Page (Roberto)

Ez az angol alattvaló jótékony és nagylelkű tetteivel igen kedveltté vált a madeiraiak körében. Már 1804-ben Madeirán tartózkodott, ahol José Phelpsszel közösen borkereskedő céget működtetett; a cég 1840-ben még létezett. Úgy véljük, a 19. század közepén Angliába költözött, amikor sok angol kereskedőház megszűnt, mert a sziget szőlőültetvényeit elpusztító oidium tuckery súlyos helyzetet idézett elő. Évekkel később ott halt meg. Tudomásunk szerint a sziget és lakói javára sok más mellett az alábbiakat tette, amint azt már egy városunk egyik újságjában 1904 januárjában megjelent cikkünkben is elmondtuk:

Hozzájárult a machicói Milagres-kápolna felújításához: szép képet ajándékozott a szentélybe, és pénzzel támogatta az ott végzett munkálatokat.

Az akkori madeirai főkapitány és kormányzó, Pedro Fagundes Bacelar kérésére pénzzel járult hozzá az Algírban fogva tartott portugál tengerészek kiváltásához.

Vasjelzést állíttatott a Funchaltól nyugatra fekvő, Carneiro (’kos’) nevű zátonyon, hogy megakadályozza a part menti hajók pusztulását; korábban sokan vesztették ott életüket. Tetőcserepes menedékházat építtetett a Ribeira das Cales (’mészkő-patak’) mellett az úton járóknak. Ugyanezen a patakon nagy hidat építtetett, mert télen rendkívül veszélyes volt az átkelés. Tetőcserepes menedékházat építtetett az úton járóknak a Ribeira dos Boieiros mellett, Porto da Cruz (’a kereszt kikötője’) hegyeiben. Számos közutat javíttatott meg a hegyekben. Befejeztette a Ribeira dos Frades hídját és útját Câmara de Lobosban (’fókák barlangja’); ezt a munkát igen szükségesnek tartották. Kőhidat építtetett a Ribeira do Engenho fölött, a Funchaltól nyugatra vezető főúton, az 1803-as pusztító árvíz (aluvião) által lerombolt híd helyén. Fahidat építtetett egy félelmetes szakadék fölött Praia Formosa (’szép strand’) közelében. Jelentős javításokat végeztetett a São Martinhóba vezető úton. Alaposan megjavíttatta a Laranjeira és az Új kolostor (Mosteiro Novo) utcát; ez igen szükséges és hasznos munka volt. Hozzájárult a Rua dos Ferreiros (Kovácsok utca) új közkútjának építéséhez. Hozzájárult a Calhau-i Szűzanya-templom (Nossa Senhora do Calhau) patakjánál létesített új közkúthoz. 700 escudóval járult hozzá Funchal nagy színházához. Hozzájárult egy híd építéséhez Santa Cruz (’Szent Kereszt’) mezővárosban (vila). Fahidat építtetett Ribeiro Friónál (’hideg patak’). Házat létesített a Convento de São Francisco (Assisi Szent Ferenc-kolostor) mellett a szegények befogadására. Hozzájárult e város São Sebastião-templomának építéséhez. Új hidat építtetett Montéban. Másodszor is megjavíttatta a Rua dos Ferreiros hídját. Kétszer javíttatta meg a felső Torreão (’nagy torony’) hidat. Jó, tetőcserepes menedékházat építtetett az úton járóknak Paul da Serra hegyeiben. Nyilvános közkutat létesített a Montéba vezető úton. Egy másikat a Fonte da Telhánál. Megjavíttatta és leköveztette a Cruzesből São Paulóba vezető utcát. Újabb közkutat létesített a Montéba vezető úton. Ugyanott négy pihenőhelyet és ülőhelyeket alakíttatott ki. Fahidat építtetett a Levada de Santa Luzia (’Szent Luca-csatorna’) fölött. Új hidat építtetett a Ribeira das Cales fölött. Hat fekvőhelyet adott a funchali börtönnek. Egy conto de réis (egymillió réis) kölcsönt nyújtott a Lancaster-féle iskola befejezéséhez. 100 takarót adott az Irgalmasság Szent Házának (Santa Casa da Misericórdia), a jótékonysági testvérületnek. Hat vas hordágyat adott ugyanennek a Szent Háznak. 300 000 réis adományt adott a Ribeira dos Socorridos hídjának építésére. Jelentős adománnyal segítette Porto Santo (’szent kikötő’) lakóit az ottani nagy, 1822-es szárazság idején. Gyűjtést szervezett a funchali börtön rabjai javára, és maga is bőkezűen hozzájárult. Nem kevés az, amit itt felsoroltunk a sziget lakóinak javára végzett tetteiből. De van még több is.

1816-ban fellépett a madeirai borok árának fenntartásáért a kialakult monopóliummal szemben. Erélyes fellépésének és soha meg nem kérdőjelezett tisztességének köszönhetően a sziget lakói sok tíz conto de réis összeggel jártak jobban. Ez az előny olyan nyilvánvaló és jelentős volt, hogy Funchal tanácsa őszinte és szívélyes köszönőlevelet küldött neki.

Az efféle jótettek nem kerülhették el az ország vezetőinek figyelmét: Roberto Page-et VI. János kétszer is kitüntette. A kitüntetéseknek és más királyi kegyeknek akkoriban még nagy becsük volt; nem osztogatták őket olyan könnyelműen, mint manapság. A Krisztus-rend rendi öltözetét vagy a Fogantatás-rend kommendáját nem lehetett jelentéktelen okokból vagy bevallhatatlan szolgálatokért elnyerni, ahogyan ma oly gyakran megtörténik.

90 és 100 évvel ezelőtt ez nem így volt. Roberto Page előbb a Torony és Kard Rend lovagi fokozatát kapta meg, majd ugyanennek a rendnek a komturjává avatták. Ha e rend fokozatai még ma is azon kevesek közé tartoznak, amelyeknek van némi értékük a társadalmi megítélésben, elképzelhetjük, milyen nagyra becsülték őket akkoriban. Csak annak adományozták őket, aki valóban méltónak bizonyult erre a kegyre.

Annál meglepőbb, hogy Roberto Page, aki jellemének nemességéről és a portugálok iránti rokonszenvéről oly sok és oly figyelemre méltó tanúbizonyságot tett, vállalta a híres „Machim keresztjének ereklyéi” felfedezőjének szerepét – talán félreértett hazafiságból. Ezekről az „ereklyékről” dr. Azevedo a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) 417. oldalán ír. Az „ereklyéket” Machico anyatemplomában (igreja matriz) helyezték el, ám máig senki sem vette őket komolyan. Üvegezett falapban vagy keretben találhatók; a mellettük lévő felirat szerint 1814-ben találtak rájuk ugyanennek a mezővárosnak (vila) a Csodák Ura (Senhor dos Milagres) kápolnájában.