Partraszálló helyek Szűzanyja-kápolna

Varadourosnak (’hajókivontató helyek’) nevezték Funchal partján azt a helyet, ahol az utasok és áruk ki- és behajózása elsősorban zajlott, és ahol a kisebb csónakokat rendszerint partra húzták. Ez a partszakasz nagyjából a mai csörlők helyének felelhetett meg: a vízparttól a fölöttük húzódó, ma is ott lévő utcáig terjedhetett. A közelben állt egy kis, Szűz Máriának szentelt kápolna. Úgy véljük, védőszentje a mennybe felvett Szűz Mária lehetett; fekvéséről kapta a Varadouros nevet. A Santa Catarina-kápolna (Alexandriai Szent Katalin), a Capela de São Sebastião (Szent Sebestyén-kápolna) és a Capela de São Paulo (Szent Pál apostol-kápolna) után Funchal legrégebbi kápolnái közé tartozott.

Az épület, amelyet még sok kortársunk ismert, és amelyet 1911 áprilisában lebontottak, nem az eredeti kápolna volt. Az is ezen a helyen állt, de közvetlenül a földön, nem pedig a később emelt boltív fölött. Amikor a város védőfalán, a kurtinán (cortina, a város védőfala) meg akarták nyitni a főkaput és a város főbejáratát, le kellett bontani a régi kápolnát. Ekkor tervezték meg a díszes kaput és a fölötte álló kápolnát. A kettő egyetlen építményt alkotott, és csaknem egyszerre épült meg. A régi kápolnát ezért 1682 körül bontották le, majd 1689-ben újjáépítették. Ugyanebben az időben emelték a hozzá kapcsolódó boltívet és kaput is, amely a város főbejárata lett. A munkálatok Dom Lourenço de Almada nevéhez fűződnek, aki 1688 és 1690 között Madeira kormányzója és főkapitánya volt.

Erről dr. Álvaro de Azevedo a következőket írja: „…miután elrendelte, hogy a régi városfalakon nyissanak átjárót, és a kor, valamint az építmény jellegének megfelelő eleganciával építsék meg a Varadouros-kaput, amely Funchal főbejárata lett, az ő emlékére és tiszteletére a következő latin feliratot helyezték el a kapu fölött: PERFECTA HAEC VARII PRAEFECTI MOENIA FRUSTRA PRAETERITO CUPIUNT TEMPORE QUISQUE SUO SED DOMINO LAURENTO EA EST SERVATA VOLUPTAS DALMADA QUI ISTUD FINE CORONAT OPUS ANNO 1689”.

A felirat jelentése: „Az előző kormányzók mindegyike hiába igyekezett a maga idejében befejezni ezeket a falakat; befejezésük öröme Lourenço de Almada úrnak jutott.” A feliratot kisebb eltérésekkel közölte az A Justiça című újság 1858. évi 5. száma.

Ezt a kaput és a hozzá csatlakozó kápolnát gondosan meg kellett volna őrizni, ha az akkori funchali tanács tisztában lett volna azzal, mit jelent az ilyen régi építmények megóvása. A körülöttük álló viskókat kellett volna eltávolítani, a kaput és a kápolnát pedig szabadon hagyni a tér közepén. Így a hely tágasabb, derűsebb és szellősebb lett volna. A kapu, ha nem is volt monumentális alkotás, kétségkívül érdekes, a korára jellemző építmény volt, némi építészeti méltósággal. Sok olyan hazai és külföldi látogató csodálta meg, aki valóban értett a régészeti emlékekhez.

A kormányzók és az egyházi főméltóságok ezen a boltíven és kapun át vonultak be ünnepélyesen a városba. Bevonulásukat mindig rendkívüli pompa kísérte: jelen voltak a hivatalos személyek, a helyőrség valamennyi katonája, a város legelőkelőbb lakói, a papság, a nemesek, a lovagok és a nép nagy sokasága.

A kápolna lebontásakor oltárát a székesegyház (Sé Catedral) egyik sekrestyéjébe vitték, ahol ma is őrzik. A sekrestye ajtaja fölé angol nyelvű táblát helyeztek, amely a Varadouros kápolnát Funchal elsőként épült kápolnájának nevezi. Ez nyilvánvaló tévedés; azt is fel kell tételeznünk, hogy még az ott őrzött oltár sem az eredeti kápolnából származik.