Andrade

João Fernandes de Andrade és Diogo Fernandes de Andrade testvérek, galíciai nemesek voltak az elsők, akik ezzel a családnévvel érkeztek a szigetre. Arco da Calhetában (’calhetai ív’) sok földet kaptak sesmaria (megművelési kötelezettséggel járó királyi földadomány telepeseknek) formájában, és ott telepedtek le. II. János 1485. február 20-i királyi rendeletével (alvará) a két testvér közül az elsőnek a következő címer viselését engedélyezte: „arany címermezőben egy íjász, félig ember, félig ló; az ember meztelen, természetes testszínű, a ló sötétbarna, csaknem fekete; kezében vörös íj, ezüst húr, zöld tollú nyílvessző; zárt ezüstsisak arany és zöld sisaktakaróval, sisakdíszként pedig az íját tartó fél íjász”.

Diogo Fernandes de Andrade eladta testvérének az Arcóban birtokolt földjeit, majd Galíciába ment, hogy megszerezze az anyjától rámaradt örökséget. Ez nem sikerült neki, mert az örökséget a korona vagyonába olvasztották.

João Fernandes de Andrade később João Fernandes do Arco néven vált ismertté, mert ebben az egyházközségben (freguesia) élt, és sok földje volt ott. Hitbizományi birtokot alapított, amelynek központja a Vigasztaló Szűzanya (Nossa Senhora da Consolação) kápolna misealapítványa (capela) volt. 1527. április 9-én halt meg, és ott temették el. Sírján ez a felirat állt: „Itt nyugszik João Fernandes és felesége, Beatriz de Abreu, akik elsőként alapítottak birtokot ebben az Arcóban.” Unokaöccsének, Fernão Dias de Andradenak, Diogo nevű testvére fiának III. János 1528. április 17-i királyi rendelettel megerősítette a nagybátyjának adományozott címert. A címer teljes leírása megtalálható Henriques de Noronha Nobiliario című művében, amelynek egy példányát a funchali könyvtár őrzi.