Éhínség Porto Santón

Az 1847-ben Madeirát sújtó válság a szomszédos Porto Santo (’szent kikötő’) szigetén is éreztette hatását. Többször kellett oda élelmiszert és pénzsegélyt küldeni, de a Annais do Porto Santo szerint ennek ellenére „a nép bizonyosan nem tudott volna ellenállni ekkora csapásnak, ha nem lett volna rendkívül sok hal, főként makréla, amelyből 50 darabot is adtak fél tostão-ért” (tostão: 100 réis értékű pénzérme). Porto Santón 1802-ben, 1806-ban, 1815-ben, 1816-ban és 1829-ben is éhínség volt, ezért élelmiszersegélyt kellett oda küldeni. A csapás 1847 után is többször sújtotta a szigetet, például 1850-ben, 1854-ben, 1855-ben és 1883-ban.

Az 1850-es éhínség idején José Silvestre Ribeiro kormányzó magára vállalta a felelősséget, hogy a közpénztárból kiutaltassa a szomszédos sziget lakosságának szánt 75 moio gabona megvásárlásához szükséges pénzt. Azt is elérte, hogy a Porto do Funchalban megjelent két amerikai hadihajó ugyanerre a célra 8 moio kukoricát adjon.

A Porto Santo szigetét sújtó hosszan tartó aszályok a fő okai az egyes években ott tapasztalható nyomornak és élelmiszerhiánynak. Súlyos szárazság idején a termés jelentéktelen; ez a legnagyobb csapás egy olyan vidéken, ahol a lakosság nagy része kizárólag a föld terméséből él.