A Szent Keresztes Hadjárat bullájának körmenete

Ezt a körmenetet már a 19. század elején is megtartották Funchalban, méghozzá – úgy tűnik – nagy pompával. Miután a bulla (pápai bulla) biztosának megbízottja levélben közölte a tanáccsal, hogy melyik napon lesz a körmenet, a tanács hat tanácsképes polgárt (pessoas da governança) kért fel a baldachin rúdjainak vitelére. A tanács 1807. január 31-i ülésén úgy határozott, hogy „azokat, akik igazolt ok nélkül távol maradnak a Szent Keresztes Hadjárat bullájának (Bula da Santa Cruzada) körmenetéről, Őfensége legutóbbi rendelkezései szerint meg kell büntetni”.

Május 1-jei fogadalmi körmenet

A kötet 77. oldalán, a Peste című szócikkben idéztük, mit ír Gaspar Frutuoso e körmenet eredetéről. A körmenet a székesegyházból (Sé Catedral) indult a Santa Maria Maior (’Szent Mária’) templomba, amelyet eredetileg ifjabb Szent Jakabnak szenteltek. A városi tanács (Câmara Municipal) és a kerület (distrito) legfőbb tisztségviselői is részt vettek rajta. A templomban átadták a tisztségjelvényként szolgáló pálcákat, és prédikáció hangzott el a város védőszentjének 1538-ban tett csodájáról. A köztársaság kikiáltása után a május 1-jei körmenet csak 1918-ban járta be ismét régi útvonalát; akkor a városi tanács igazgatási bizottságának (Comissão Administrativa) két tagja kísérte.

Régebben a városi tanács irányította a május 1-jei körmenetet: meghívta a vallásos társulatokat és a hatóságokat, valamint fizette a prédikátort. Szokás volt, hogy a Szent Jakab-templomban a misét bemutató három kanonok egyike tömjénnel füstölte meg a tanács tagjait. Amikor 1815-ben ezt nem kanonok, hanem káplán végezte, a tanács úgy döntött, panaszt tesz a püspöknél, mert a helyettesítést sérelmesnek tartotta”.

1829. május 5-én a városi tanács úgy rendelkezett, hogy a vásárfelügyelő (juiz almotacé) „a helyhatósági rendeletek (posturas) szerint büntesse meg azokat a vizsgázott kézművesmestereket, akik távol maradtak a május 1-jei körmenettől, valamint a Szent Telmo (Corpo Santo) vallásos társulatához és az azonos nevű testülethez tartozó halászokat, akik nem jelentek meg. Szabja ki továbbá a megfelelő büntetést azoknak az utcáknak a lakóira, amelyeken a körmenet áthaladt, ha nem söpörték fel a házuk előtti területet, és nem díszítették fel az ablakaikat”.

A későbbi időkben sokszor láttuk, hogy a városi tanácsot csupán három-négy városi tanácsos (vereadores) képviselte a május 1-jei körmeneten, mert helyi régi szokás szerint sokan vidéken töltötték ezt a napot. Ismertünk egy elnököt, aki szinte az egész várost meghívta a fogadalmi körmenetre, mondván, hogy az „őseink fogadalma, amelyet a városi tanács igen nagy tiszteletben tart”. Ő maga azonban soha nem vett részt a körmeneten, és még arra sem vette a fáradságot, hogy megindokolja távolmaradását (1921). Az abszolutizmus idején ezért valószínűleg pénzbírsággal vagy néhány napi fogsággal büntették volna, mivel a távolmaradást a város védőszentje iránti tisztelet hiányának tekintették.

Régen a május 1-jei körmenet, mint mondtuk, a székesegyházból indult, de csak nyolc nappal később tért vissza oda. A nyolcnapos ünnepi időszakban több ünnepséget tartottak az ifjabb Szent Jakab-templomban, amely az 1803-as pusztító árvíz (aluvião) óta a plébánia temploma. A körmenetet ma is megtartják, de már csak a székesegyház templomkertjét járja körül, és a városi tanácsnak nincs benne szerepe (1921).

Mint a Padroeiros című szócikkben és e kötet 37. oldalán már említettük, a városi tanács 1942-ben felélesztette a funchali szenátus (senado, a városi tanács) régi hagyományait: részt vett a védőszent, Szent Jakab tiszteletére rendezett különféle vallási eseményeken. (Lásd: Voto a S. Tiago.)