Szemmel verés

Még ma is elterjedt hiedelem nemcsak vidéken, hanem Funchalban is, hogy egyes emberek a tekintetükkel betegséget okozhatnak. Ha egy gyermek ismert ok nélkül fogyni kezd, vagy ha egy disznó, tehén, juh vagy kecske megbetegszik, de nem állapítható meg könnyen felismerhető betegsége, mindig akad, aki ezeket a bajokat a szemmel verésnek tulajdonítja, mivel nehéz rájuk jobb magyarázatot találni. A jó termést hozó fa is felhagyhat a gyümölcsterméssel a szemmel verés miatt. Még ételeink sincsenek biztonságban azoknak a varázslataitól, akiknek az ördög hatalmat adott arra, hogy ártsanak, anélkül hogy a törvény felelősségre vonhatná őket.

A hívők szerint senki sem menekülhet a szemmel verés elől, meggyógyítani azonban könnyű: a kezelés sikeréhez még a beteg jelenléte sem szükséges. Elég a szemmel vert személy egy ruhadarabja vagy bármely más tárgy, amely hozzáért, hogy a javasasszony teljes bizonyossággal, a siker tudatában elvégezze a kezelést.

Annak megállapítására, hogy valakit szemmel vertek-e, egy csepp olívaolajat ejtenek a vízbe. Ha az olaj szétterül, szemmel verés történt; ha egyben marad, nem történt.

Ha megállapították a szemmel verést, annyiszor ismétlik meg a próbát, ahányszor szükséges ahhoz, hogy az olaj a vízbe cseppenve ne terüljön szét. Amint ez sikerül, a beteget gyógyultnak tekintik. A kezelés olykor nyolc napig is eltarthat; az egyik napon használt vizet nem szabad a következő próbákhoz felhasználni.

A javasasszony minden kezelés alkalmával a következő szavakat mondja: „Meggyógyítalak Isten és Szűz Mária nevében; ha evés, ivás, nevetés vagy tréfálkozás közben, szépséged vagy járásod miatt vertek meg szemmel, aki ezt tette veled, soha többé ne tehessen ilyet, a szemmel verés pedig távozzék e testből, és menjen a tengerbe.”

A szemmel verésbe vetett hit egyike azon kevés babonáknak, amelyeket a fejlődés és a civilizáció nálunk máig nem tudott felszámolni. Olyan mélyen gyökerezik vidéki lakosságunk egyszerű embereinek gondolkodásában, hogy sem tanács, sem figyelmeztetés nem képes ráébreszteni őket, mennyire nevetségesek és képtelenek azok a módszerek, amelyekkel a kuruzsló asszonyok egyesek embertársaikra állítólagosan hozott ártását próbálják elhárítani.

A disznóólak fölött gyakran látható szarvakat a sertések gazdái azért helyezik oda, hogy megóvják állataikat a szemmel veréstől vagy a rossz levegőtől (ar mau)! A halászcsónakokban is tartanak olykor néhány ökörszarvat, nehogy a szemmel verés elriassza a halakat, különösen a tonhalat és rokon fajait.