szedik fákról és cserjékről. A nép szerint ilyenkor minden növénynek különleges ereje van, a malfurada kivételével. A lakóházak ajtajára vagy belsejébe helyezett ágak semlegesítik a szemmel verés hatását, és elhárítanak sok olyan varázslatot, amely az emberiséget fenyegeti. A Madeirán élő növények közül a rozmaringot használják a leggyakrabban az ördögi praktikák ellen.

Az imént említett babonákon kívül más hiedelmek is élnek még népünk képzeletében, de a rövidség kedvéért ezeket itt nem soroljuk fel. Mindenesetre nem állítható, hogy a madeirai nép a legbabonásabbak közé tartozna, vagy hogy hiszékenysége egyenes arányban állna tudatlanságával.

Európában még a legfejlettebb országokban is több a babona és a hiedelem, mint Madeirán. Ez kitűnik azokból a munkákból, amelyeket hazai és külföldi szerzők a 19. században az okkult tudományokról és a népi hiedelmekről közöltek.