Szegény Lelkek-kápolnák 1A kápolna legendája
Szegény Lelkek-kápolnák
Eredeti cím: Almas Pobres (Capelas das)
A Funchalban, Santa Clara és Mercês kolostora között álló, sziklába vájt kis Almas Pobres-kápolnát mutatja be. Roque José de Araujo építtette 1781-ben; a tisztítótűzben lévő lelkekről szóló helyi legenda fűződik hozzá. Megemlíti az azonos nevű, korábbi kápolnát is, amelyet 1470 körül alapítottak Santa Maria Maior egyházközségben.
Külföldön
1A kápolna legendája
A Szent Klára-kolostor (Santa Clara) és az egykori Fogolykiváltó Boldogasszony (Nossa Senhora das Mercês) kolostor helye közötti utca közepén, egy kanyarban a sziklába vájva nyílik a Capela, más néven Capelinha das Almas néven ismert kicsiny, különleges kápolna. Lehetséges, hogy a bazalttömbben eleve volt egy üreg, sőt talán egy kis barlang is, amely a kápolna kialakításának ötletét adta. A helyi hagyomány azonban egy legendát őriz; úgy véljük, ugyanezzel a történettel más településrészeken és helységekben álló hasonló építmények eredetét is magyarázták. A legenda szerint az ottani sűrű cukornádültetvényben egy férfi biztonságos rejtekhelyet keresett, hogy megölje halálos ellenségét, aki késői órákban szokott arra járni. Éjszakáról éjszakára és sok egymást követő napon át nem tudta végrehajtani gonosz tervét, mert kiszemelt áldozata mindig mások kíséretében haladt el ott. A gyilkos végül elhatározta, hogy feladja a gondolatot, amely oly sok napon át fogva tartotta. A férfi, akit így megkímélt ellensége ádáz dühe, később tudomást szerzett a tervezett gyilkosságról. Nyilvánvaló csodát látott abban, hogy megmenekült, hiszen ő mindig egyedül, kíséret nélkül járt arra. Úgy hitte, a tisztítótűzben szenvedő lelkek – akik iránt mély áhítatot érzett – közbenjárásának köszönheti, hogy ártatlanul nem esett a merénylet áldozatául. Így született meg az elhatározás, hogy a kápolnát éppen ott építsék fel, ahol szerinte a csoda történt. A. A. Sarmento őrnagy a legendát Migalhas című könyve egyik fejezetében dolgozta fel, olyan változatokkal és epizódokkal egészítve ki, amelyek jobban illettek a történet romantikus megformálásához.
2Alapítás, javadalmazás és későbbi történet
Biztosan annyit tudunk, hogy a Viana de Caminhából származó, de már sok éve Funchalban élő Roque José de Araujo építtette 1781-ben a kis kápolnát. A tisztítótűzben lévő lelkeknek szentelte, és az Almas Pobres nevet adta neki. Az illetékes egyházi hatóság a szokásnak megfelelően megvizsgálta. Az erről készült jegyzőkönyvben (auto) a következők olvashatók: „... az ajtótól az oltárig mért belső hossza hat palmo, belső szélessége kilenc palmo, és ugyanennyi az oltár teljes hossza, amelyhez nem tartozik kredencia; magassága arányos, boltozat fedi. . a sziklafal alatt áll, amely szilárdnak látszik”.
A szertartások fenntartására és a kápolna megőrzésére Roque José de Araujo az 1781. augusztus 25-én kelt nyilvános okirattal örökös, évi ötezer réis járadékot biztosított. A járadék fedezetéül a Ponte Novánál (’új híd’), a Beco do Gongorrában (’Gongorra-zsákutca’) álló ingatlanát kötötte le.
A kápolnát São Pedro egyházközségének (freguesia) plébánosa (vigário), Francisco Xavier da Cunha áldotta meg 1783 decemberében.
Almas Pobres néven Santa Maria Maior (’Szent Mária’) egyházközségében is állt egy kápolna, amelyet Gonçalo Diniz da Silva alapított 1470 körül. Ma már nem létezik, és nem tudjuk, hol épült.
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 02Hely
Említett helyek · 09- Szegény Lelkek-kápolna · Tárgy
Funchal
A kis, sziklába vájt Almas Pobres-kápolna Funchalban, Santa Clara és Mercês kolostora között áll. Roque José de Araujo építtette 1781-ben; a tisztítótűzben lévő lelkekről szóló helyi legenda fűződik hozzá. Az Elucidário egy korábbi, azonos nevű kápolnát is említ, amelyet 1470 körül alapítottak Santa Maria Maior egyházközségben.
- Beco do Gongorra
Funchal. Itt feküdt a kápolna járadékával megterhelt ingatlan.
Annak az ingatlannak a helye, amelyet a kápolna járadékának fizetése terhelt.
- Fogolykiváltó Boldogasszony-kolostor
Funchal. Az egykori kolostor helye a kápolna utcájának másik végén.
A Convento de Nossa Senhora das Mercês ferences apácakolostor volt Funchalban. Gaspar Berenguer de Andrade és felesége alapította; ma már nem létezik.
- Funchal
Város, ahol a kápolna alapítója élt, és ahol a kápolna áll.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Ponte Nova
Funchal. Funchal városrésze, ahol a járadék fedezetéül szolgáló ingatlan feküdt.
Ponte Nova Funchal egyik városrésze, amely a Ribeira de Santa Luzia fölötti hídról kapta a nevét; a hídról nevezték el a Rua da Ponte Novát is. Az utca a patak bal partjától a Calçada da Incarnaçãoig vezet, korábban pedig a Rua dos Ferreirosig húzódott. Itt állt a Severiano Ferraz által alapított cukorgyár.
- Santa Maria Maior
Funchal. Egyházközség, ahol a korábbi, mára eltűnt Almas Pobres-kápolna állt.
Funchal keleti részén fekvő, részben városias egyházközség, a szigetcsoport legrégebbije; Nossa Senhora do Calhau vagy Socorro néven is ismert. Temploma az egykori São Tiago-templom. A legfinomabb hímzéseket készítő hímzőiről is nevezetes. 1927-ben a funchali bírósági kerülethez tartozó bírói körzetté vált.
- São Pedro
Funchal. Egyházközség, amelynek plébánosa megáldotta a kápolnát.
São Pedro Funchal négy városi egyházközsége közül a legnépesebb; Zargo itt hozta létre az első települést. Az egyházközséget 1566-ban alapították, 1579-ben megszüntették, majd 1587-ben helyreállították. Az Elucidário ismerteti a papság javadalmait, a templomépítést, a kápolnákat, a jelentős intézményeket és az egyházközség határait.
- Szent Klára-kolostor
Funchal. A kápolnának helyet adó utca egyik vége.
Funchalban álló kolostor, amelyet 1492–97 között alapított João Gonçalves da Câmara, a második donatárius kapitány a Conceição de Cima-templom mellett. A Câmara család temetkezési helye; itt őriznek egy 1447-es dokumentumot, amelyben a „Zargo” névalak szerepel. 1912-ben egy új kórház céljára adták át, később pedig a régészeti múzeum elhelyezésére választották ki.
- Viana do Castelo
Portugal. A kápolna alapítójának szülőhelye.
Viana do Castelo város Portugália szárazföldi részén. Több Madeirához kötődő személy, köztük Paulo Malheiro de Melo és Pedro Barbosa szülőhelyeként vagy lakóhelyeként említik. Új-Fundland telepeseinek származási helyeként is szerepel. Joaquim Nunes de Aguiar itt irányította a közmunkákat, Dom António Manuel Pereira Ribeiro pedig itt tanított, és itt szentelték püspökké.
Személyek
Említett személyek · 04- Alberto Artur Sarmentoszül. 1878
Katonai őrnagy és író, aki Migalhas című könyvének egyik fejezetében felhasználta a kápolna legendáját.
-
São Pedro egyházközségének plébánosa, aki 1783 decemberében megáldotta a kápolnát.
-
A Santa Maria Maiorban 1470 körül épült korábbi Almas Pobres-kápolna alapítója.
-
Vianából származó, Funchalban élő férfi, aki 1781-ben megépíttette és javadalommal látta el az Almas Pobres-kápolnát.