Pestis

A pestis, amely a régi időkben ismételten lesújtott Portugáliára, a 16. század első és második negyedében Madeirán is nagy erővel pusztított. Frutuoso, a szigetek történetírója így számol be róla:

“

„1521-ben, amikor I. Mánuel király meghalt, Funchalban sokan haltak meg pestisben – Isten óvjon meg tőle bennünket! Mivel a járvány már évek óta jelen volt a városban, Simão Gonçalves kapitány és a városi tanács sorshúzással ifjabb Szent Jakab apostolt választotta a város védőszentjévé. Ezután megfelelő kápolnát építettek neki, ahová körmenetben vonultak. A pestis azonban ennek ellenére sem szűnt meg. Az Úr 1538. évében Isten mindenkinek egyazon akaratot sugallt, mintha egyetlen szívük lett volna: ne legyenek sem főőrök, sem alárendelt őrök. A szent ünnepén, május elsején tartott körmenet során kihirdették, hogy a betegségben szenvedők és az egészségesek együtt, egymás közé vegyülve menjenek a kápolnájához. Ott az oltárra helyezték az őrök botjait, amelyek emlékül ma is ott vannak. Amikor visszatértek, valamennyi beteg egészséges volt. Attól a naptól fogva a mai napig, Boldog Jakab érdemeinek köszönhetően, nem volt többé pestis Madeira szigetén. Áldott legyen az Úr! E királyi adomány emlékére a szent ünnepén nagy ünnepséget rendeznek, mintha úrnapja volna.

Frutuoso „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) című művének 221. oldalából kitűnik, hogy a Funchalt sújtó pestis nem érte el Machico mezővárosát (vila). Dom Ambrosio püspök és két egyházi vizitátor ugyanis ott tartózkodott májusban, Szent Jakab napjáig. Ekkor „miután elmúlt a ragály veszélye, a vizitátorok a városba mentek, és az egész szigeten ellátták feladatukat, nem azzal a kímélettel, amelyhez a püspökség hozzászokott, hanem nagy szigorral és keménységgel…”

Dom Ambrosio püspök, amint teljesítette a Madeirán rábízott küldetést, visszatért Portugáliába. A két vizitátornak kevésbé volt szerencséje: túlélték a pestist, de amikor maguk is a királyságba (reino, azaz a portugál szárazföld) indultak vissza, hajótörésben meghaltak Sines partjainál. Előzőleg a szigeten a legnagyobb erőszakosságokat követték el, hogy megszüntessék „a bűnök által a vétkesek lelkén képzett kérgeket”, ahogy dr. Gaspar Frutuoso írja.