Fogolykiváltó Boldogasszony-kolostor

Ez a kolostor kezdetben vallási közösségbe visszavonuló nők háza volt: lakóinak nem kellett szerzetesi szabályokat követniük. Gaspar Berenguer de Andrade és felesége, Dona Isabel de França Andrade alapította 1654-ben. Az alapítók 1658-ban vallási recolhimentóvá (recolhimento: vallásos nők elvonult közösségi háza) alakították a házat; lakói ettől kezdve egyes kolostorok mintájára kialakított szabályzatot követtek. Végül egy 1663-as királyi rendelet (alvará) – amelyet 1665-ben VII. Sándor pápa megerősített – a közösséget a klarisszák első rendjének szigorú szabályokat követő kolostorává emelte. Az intézmény mindvégig, egészen megszűnéséig ilyen maradt. Valahol azt olvastuk, hogy az alapító megkapta a kolostor kegyúri jogát. Ennek fejében kötelezettséget vállalt arra, hogy évente százhatvanezer réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) összeggel támogatja; ezt a kötelezettséget a Calheta (’kis öböl’) egyházközségben (freguesia) fekvő Lombo do Doutor (’a doktor gerince’) hitbizományához (morgadio) kapcsolták. Úgy véljük, ez a fenntartási alapítvány a maga korában igen túlzó volt: ma meglehetősen tekintélyes összegnek felelne meg.

Ha a Szent Klára-kolostor (Santa Clara) nem is szolgált mintául szabályainak szigorú betartásában, a Convento das Mercêsről elmondható, hogy a legélénkebb és legékesebb példáját adta valamennyi keresztény erény gyakorlásának. Ez az erényesség a hősies önmegtagadásig, valamint a szigorú és szüntelen vezeklésig terjedt. Az ima, a visszavonultság és az áldozatvállalás valódi hajléka volt. Akik ide érkeztek, önként vállalták mindezt: úgy keresték fel a kolostort, mint valami zord, távoli pusztaságot, hogy teljesen elszakadjanak a világtól és annak minden vágyott, csábító vonzerejétől. A kolostor néhány apácája nagy erényességéről vált híressé, köztük Brites da Paixão nővér, akinek a megfelelő helyen külön szócikket szentelünk.

Az eredeti épület szerény volt, és lebontásáig az is maradt. Az idők során azonban jelentős javításokat végeztek rajta, különösen 1746-ban és 1752-ben; ezekre 1 200 000 réist költöttek, ami akkoriban már tekintélyes összegnek számított. 1911-ben lebontották.

A kolostor alapításának eredetéről a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) 591. és következő oldalain egy érdekes legenda olvasható. Érdemes elolvasni, mert betekintést ad a kor gondolkodásmódjába.