Szent Klára-templom

“

„A kapitány elhatározta – írja Frutuoso –, hogy a Funchal fölötti magaslaton építi fel lakóhelyét, ahogy meg is tette. Szállásával éppen szemközt templomot alapított Nossa Senhora da Conceição tiszteletére, hogy az legyen a családi sírboltja. Igen bölcsen már a kezdet kezdetén a végére gondolt. A templomot a köznyelv Nossa Senhora de Cimának nevezi, mert a mezőváros fölött, egy csúcs lábánál fekvő magaslaton épült…

Mint tudjuk, és az idézett részletből is látható, a Nossa Senhora da Conceição de Cima-kápolnát Madeira felfedezője alapította. Azért nevezték így, hogy megkülönböztessék a Nossa Senhora da Conceição de Baixo (Alsó Szeplőtelen Fogantatás) kápolnájától (II. kötet, 451. oldal). Saját maga és leszármazottai temetkezési helyéül szánta. Amikor a Conceição-kápolna mellé felépült a Szent Klára-kolostor (Santa Clara; I. kötet, 309. oldal), a templom neve fokozatosan kikopott a használatból, a kolostoré viszont megmaradt. Évekkel később ez a név már mindkét épületet jelölte: egyaránt Szent Klára-kolostornak és -templomnak nevezték őket.

Zarco épületéből ma semmi sem maradt. A kápolnát többször átalakították, majd a 17. század második felében lebontották, amikor a mai templomot építették. A madeiraiak számára e templom nagy történelmi értéket képvisel, és mindenkinek a legmélyebb tisztelettel kellene tekintenie rá. Falai között őrzik Madeira felfedezőjének földi maradványait.

João Gonçalves Zarcót mint e templom kegyurát kétségkívül az eredeti kápolna szentélyében, a főoltár lépcsői mellett temették el. Egy régi kéziratban azt olvastuk, „hogy az építkezést úgy rendezték el, hogy Zarco sírja a szentély közepére került. Fölé olyan magas kősíremléket emeltek, amely különösen tiszteletet és megbecsülést parancsolóvá teszi.” Állítólag sok évvel később az apácák elérték a díszes mauzóleum eltávolítását, mert eltakarta előlük az oltárt, különösen az istentiszteletek idején.

Funchal donatáriusai (lásd: Donatáriusok) a Fülöpök uralma (a spanyol Habsburgok uralma Portugália felett, 1580–1640) után végleg felhagytak a szigeten való tartózkodással. Ezért feltételeznünk kell, hogy a felfedező mauzóleumát vagy annak jelentős részét 1580 után távolították el. Nem tudjuk ugyanis elképzelni, hogy a donatárius kapitányok megengedték volna elődjük és családjuk alapítója szarkofágjának ilyen meggyalázását.

Állandó hagyomány szerint Madeira jeles felfedezőjének földi maradványai a templom hátsó részében, az alsó kórus (coro de baixo) mellett álló sírban nyugszanak. A sírt számos portugál és külföldi műben ábrázolták metszeten. Gót betűs felirata ma már olvashatatlan, a mellette lévő padlón azonban a következő szavak olvashatók:

Gaspar Mendes de Vasconcellos kapitány sírja. A kapitány magának és örököseinek készíttette, mert eltávolították az első, itt elhelyezett sírlapot. Annak az első Martim Mendes de Vasconcellosnak a leszármazottja volt, aki itt nyugszik, és erre a szigetre érkezett, hogy feleségül vegye Helena Gonçalves da Câmarát, a sziget felfedezőjének, João Gonçalves Zarcónak a lányát. 1710-ben készült.

A gót betűs felirat Martim Mendes de Vasconcelosra, Zargo vejére vonatkozik, vagy magára a felfedezőre, ahogyan azt már valaki állította? Véleményünk szerint a felirat Helena Gonçalves da Câmara férjére utal.

És mikor helyezték át a maradványokat? Amikor a díszes mauzóleumot eltávolították? Amikor a templomot a 17. század második felében átépítették? Amikor Gaspar Mendes de Vasconcelos holttestét eltemették? Vagy más alkalommal? Erről semmi biztosat nem tudunk. Akadtak, akik szerint az áthelyezés meg sem történt, és a felfedező hamvai a főoltár mellett maradtak, ott, ahová eredetileg helyezték őket. Egy puszta tagadással azonban nem könnyű érvényteleníteni azt a töretlen hagyományt, amely szerint Madeira felfedezőjét veje, Martim Mendes de Vasconcelos sírjába temették (lásd: „Sírkövek” (Lápides)).

1919 márciusában, amikor e templom szentélyének padlózatán dolgoztak, megtalálták a Funchal 2., 3. és 5. donatáriusának (donatário) csontjait fedő sírköveket. Középen, a főoltár lépcsői mellett sötét színű sírkő található, rajta ezzel a sírfelirattal: „João Gonsalves da Camara, e sziget második kapitányának sírja.” Ugyanebben a szentélyben, az episztolaoldalon (az oltár felé nézve jobb oldal) egy másik, ugyanilyen színű kő látható a következő felirattal: „Simão Gonsalves da Câmara sírja… e sziget 3. kapitánya. Itt nyugszik Simão Gonsalves da Câmara, Calheta (’kis öböl’) grófja és e sziget ötödik kapitánya.” Meg kell jegyeznünk, hogy az utóbbi sírfeliratokat hordozó kövön két sort áthúztak; erre nem tudunk elfogadható magyarázatot adni. Az evangéliumoldalon nem találtak sírkövet. E sírok egyikén sem utal semmi a felfedező temetkezési helyére. Ez különös volna, ha földi maradványai csakugyan ott maradtak volna. A harmadik donatárius, Simão Gonçalves da Câmara Matosinhosban halt meg, de földi maradványait Funchalba szállították, és a Szent Klára-kolostorban temették el, amint a fent idézett sírfelirat mutatja. João Gonçalves da Câmara, a 4. donatárius kapitány (capitão-donatário) Funchalban hunyt el, és a Szent Klára-kolostorban temették el, sírjára azonban ott semmi sem utal.

A funchali városi tanács könyvtárosa, Adolfo César de Noronha művészeti múzeumot próbált létrehozni a templom mellékhelyiségeiben. Ehhez több kolostor szétszóródott festményeit és más műtárgyait kívánta felhasználni. Dicséretes és kitartó erőfeszítései ellenére kezdeményezése a legcsekélyebb sikerrel sem járt.