Câmara (Simão Gonçalves da)

Simão Gonçalves da Câmara Funchal 5. donatárius kapitánya (capitão-donatário) volt. Ebben a mezővárosban (vila) született 1512. szeptember 2-án. Apja João Gonçalves, a 4. donatárius volt; anyja Dona Leonor de Vilhena, Dona João de Meneses, Tarouca grófjának leánya.

Mielőtt átvette kapitánysága irányítását, több fegyvertényt hajtott végre, amelyekről a korabeli krónikák elismeréssel szólnak. Közülük külön említést érdemel az a segítség, amelyet 1533-ban Afrikában, a Gué-foknál álló Santa Cruz (’Szent Kereszt’) erődnek nyújtott.

Az erődöt a mórok ostromolták, és fennállt a veszély, hogy elfoglalják. Védői ezért azonnali segítséget kértek Madeiráról. Simão Gonçalves apja engedélyével nyomban csatlakozásra hívta a sziget előkelő nemeseit, és 600 fős expedíciós csapatot szervezett. Késedelem nélkül hat hajón indult útnak, magával vitte mindazt a hadifelszerelést és élelmet, amelyet rövid idő alatt össze tudott gyűjteni. Mindezt saját költségén tette, bármiféle ellenszolgáltatás követelése nélkül. Az erősség végső veszélyben volt, amikor Simão Gonçalves da Câmara megérkezett. Sikerült szétvernie a mórokat, és teljes vereséget mérnie rájuk. Az erődben töltött ideje alatt nem érte be ennyivel: a falak kijavítását és más fontos védelmi munkálatokat is elrendelt, hogy megelőzze a mórok későbbi támadásait. III. János király nagy megtiszteltetést jelentő levélben köszönte meg Simão Gonçalves jelentős szolgálatait, és méltatta a Santa Cruz-i vár védelmében végrehajtott fegyvertényét.

Nem sokkal apja halála és a donatárius kapitányság (donataria) megöröklése után Simão Gonçalves da Câmara Lisszabonba utazott. Néhány évig ott maradt, majd már házasként tért vissza Madeirára elsőszülött fiával, aki akkor még kisgyermek volt, később pedig apja utóda lett a kapitányság élén. Házasságáról Gaspar Frutuoso elmondja, hogy csak az uralkodó jóváhagyásával akart megnősülni. Végül Dona Isabel de Mendonçát, Katalin királyné udvarának tagját vette feleségül. A krónikás hozzáteszi: „Szeptember utolsó napján megkötötték a szerződéseket. A menyasszonnyal jelentős, nyolcvanezer cruzadóra becsült hozomány érkezett, amelyet a király járadék, készpénz és tisztségek formájában adott neki. Ezenfelül a nevezett kapitány házát kétszer is mentesítették a Mentális Törvény (Lei Mental, amely a koronabirtokok öröklését a férfiágra korlátozta) alól, amit ritkán engedélyeznek. Október negyedik napján a kapitány feleségül vette őt, majd hazavitte. Az egész udvar elkísérte: jobbján Dom Luís infáns, balján Lisszabon érseke haladt, velük együtt pedig a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) valamennyi jelen lévő nemese.” 1555-ben egész családjával visszatért a királyságba, „bizonyos okokból, amelyek erre késztették” – írja az idézett krónikás. Nagybátyját, Francisco Gonçalves da Câmarát hagyta hátra Funchal ideiglenes donatárius kapitányaként.

E donatárius kapitány ideiglenes kormányzása alatt, 1566-ban francia kalózok támadták meg és fosztották ki Funchal városát. Borzalmas vérengzést követtek el, amelyről a régi madeirai krónikák olyan nagy rettenettel számolnak be. Simão Gonçalves da Câmara azonnal Madeirára küldte fiát és utódát segítséggel. Fia a szárazföldi kormányzat által a franciák üldözésére indított hajórajjal tartott, de mire Funchalba értek, a kalózok már elhagyták a várost. Tizenhat hajót vittek magukkal, megrakva az itt talált legértékesebb javakkal.

Simão Gonçalves ideje nagy részét az udvarban töltötte, ahol nagy megbecsülésnek örvendett. 1574-ben elkísérte Sebestyén királyt első afrikai útjára. Az 1576. augusztus 20-i királyi rendelettel (alvará) Calheta (’kis öböl’) grófjának címét adományozták neki. Ezt nemcsak saját szolgálataiért kapta, hanem elsősorban ősei érdemeiért, valamint azért, mert egy ilyen nagy és jelentős család képviselője volt. Így nevezte magát: Simão Gonçalves da Câmara gróf, a mi urunk, a király tanácsának tagja, Madeira szigetének és Funchal joghatóságának kapitánya és igazságügyi kormányzója, a királyi birtokok felügyelője Madeira egész szigetén és Porto Santón (’szent kikötő’), a Kopár-szigetek (Desertas) ura stb. A „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) szerint különféle jogai és mentességei mellett évi négy conto jövedelme volt. Ez négy évszázad múltán, ma igen tekintélyes összegnek felelne meg.

Visszatért Madeirára, de nem tudni, melyik évben. 1578-ban Funchalban tartózkodott, amikor szélütés érte; 1580. március 4-én hunyt el. A Szent Klára-kolostor (Santa Clara) templomának szentélyében temették el, amint a nemrég felfedezett sírkövön olvasható: „Simão Gonçalves da Câmara sírja....... e sziget 3. kapitánya. Itt nyugszik Simão Gonçalves da Câmara, Calheta grófja és e sziget ötödik kapitánya.”

João Gonçalves da Câmarát apja a francia kalózok fosztogatása idején küldte Madeirára. Ő lett Calheta 2. grófja, ám ezt a méltóságot csak rövid ideig viselte: három hónappal apja után meghalt. A grófságot és a funchali donatáriusi méltóságot fia, Simão Gonçalves da Câmara örökölte, aki a 7. donatárius kapitány és Calheta 3. grófja lett. Feleségül vette Dona Maria de Vasconcelos e Menesest, a királyné udvarhölgyét, Rui Mendes de Vasconcelos, Castelo Melhor I. grófjának örökös lányát. Így került a calhetai grófság a Castelo Melhor-házhoz.