A régi Funchal

A Funchal egykori mezővárosának (vila) városi rangra emeléséről szóló rövid cikkben közöltük az 1508. augusztus 21-i királyi rendeletet (alvará régio), amely elrendelte a rangemelést. Itt most röviden fel szeretnénk vázolni, milyen lehetett Funchal akkoriban, amikor még csak néhány keskeny utca alkotta. Mivel ezt topográfiai pontossággal nehéz megtenni, csupán hozzávetőleges képet adunk a rendelkezésünkre álló kevés adat alapján.

A Szeplőtelen Fogantatás (Nossa Senhora da Conceição), közkeletű nevén Calhau-i Szűzanya (Nossa Senhora do Calhau) tiszteletére szentelt templom 1508-ban már állt a Ribeira de João Gomes bal partján, a ma Poço do Calhau (’kavicsparti kút’) néven ismert hely közelében. Az 1803-as pusztító árvíz (aluvião) rombolta le. A templomtól keletre húzódott a Rua dos Balcões (Erkélyek utca) és a Rua de Santa Maria. Az utóbbi valószínűleg rövidebb volt, mint ma, de sok nagy, jól épített ház állt benne, amelyekben több nemes és tehetős ember lakott.

A Largo do Pelourinho (’pellengér’) tér, valamint a Rua Direita (Egyenes utca) és a Rua dos Mercadores (Kereskedők utca) már 1508-ban is létezett, de bizonyára egészen másképp festett, mint ma. A teret fák borították, valószínűleg őshonos fajok. A mai Rua da Cadeia Velha (Régi börtön utca) helyén pedig egy hatalmas til (Ocotea foetens, madeirai babérfa) állt, amely Manuel Tomaz szavaival „kinyújtott ágaival két patakot ölelt át”: a Ribeira de João Gomest és a Ribeira de Santa Luziát.

Ekkor már a Rua do Sabão (Szappan utca) és a Rua do Esmeraldo is létezett. Az utóbbiban állt João Esmeraldo előkelő háza; a flamand lovag 1480-ban érkezett Madeirára. A közelben volt a granel do poço nevű épület, amely Kolumbusz Kristóf lakóhelye volt, és ahol a hagyomány szerint Funchal első vámháza működött.

Az 1911-ben lebontott Varadouros (’hajókivontató helyek’) kápolna már 1508-ban is állt. A mai vámház épületéből viszont, ha egyáltalán létezett belőle valami, legfeljebb az alapok lehettek meg: az anyaországból ugyanis abban az évben érkezett utasítás a megépítésére.

Az első plébániatemplom a Calhau-i Szűzanya-templom volt, de a plébániát 1508-ban áthelyezték az úgynevezett nagytemplomba. Ezt a Nossa Senhora da Assunção tiszteletére szentelt templomot 1493-ban kezdték építeni a boradó (imposição do vinho) bevételeiből. A funchali püspökség 1514-es megalapítása óta ez volt, és ma is ez a funchali székesegyház (Sé). A várost csak 1558-ban osztották két egyházközségre, Sé és Santa Maria Maior (’Szent Mária’) egyházközségére. Ettől kezdve a Calhau-i Szűzanya-templom ismét plébániatemplom lett.

A Rua dos Mercadoreson túl, ott, ahol ma a város bejárata van, állt néhány ház, de a környék egészen másképp nézett ki, mint jelenleg. A Fortaleza de São Lourenço még nem épült meg, a mai Praça da Constituição (’alkotmány tér’) területén pedig cukornádat termesztettek. Az ültetvények valószínűleg csaknem a Rua da Carreira (’út’) utcáig húzódtak, mivel a Hospital de Santa Isabel építését csak 1686 után kezdték meg.

Amikor Funchalt városi rangra emelték, egy kis kórház működött a ma Rua do Hospital Velhónak nevezett utcában. Korábban egy másik, hasonló intézmény állt a Capela de São Paulo mellett, már a településen kívül, azon a területen, amelyet a sziget donatáriusa (donatário) 1454. március 25-én engedett át.

A városi tanács háza, amelyet akkor Curral do Concelhónak neveztek, ott állt, ahol ma az Avenida António José de Almeida a Rua da Alfândegával találkozik. A Largo de São Sebastiãón állt az e szent titulusát viselő kápolna, a szigeten emelt első templomok egyike. A Rua dos Ferreiros (’kovácsok’) alig nyúlt túl azon a helyen, ahol ma a jezsuita kollégium (Colégio) temploma áll; ez a templom csak a tárgyalt korszak után épült. A mai Travessa de João de Oliveira közelében sokáig állt egy épület, amelyet még mi is ismertünk, és amely valószínűleg I. Mánuel uralkodása idején épült.

A Recolhimento do Bom Jesus még nem létezett 1508-ban, ahogy az utca sem, amelyben ma áll, és a Rua das Hortas sem. Az Igreja do Carmo (’Kármel’) sem épült még meg, de a később róla elnevezett utca feltehetően már létezett. A Rua Direitával a később Rua da Cadeia Velhának nevezett utca és a Rua da Margem da Ribeira kötötte össze. Valószínű, hogy a Rua Direita végén egy fahíd kapcsolta össze a Santa Luzia-patak két partját.

A Rua da Carreira volt a település legszélesebb utcája, bár egészen másképp festett, mint ma. Valószínűleg nem ért túl a később épült Rua dos Aranhason. Közelében feküdt a Mouraria (’mórnegyed’), ahol a fogságban tartott mórok laktak. A Rua das Pretas is létezett már 1508-ban, a São Pedro-templom építését azonban csak később kezdték meg.

A városon kívül állt az 1492-ben emelt Szent Klára-kolostor (Santa Clara), a donatárius lakhelyének közelében; ez utóbbi valószínűleg a ma Quinta das Cruzesnek nevezett quinta (vidéki birtok kúriával) területén volt. Ugyancsak a városon kívül állt a Capela de São Paulo és a Santa Catarina-kápolna; az utóbbihoz menház (hospício) tartozott, ahol szegény asszonyok éltek. Lehetséges, hogy a Hospital de São Lázaro már 1508-ban állt.

Ahol ma a Rua 5 de Junho és a belé torkolló közök húzódnak, sok viskó állt; ezekben a település legszegényebb lakói éltek. Nyugat felé kiterjedt szőlő- és cukornádültetvények látszottak. Ezek valószínűleg azokat a területeket foglalták el, amelyeken ma a Rua da Imperatriz, a Calçada da Cabouqueira és részben a Rua da Carreira halad át. A Santa Luzia-templom, a Santa Maria Maior-templom, a Convento da Encarnação, a Convento das Mercês és a város védőfala csak 1508 után épült. A Convento de São Francisco viszont már akkor állt a mai Jardim de São Francisco helyén, akárcsak a Capela de São João.

Ebben az időben már léteztek a João Tavira, a Santa Catarina, a Cidrão és a Hospital Velho nevű keskeny utcák, valamint a Corpo Santo (’Szent Telmo’) és a São Paulo tér, bár másképp festettek, mint ma. Voltak más terek és utcák is, de nevüket nem őrizte meg a helyi emlékezet.

Az elmondottakból tehát látható, hogy bár Funchal 1508-ban jóval kisebb kiterjedésű volt, mint ma, területe már elegendő volt ahhoz, hogy várossá váljon. Nyugaton valamivel túlterjedt a São Francisco-kolostoron, de nem ért el a Ribeira de São João patakig. Keleten a Szent Telmo-kápolna volt a határa; ez Gaspar Frutuoso idejében még a város első házaihoz csatlakozott. Északon a Hospital Velho utca, a Carmo utca – amely valószínűleg nem nyúlt túl a templom mai helyén –, a Carreira utca, a Pretas utca és a Mouraria alkotta a határát.

Madeira első települését azonban I. Mánuel idejében nem csupán a kiterjedése tette figyelemre méltóvá. Éghajlata, kikötőhelye és az is fontos volt, hogy itt összpontosult az egész szigetcsoport ipara és hajózása. Lehetséges, hogy mindezek a körülmények kisebb-nagyobb mértékben, közvetlenül hozzájárultak ahhoz, hogy az uralkodó aláírja a João Gonçalves Zarco alapította mezővárost városi rangra emelő okiratot.