Esmeraldo (João)

A gyarmatosítás idején a sors viszontagságai több nemesi származású idegent sodortak a szigetre. Közülük kiemelkedik a flamand fidalgo (köznemes), João de Esmenaut, akinek nevét João de Esmeraldóra portugálosították, és aki feltehetően 1480 körül érkezett Funchalba. Igazolta nemesi származását, ezért I. Mánuel 1511. augusztus 13-i királyi levélben (carta régia) elrendelte, hogy biztosítsák számára a fidalgo kiváltságait, mivel szülőföldjén, Pikárdiában is az volt. Később egy 1520. május 16-i királyi rendelet (alvará) címert adományozott neki, és a királyi ház nemesévé (fidalgo da Casa Real) emelte. A H. Henriques de Noronha nemesi családokról szóló művében átírt rendelet ezzel olyan megtiszteltetésben részesítette, amelyet a spanyol V. Károly már korábban megadott neki. A címer az Esmenaut család saját címerelemein kívül a velük rokonságban álló Piennes, Hallwin és Nedenchel családok címerelemeit is tartalmazza; e családok Észak-Franciaország legelőkelőbbjei közé tartoztak.

João Esmeraldónak sok sesmaria (királyi földadomány telepeseknek, megművelési kötelezettséggel) útján kapott földje volt a szigeten. Egy 1498. január 28-i okirattal megvásárolta vagy haszonbérbe vette Luís Gonçalves da Câmarától, João Gonçalves Zarco fiától a Lombada da Ponta do Sol (’Ponta do Sol-i gerinc’) nevű nagy birtokot. Ez később a Lombada dos Esmeraldos (’az Esmeraldók gerince’) nevet kapta; külön szócikkben foglalkozunk vele. Itt alapította meg a Santo Espírito (’Szentlélek’) hitbizományt (morgado). Második felesége, Agueda de Abreu, valamint első házasságából született fia, João Esmeraldo és második házasságából született fia, Cristovão Esmeraldo beleegyezésével egy 1522. június 12-i okirattal két hitbizományra (morgadio) osztotta: a Santo Espírito- és a Vale da Bica (’forrásvölgy’) hitbizományra. Sorshúzással az előbbi Cristovãónak, az utóbbi João Esmeraldónak jutott. Mindezt III. János az ugyanazon év november 13-i királyi rendeletével (alvará régio) erősítette meg.

Gaspar Frutuoso így ír: „A genovai származású João Esmeraldo Lombada (’hosszú gerinc’) nevű birtoka a tengertől a hegyvidékig terjed, és sok cukornád terem rajta. Oly nagy birtok, hogy João Esmeraldo egy évben húszezer arroba cukrot is előállított saját terméséből; mintegy nyolcvan rabszolgája volt, köztük mór férfiak, mulatt férfiak és nők, fekete férfiak és nők, valamint Kanári-szigetiek. Ez volt a sziget legnagyobb háza: tágas lakóépületek, cukornádfeldolgozó malmok, cukortisztító házak és templom tartoztak hozzá. João Esmeraldo halála után mindez fiára, Christovão Esmeraldóra szállt. Ő az ideje nagy részében Funchal városában járt egy igen szép öszvér hátán, mögötte nyolc férfival: négyen köpenyt viseltek, négyen pedig köpeny nélküli fiatalemberek voltak, tiszteletre méltó férfiak fiai… ”

Bár a birtok kiterjedt volt, és 80 rabszolga dolgozott rajta, túlzottnak tartjuk, hogy egyetlen birtokon húszezer arroba cukrot termeltek volna. Különösen egy olyan korban, amikor a földek jelentős része még műveletlen volt, feltörésük pedig – főként a domborzat és a terep egyenetlenségei miatt – nagyon lassan haladt. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy João Esmeraldo flamand vagy francia volt, nem pedig genovai, ahogyan Frutuoso állítja. Bár a krónikás szavait némileg túlzónak tartjuk, a Lombada gazdagságában és virágzásában nem kételkedhetünk. Erre utal az a jelentőség, amellyel ma is bír, az Esmeraldo által ott építtetett nagy lakóház és szép templom, valamint a birtokról talált számos említésünk. A birtokot a dúsgazdag Carvalhal (’tölgyes’) ház legfontosabb hitbizományának tartották.

A templomot 1508-ban João Lobo püspök szentelte fel. Itt temették el alapítóját, aki 1536. június 19-én halt meg.

João Esmeraldo neve elválaszthatatlanul összefonódott Kolumbusz Kristóf madeirai tartózkodásával. A fölösleges ismétlések elkerülése végett az olvasót a nagy hajósnak szentelt szócikkünkhöz irányítjuk. Ezen a szigeten João Esmeraldo használta elsőként az Esmeraldo családnevet. A neki és leszármazottainak adományozott címert Noronha így írja le: „A tér négyelt: az első mező ezüst, fekete harántpólyával; a második kék, kaméliaszínű arany pólyával; a harmadik ezüst, fekete oroszlánnal, fölötte harántpólyás vörös szalaggal, körülötte pedig fekete téglácskákkal; a negyedik kék, vörössel szegélyezett fekete harántpólyával. A nyitott sisak ezüst, arannyal díszített; a sisaktakaró arany és kék, a sisakdísz fekete oroszlán.” Ez a leírás némileg eltér a Portugal című szótár 3. kötetének 184. oldalán találhatótól.