Sírkövek

Hogy segítsük a madeirai felirattanról egyszer talán elkészülő tanulmányt, itt megemlítünk több kőbe vésett feliratot. Némelyiket már e mű első kiadásában közöltük, másokra szigetcsoportunk történetének kutatása során bukkantunk. Így néhány elszórt és még kevéssé ismert adattal járulunk hozzá e figyelemre méltó tanulmány lehetséges elkészítéséhez. A feliratok mind viszonylag új keletűek, régiségük szempontjából nem különösebben érdekesek: Madeira története mintegy ötszáz éve kezdődött, az említett események pedig legfeljebb a 15. század közepéig nyúlhatnak vissza. Azoknál az eseményeknél, amelyek pontos dátumát nem ismerjük, mindig igyekeztünk megadni bekövetkezésük hozzávetőleges évét. João Gonçalves Zargót az általa alapított Conceição de Cima-templom – a mai Santa Clara-templom – szentélyében temették el. Egyes helyeken azt állítják, hogy földi maradványait átvitték veje, Martim Mendes de Vasconcelos sírjába, amely ugyanennek a templomnak a kórusa mellett található, ám erre nincs bizonyíték. Ezzel a kérdéssel e lexikon első kiadásának Zargo című szócikkében részletesebben foglalkoztunk. Igen különös, hogy ebben a templomban semmiféle sírfelirat nem utal Funchal első donatárius kapitányára (capitão-donatário). Feltehetően 1467 körül halt meg.

1919-ben az említett templom főoltára közelében sírkövet találtak a következő felirattal: „João Gonçalves da Câmara, a sziget második kapitányának sírja.” Ugyanekkor és ugyanott egy másik sírlapra is bukkantak, amelyen ez áll: „Simão Gonçalves da Câmara, e sziget 3. kapitányának sírja. Itt nyugszik Simão Gonçalves da Câmara, Calheta grófja és e sziget ötödik kapitánya.”

Martim Mendes de Vasconcelos fent említett sírjáról a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) 594. oldalán a következő olvasható: „…a Szent Klára-kolostor (Santa Clara) templomában, a bejáratnál jobbra áll Martim Mendes de Vasconcelos szarkofágja; gótikus nagybetűs felirata a kopás miatt olvashatatlan. A mellette lévő padlózatban azonban egy nagy márvány sírlap látható, rajta a következő sírfelirattal: »Gaspar Mendes de Vasconcellos kapitány sírja, amelyet maga és örökösei számára készíttetett, miután eltávolították az elsőként ide helyezett sírkövet. Ő az itt nyugvó első Martim Mendes de Vasconcellos leszármazottja volt, aki e szigetre jött, hogy feleségül vegye Elena Gliz da Câmarát, e sziget felfedezőjének, João Gonçalves Zargónak a lányát. Készült 1710-ben.«”

João Gonçalves Zargo másik veje Diogo Cabral volt. 1486-ban halt meg, és az általa alapított Csillagos Boldogasszony-kápolnában (Nossa Senhora da Estrela) temették el, Calheta (’kis öböl’) egyházközségében (freguesia), azon a településrészen (sítio), amely máig ezt a nevet viseli. Mintegy húsz éve Diogo Cabral földi maradványainak sírlapját átvitték az egyházközségi temetőbe, és egy tetszőleges sírhoz használták fel. Előtte levésték róla a címert és Zargo vejének sírfeliratát. Mindez minősíthetetlen visszaélés.

Nem messze ettől a helytől, Arco da Calheta (’calhetai ív’) egyházközségének Serra de Água (’vízifűrész’) településrészén állt a Szeplőtelen Fogantatás-kápolna (Nossa Senhora da Conceição), amelyet Gonçalo Fernandes alapított a 16. század első felében. Körülbelül tíz éve egy meglehetősen régi sírlapot találtak ott a következő felirattal: „Gil y Enes, a székesegyház építőmesterének sírja.” A lapot e város Funchali Városi Múzeumában (Museu Municipal do Funchal) őrzik. Mint Henrique Henriques de Noronha igen érdekes és hiteles Memorias című művéből megtudjuk, Gil Enes volt a funchali székesegyház (Sé Catedral) „egész építkezésének építésze”.

Itt érdemes szólnunk egy sírról, amely a mi székesegyházunkban, az északi oldalkapu mellett található. Két egymás mellé helyezett, körbevágott bronzalak borítja. Pedro Vitorino neves régész Laminas Sepulcrais de Bronze című füzetében ezt írja róla: „Az alakok mintegy 0,90 magasak. Az egyik sérült. Palalapon fekszenek, amely feltehetően Belgiumból származó kék kő. Hazánk síremléki bronzlemezeinek igen szűk körű fennmaradt anyagában mindkét ismert típusra akad példa: olyan kő, amelyre fémlemezből körbevágott alakot rögzítettek (Funchal)…, és több darabból összeállított, teljes fémlemez.”

Mint Pedro Vitorino írja, az ilyen síremlékek hazánkban igen ritkák. Ezért a székesegyház e Madeirán egyedülálló példányának megőrzése különös gondosságot érdemel. Alaptalanul állították, hogy itt temették el az 1536-ban elhunyt flamand João Esmeraldót és feleségét. A Santa Catarina-kápolna (Alexandriai Szent Katalin) kapuzatának felső szemöldökkövén az 1425-ös évszám olvasható. Ez a madeirai betelepülés kezdetének, talán a kápolna építésének évét jelölheti. Az is elképzelhető azonban, hogy a kő nem az eredeti építményből, hanem egy, a jelzett dátumnál későbbi újjáépítésből származik. Ez volt az első Madeirán emelt templom; részletes cikkben foglalkoztunk vele a Jornal 1942. október 27-i számában.

Az Angústias-temetőben (’fájdalmak’) található egy márványkő, amely egykor a Szent Ferenc-kolostor (São Francisco) épületében volt. Felirata így szól: „Itt nyugszik Lois Alvares da Costa, aki 1473-ban alapította ezt a házat, és fia, Francisco Alvares da Costa, Madeira e szigeteinek első ouvidora (a donatárius, ill. a korona bírói tisztviselője) és királyi kincstárfelügyelője (vedor da fazenda).” Amikor 1865-ben lebontották a kolostor templomát, és az ott talált sok emberi maradványt az Angústias-temetőbe vitték, ezzel a sírkővel fedték le őket. Ugyanerre a kőre a következő szavakat is felvésték: „A megszűnt São Francisco-kolostorból és -templomból (amelyre az eredeti felirat utal) kiásott csontok családi sírboltja; átszállítva 1865. május 2-án.”

Filipe Gentil de Limoges 1562-ben Szent Fülöpnek szentelt kápolnát alapított Santa Maria Maior (’Szent Mária’) egyházközségében, azon a településrészen, amely ma is a kápolna nevét viseli. Ott található egy sírkő e különös felirattal: „Az ártatlanok sírja, akiket 1612-ben kegyetlenül megöltek e város Achadájában.” A korabeli lelencdajka (ama dos expostos) átvette az újszülötteket, majd megölte és eltemette őket az Achada (’fennsík’) nevű helyen. Csontjaikat néhány évvel később összegyűjtötték, és az említett kápolna padlózata alá helyezték; ekkor került oda a szóban forgó sírkő.

Több mint harminc évvel ezelőtt a 25. számú gyalogsági laktanyában, az egykori jezsuita kollégiumban (Colégio dos Jesuítas) végzett ásatás során egy két és fél méter hosszú, nagy faragott követ (cantaria) találtak. E latin felirat állt rajta: „Altissimus creavit medicinam de terra et vir prudens non abhorrebit illam”. Pereira de Figueiredo fordításában: „A Magasságbeli teremtette a földből az összes gyógyszert, és a bölcs ember nem fogja elutasítani őket.” Ez az Ószövetség Sirák fia könyve 38. fejezetének 4. verse, amely az orvoslást és e nemes, jótékony hivatás művelőit méltatja. Ugyanezen kollégium, a Szent János evangélista-kollégium (Colégio de São João Evangelista) templomában több olyan misealapítványhoz tartozó kápolna található, amely alapítóik és leszármazottaik mauzóleumául szolgált. Sírköveik feliratai megadják a patrónusok nevét és haláluk dátumát.

A régi Varadouros-kápolnát (’hajókivontató helyek’) a helyéről nevezték el. 1682 körül lebontották, majd 1689-ben újjáépítették, amikor ott emelték a jól ismert Portão dos Varadourost (’hajóvontató helyek kapuja’). Ez lett a város főbejárata; a püspökök és a kormányzók itt vonultak be ünnepélyes pompával Funchalba. A kápolnát a kapu boltíve fölé építették újjá. A kapu tetején egy érdekes latin feliratú kőtábla maradt fenn; a feliratot a „Vágyódás a szülőföld után” jegyzeteinek 628. oldalán közlik.

A 15. század harmadik negyedében épülhetett egy kis kápolna a Lombada da Ponta do Solon, amelyet később Esmeraldos néven emlegettek. Ugyanott a flamand João Esmeraldo felépíttette a Santo Espírito-kápolnát, amelyet Dom João címzetes püspök 1508-ban ünnepélyesen felszentelt. A 18. század első negyedében újjáépítették. Egyik belső falán márványtábla látható ezzel a felirattal: „Ezt a templomot Dom João Lobo, Tanger püspöke szentelte fel 1508. augusztus 27-én.” Talán ugyanaz a tábla, amely már az eredeti épületben is ott volt.

Santo António, Caniço és Estreito da Calheta plébániatemplomainak homlokzatán három kőbe vésett felirat található, rajtuk rendre az 1783-as, 1789-es és 1791-es évszámmal, a templomok építésének éveivel. Mindhárom felirat latin nyelvű, és megnevezi a templom védőszentjét. Tábua plébániatemplomának homlokzatán ez olvasható: „Dom Péter király 1696”.

A Santo António egyházközségben álló Nossa Senhora do Pópulo-kápolnában (Popolói Szűz Mária), amely a jezsuiták ottani rezidenciájához tartozott, egy márványkövön a következő érdekes szöveg állt: „A Jézus Társasága dicsőséges vértanúinak, Inácio de Azevedo atyának és 39 társának emlékére. Amikor 1579-ben Brazília felé hajóztak, július 15-én, La Palma szigetének látótávolságában Krisztus hitéért vértanúhalált érdemeltek ki: az eretnekek a tengerbe vetették őket. Miután a Pico do Cardo-i quintán (vidéki birtokon, kúriával) tartózkodtak, keresztjükkel erre a helyre jártak, és itt végezték áhítataikat. Ezt Isten nagyobb dicsőségére állították. 1745.” A kőtáblán említett eseményeket Fernando Augusto da Silva atya Paróquia de Santo António da Ilha da Madeira című könyve a 125. oldaltól kezdve részletesen elbeszéli.

Az ifjabb Szent Jakab-templom, amely ma Santa Maria Maior egyházközségének plébániatemploma, homlokzatán latin nyelvű feliratot viselő kőtáblát őriz. A felirat rögzíti, hogy a funchali városi tanács 1803-ban az államnak adományozta a templomot, hogy plébániatemplomként szolgáljon. Az eredeti templomot ugyanis az abban az évben bekövetkezett pusztító árvíz (aluvião) elpusztította; az épület akkor a Largo dos Lavradores és a Poço de Nossa Senhora do Calhau néven ismert közkút között állt.

A Dona Maria Amélia hercegnő menhelye előcsarnokában fekete márványkő látható. Részletes felirata ennek a pompás, 1862-ben működésbe lépett tuberkulóziskórháznak az alapításáról és építéséről szól.

A Madeirán, különösen pedig ebben a városban emelt valamennyi erőd és tengerparti védelmi állás érdekes kőbe vésett feliratokat őrzött. Ezekről teljes körű tájékoztatást adnak dr. Álvaro de Azevedo Gaspar Frutuoso könyvéhez írt jegyzetei.