Câmara (João Gonçalves da)

Funchal 4. donatárius kapitánya volt. A városban született 1489-ben, Simão Gonçalves da Câmara, a harmadik donatárius és első felesége, Dona Joana Valente Castelo Branco fiaként. Szüleihez és nagyszüleihez hasonlóan João Gonçalves da Câmara is kitüntette magát marokkói hadjáratainkban. Ezek során igen sok madeirai tett tanúbizonyságot vitézségéről és bátorságáról, és talán minden más portugálnál többet járultak hozzá észak-afrikai gyarmati uralmunk kiterjesztéséhez. Apja életében többször járt Afrikában, ahol mindig bizonyította bátorságát. Külön említést érdemel az a segítség, amelyet a Jaime, Bragança hercege vezette hadjáratnak nyújtott: a hadjárat I. Mánuel király parancsára Azemmour elfoglalására indult. „Amikor a Tajón négyszáz vitorlás hajót szereltek fel erre a hadjáratra – írja egy régi kézirat –, befutott a torkolaton João Gonçalves da Câmara, akit apja küldött, hogy 800 emberrel – 200 lovassal és 600 gyalogossal – részt vegyen benne. Huszonegy hajóval érkezett, Lisszabonban pedig sok szolgája és rokona csatlakozott hozzá, hogy elkísérje. A király, aki nagy örömmel és megbecsüléssel fogadta, további két nagy hajót és négy karavellát bocsátott rendelkezésére. Így huszonhét hajónyi embert állított ki a saját költségén. Az erősség elfoglalásakor João Gonçalves da Câmara, valamint Gaspar és Jean de Béthencourt, Pedro Gonçalves de Barros, Diogo de Barros és más madeirai nemesek a vitézség csodáit vitték véghez. Funchal 4. donatárius kapitánya ezután még egy ideig Afrikában maradt: harcolt a mórok ellen, és D.

João de Menesesnek, Azemmour parancsnokának rendkívül jelentős szolgálatokat tett. A következő évben, 1514-ben João Gonçalves ismét Afrikába ment néhány száz emberrel. Újra bizonyította vitézségét, és jelentős segítséget nyújtott azokhoz a támadásokhoz és portyákhoz, amelyeket csapataink a marokkói mórok ellen indítottak. Azon túl, hogy személyesen is nagy szolgálatokat tett afrikai harcainkban, további segítséget küldött oda. Így két, Luiz de Noronha parancsnoksága alatt álló hajón katonákat, élelmet és hadianyagot juttatott a mazagãói erősségbe; mindezt a saját költségén készítette elő és tartotta fenn.

Miután Simão Gonçalves da Câmara, Funchal 3. donatárius kapitánya (capitão-donatário) 1528-ban lemondott kapitánysága kormányzásáról, visszavonult Matosinhos lugarjába (a mezőváros és az egyházközség közötti rangú település), ahol később meghalt. A kapitányság igazgatását fia, João Gonçalves da Câmara vette át, és ouvidorja (a donatárius, ill. a korona bírói tisztviselője), egyben képviselője, Francisco Jorge útján kormányozta. Apja halála után, 1530-ban személyesen vette át a donatárius kapitányság (donataria) kormányzását, amelyet mindössze hat évig vezetett.

João Gonçalves da Câmara feleségül vette Dona Leonor de Vilhenát, Dom João de Meneses, Tarouca grófjának lányát. Házasságukból született Simão Gonçalves da Câmara, aki követte apját Funchal donatárius kapitányságának élén; Luís Gonçalves da Câmara atya, Sebestyén király híres nevelője; valamint Martim Gonçalves da Câmara, ugyanezen király minisztere, aki igen nagy befolyást gyakorolt az államügyekre. Az Elucidário mindegyikükkel külön foglalkozik.

“

„João Gonçalves da Câmara kapitány – írja a már idézett kézirat – őszinte természetű, jóságos, nyájas, könyörületes és igen erényes ember volt, ezért az egész nép nagyon szerette. Szelíd kormányzásának azonban csak rövid ideig örülhetett a nép, mert Isten 47 éves korában magához szólította. 1536-ot írtak; úgy vélték, az akkoriban a szigeten leghevesebben tomboló pestisben halt meg.

Mint másutt említjük, nemrég két sírkövet találtak a Szent Klára-kolostor (Santa Clara) templomának szentélyében. A szentély közepén fekvő kövön Funchal 2. donatárius kapitányának sírfelirata olvasható; a lecke felőli oldalon lévőn a 3. és az 5. donatárius (donatário) sírfelirata szerepel. A két felirat között néhány áthúzott, teljesen olvashatatlan betűkből álló sor látható. Igen különös, hogy bár a 4. donatárius kapitány Funchalban halt meg, és a Szent Klára-kolostor templomában temették el, amely a donatárius kapitányok családi sírboltja volt, sem a sírját egykor fedő követ nem találni ott, sem sírfelirata nem olvasható apja és nagyapja sírkövén.