Carvalhal (António do)

A régi madeirai krónikák bőven foglalkoznak António do Carvalhal bátorságával és testi erejével. Gaspar Frutuoso részletesen elbeszéli számos vitéz tettét, amelyek sokáig fennmaradtak a helyi emlékezetben. „António de Carvalhal – írják a Saudades lapjain – éppoly lovagias, mint amilyen vitéz; nemes ember, jellemében és nagy erényében pedig nagylelkű. Bőkezűségével akkora hírnévre tett szert, és annyira megnyerte az emberek jóindulatát, hogy engedelmeskednek neki. Ha szükség volna rá, egyetlen szavára ötszáz északi parti ember gyűlne össze, hogy szolgálatára álljon bármely hadi vállalkozásban – amint ez már meg is történt – vagy más ügyben. Nem ok nélkül: háza minden szegény előtt nyitva áll, szállást ad az úton járóknak, és menedéket nyújt a rászorulóknak. Erre fordítja egész birtoka jövedelmét – amelyből sok van neki ezen a parton –: házában évente harminc moio búza fogy el, azon a sok másikon felül, amelyet kölcsönad, és amellyel a szükséget szenvedőket segíti. Mindezt saját terméséből gyűjti be.

Ponta Delgada (’keskeny fok’) egyházközségében (freguesia) lakott. Pedro Ribeiro és Dona Ana Esmeraldo fia volt; mindkét szülője nemesi származású volt.