Arco da Calheta (egyházközség)

Calheta (’kis öböl’) már a betelepítés kezdetétől fontos település volt, és nevét a közvetlen közelében kialakult más településeknek is kölcsönözte: Estreito da Calhetának és Arco da Calhetának (’calhetai ív’). Az Arco elnevezés a környező hegyek jellegzetes félköríves alakjából ered. Ezek a domborzati viszonyok – akárcsak a sziget más részein – pontosan megmagyarázzák az első telepesek által adott nevet. Ezt az egyházközséget (freguesia) 1572-ben hozták létre, székhelyéül pedig a São Braz-kápolnát jelölték ki. Meg kell jegyeznünk, hogy ott már 1572 előtt is tartottak istentiszteleteket saját káplán vezetésével, ahogyan más helységekben is: Arco akkoriban viszonylag jelentős, számottevő lakosságú település volt. A plébánia egyik legrégebbi telepese, Braz Ferreira 1493-ban kelt végrendeletében maga állítja, hogy ő alapította a São Braz-kápolnát. João Fernandes de Andrade ugyanakkor szintén úgy tekintett magára, mint aki megépíttette: erre 1520-ban és 1523-ban kelt végrendeletében egyértelműen utal. João Pedro de Freitas Drumond és a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) jegyzetírója rámutat erre a nyilvánvaló ellentmondásra. Az utóbbi szerint Braz Ferreira végrendeletében rendelkezett a kápolna felépítéséről, de azt végül csak João Fernandes de Andrade építtette meg. Andrade 1527. április 9-én halt meg, és az említett kápolnában temették el. Egy helyütt az olvasható, hogy sírján a következő sírfelirat állt: „Itt nyugszik João Fernandes és felesége, Beatriz de Abreu, akik ennek az Arcónak az első alapítói voltak.”

Az 1572. június 18-i királyi rendelet (alvará régio) engedélyezte egy plébánosi feladatokat ellátó, javadalmas pap által vezetett lelkészség (curato) létrehozását. A pap évi fizetését 13 000 réisben állapították meg; ezt az ugyanazon év július 10-i királyi rendelet további 110 000 réissel egészítette ki, amikor kinevezték az első plébánost, Frei Pedro Delgadót. Az 1589. április 20-i királyi rendelet még fél moio (gabonaűrmérték, 60 alqueire) búzával és egynegyednyi borral növelte a járandóságot. Úgy tűnik, később más királyi rendelkezések is emelték az itteni plébános javadalmát (côngrua). Dom Frei Antonio Teles da Silva megyés főpásztor az 1676. december 28-i királyi rendelet felhatalmazása alapján lelkészséget hozott létre ebben az egyházközségben. Ennek évi járandósága 12 000 réis készpénz, egy moio búza és egy pipa (boroshordó és űrmérték, kb. 400–500 liter) bor volt; költségét „Câmara de Lobos (’fókák barlangja’) fölösleges harmadik javadalmas papja” fedezte. A plébániai levéltár egyik régi könyve szerint ez a lelkészség az egész püspökség egyik legjobbja volt.

A plébánia létrehozása előtt lakói a Calheta egyházközséghez tartoztak, és ott teljesítették vallási kötelezettségeiket. Ezeknek egy részét később már a São Braz-kápolnában végezték, miután a kápolnának saját káplánja lett. Egy általunk meg nem állapítható időpontban a São Braz-kápolnát templomhajóval bővítették, így az új templom szentélye lett. A népesség növekedésével a templom túl szűknek bizonyult, ezért a megyés főpásztor elrendelte, hogy kérjék a királytól egy új templom építését. A Pénzügyi Tanács 1744. október 30-i rendelkezése nyomán az új templom építését árlejtésen (arrematação) Cristovão Gomesnek ítélték oda 9 350 000 réisért. Nem tudjuk, mikor kezdődött az építkezés, de 1754 decemberében befejezettnek nyilvánították. Az új templom ünnepélyes megáldására 1755. január 1-jén került sor. Idővel további kiegészítő munkákat is végeztek; a tornyot 1830-ban építették.

Arco da Calheta a sziget első olyan helyei közé tartozott, ahol a felfedezés után nagyarányú mezőgazdasági művelés indult. Az első telepesek között volt João Fernandes de Andrade (lásd: Andrade), aki az Arco nevet is felvette az itt sesmaria (királyi földadomány telepeseknek, megművelési kötelezettséggel) címén birtokolt hatalmas földjei után; testvére, Diogo Fernandes de Andrade; Pedro Gonçalves da Câmara, João Gonçalves Zarco unokája; Gonçalo Fernandes; és mások. Nagy „benépesített birtokok” (fazendas povoadas) jöttek itt létre előkelő lakóházakkal, kápolnákkal, cukormalmokkal (engenho) és megművelt földekkel.

Gaspar Frutuoso így ír: „Magdalenától negyed légua távolságra fekszik az a lombada (két völgy közötti hosszú hegyhát), amely Pedro Gonçalves da Câmara, Dona Joana de Eça férje tulajdona volt; az asszony a királyné főudvarhölgye volt. Igen jelentős birtok ez: cukormalma, sok cukornádföldje, nagy lakóépületei és saját káplánnal rendelkező temploma van. Ettől a lombadától negyed légua távolságra… egy másik fekszik, amelyet Arcónak vagy Lombada do Arcónak (’az ív gerince’) neveznek. João Fernandesé, Gonçalo Fernandes testvéréé volt; szintén igen jelentős birtok, cukormalommal, sok cukornádfölddel, nagy lakóépületekkel, templommal és káplánnal.”

João Fernandes do Arcónak sok leszármazottja volt. Közülük külön említést érdemel António de Abreu, a Molukki-szigetek felfedezője, akiről fentebb már írtunk, és aki valószínűleg ebben az egyházközségben született. João Fernandes lánya volt az a híressé vált asszony is, akit António Gonçalves da Câmara elrabolt, és akiről Isabel de Abreu néven már szóltunk.

Gonçalo Fernandesnek, a régi madeirai krónikákban szereplő titokzatos személynek is volt lakóhelye és sesmariája ebben az egyházközségben; róla külön szócikkben írunk. Az egyházközségben Loretói Szűzanya, Nazaréi Szűzanya, Jézus Szentséges Szíve, Szeplőtelen Fogantatás és Nossa Senhora da Vida tiszteletére szentelt kápolna áll. Egyiptomba menekülő Szűzanya (Nossa Senhora do Desterro) és Nossa Senhora da Boa Hora régi kápolnájából ma már csak néhány romhalmaz maradt. Voltak más, azóta teljesen eltűnt kápolnák is: Fogolykiváltó Boldogasszony, Vigasztaló Szűzanya, Nossa Senhora da Visitação, Szeplőtelen Fogantatás, Santo António és Santa Maria Madalena kápolnája.

E kápolnák szinte mindegyike hitbizományi alapítványhoz (instituição vincular) tartozott, némelyikük pedig az ebben a plébániában szép számmal létező hitbizományok (morgadio) központja és székhelye volt. Megemlítjük közülük a Píncaro (’orom’)-hitbizományt, amelyet Braz Ferreira, a São Braz-kápolna eredeti alapítója hozott létre. Egy régi kézirat szerint „a plébániatemplomot körülvevő birtokon kezdődött, és ezen a hegyháton a tengertől egyenesen a hegyvidék felé, Pinheiróig (’fenyőfa’) húzódott…”; továbbá az Iria Pires által alapított hitbizományt, amelyet később Pedro Barreto kezelő gyarapított, és amely „a Ribeira do Ledo menti hegyháton fekszik; északon a patak határolja, és egészen Cova do Arcóig (’az ív gödre’) húzódik”; a Consolação (’vigasztalás’)-hitbizományt, amely ma a Torre Bela-házhoz tartozik, és amelyet, úgy tűnik, egyesítettek a Píncaro-hitbizománnyal; a Gonçalo Fernandes alapította jelentős hitbizományt, amelynek központja a Serra de Água (’vízifűrész’)-i Conceição (’Szeplőtelen Fogantatás’)-kápolna volt; a Loreto-hitbizományt, amelyet Dona Joana de Eça hozott létre; a Nazaré-kápolnához kötődő hitbizományt (morgado), amelyet Antónia de Cristo és testvére, Leonarda do Horto alapított; valamint a João Homem de El-Rei által alapított Florenças-hitbizományt és még másokat.

Az 1834-ben a calhetai egyházközségben kitört népfelkelés, amely oly súlyos következményekkel járt (lásd: Calheta), az arcoi plébániára is átterjedt. Az ottani lakosság fellázadt, és csatlakozott a calhetaiakhoz; nem tudjuk megmondani, hogy az áldozatok között volt-e Arco da Calhetából való hívő. Az egyházközségi tanácsok (juntas de paróquia) 1887-es, szomorú és hírhedt eseményei (lásd ott), amelyek a sziget sok pontján szélsőséges erőszakra ragadtatták a lakosságot, Arco egyházközségében is nagy visszhangot keltettek. A lakosság fellázadt, és félő volt, hogy sajnálatos túlkapásokra ragadtatja magát. Az alkalmat arra is felhasználta, hogy követelje: a földbirtokosoknak a termésnek csak a harmadát kelljen átadnia, ne a feles bérlet (dimídia, a termés fele a földesúrnak járt) szerint fizessen, ahogyan akkor tette, és mindennek ellenére továbbra is tennie kellett. Szükségessé vált a fegyveres erők beavatkozása; úgy tűnik, azok elítélendő túlkapásokat követtek el. Az egyházközségben három állami iskola működik: egy fiúiskola Ledo településrészen (sítio), egy leányiskola Ladeira e Lamaceiros településrészen és egy koedukált iskola Lombada településrészen.

Arco da Calheta öntözését elsősorban a jelentős Levada do Rabaçal egyik mellékága (a levada elágazó csatornája), valamint a Paul da Serrából eredő Levada da Madre Grande biztosítja.

Madalena do Mar, Canhas és Calheta egyházközségeivel határos. Calhetától, a község (concelho) székhelyétől körülbelül 4 kilométerre, Ponta do Soltól, a bírósági kerület (comarca) székhelyétől hozzávetőleg 7 kilométerre, Funchaltól pedig 34 kilométerre fekszik.

Főbb településrészei Fajã, Ledo e Vinhático, Fonte da Bugia e Luzirão, Ladeira e Lamaceiros, Fonte do Til, Fajã do Mar, Pombal e Fazenda Grande, Chada, Palheiros, Amoreiras, Paredes, Cova do Arco, Corujeira, Pomar Velho, Bagaceiro, Maçapez, Cales e Chada, Lombada do Loreto, Florenças és Pinheiro. Az utolsó három különösen festői, és szép panoráma tárul fel belőlük. Külön említést érdemel Rochão falu (lugar, a mezővárosnál alacsonyabb településrang): elragadó tájjal és az egész község egyik legtágasabb, legmeglepőbb kilátásával fogadja a látogatót.

Védőszentje Szent Balázs, akit a templomban február 3-án ünnepelnek. A Loreto-kápolnához évente búcsút tartanak, nagy és népes arraiallal (egyházi ünnephez kapcsolódó szabadtéri népünnepély); ezt szeptember 7-én és 8-án rendezik meg. Az egyházközség lakossága 4639 fő.