Ifjabb Szent Jakab-templom

A São Tiago-templom építését az az ünnepélyes fogadalom indította el (lásd: Fogadalom Szent Jakabnak), amelyet Funchal hatóságai, papsága és népe 1523-ban tett, amikor a sziget „a pestis és az éhínség, valamint sok más megpróbáltatás miatt nagy veszedelemben és nyomorúságban” volt. Az épület alapkövét az említett év július 21-én tették le. Egy korabeli okirat szerint „július huszonegyedikén kezdték építeni a házát: a város lakói és a székeskáptalan ünnepélyes körmenetben, mezítláb vonultak oda. Gonçalo Martim iskolamester magával vitte a boldog apostol képmását ábrázoló oltárképet, és ő vágta az első kapavágást a kápolna evangéliumi oldalának sarkánál. A ház azon a földön épült fel, amelyet Antonio Spindola adott e célra…”

Erről az Antonio Espinoláról a „Szigettörténet” (Historia Insulana) azt írja, hogy genovai születésű volt, a város legrégebbi családjainak egyikéből származott, és felmenői között a köztársaság több dózséja is volt. „I. Mánuel király címert és nemesi rangot (foro de fidalgo) adományozott neki az udvarában. Santiagóban és más helyeken sesmaria (királyi földadomány telepeseknek, megművelési kötelezettséggel) révén jutott földekhez. Egy 1524. április 30-án kelt okirattal a város szélén egy kis telket adományozott; ezen épült fel Santiago, az egész sziget védőszentjének kápolnája, valamint a sekrestye és a templomkert. Az adomány feltétele az volt, hogy családtagjait a kápolnában temethessék el, a káplán pedig mondjon el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet a lelki üdvéért. Az okirat pergamenre készült, és a funchali székeskáptalan (Cabido) levéltárában található.”

A São Tiago-templom, amelyet ma Socorro (’segítség’) templomnak neveznek, 1803-ban Santa Maria Maior (’Szent Mária’) egyházközségének (freguesia) székhelye lett. Nem azonos az eredeti, a mainál jóval kisebb épülettel, amelyből mára semmi sem maradt. A templomon később jelentős javításokat végeztek, majd 1632. július 25-én Dom Jeronimo Fernando egyházmegyés püspök megáldotta. Egy évszázaddal később a kápolna már erősen romos volt, ezért Funchal tanácsa úgy határozott, hogy nagyobb templomot épít. A régi kápolnát 1752-ben lebontották, az építkezést pedig 1768-ban fejezték be.

Amikor az 1803-as pusztító árvíz (aluvião) a tengerbe sodorta a Calhau-i Szűzanya-templomot (lásd ott), a tanács a São Tiago-templomot átengedte a plébánia székhelyéül. Feltételül szabta, hogy ott mindig őrizzék a város védőszentjének képmását. A templom homlokzatán ekkor egy emléktáblát helyeztek el, amely ma is ott látható. Felirata a következő: Hic lapis indicat liberalitatem senatus et populi hanc ecclesiam Fidelissimo Principi Regenti offerentium in locum parochiae per inundationem aquarum destructae Anno Domini MDCCCIII. (Ez a kő a tanács és a nép nagylelkűségét hirdeti: e templomot a leghívebb régens hercegnek ajánlották fel az áradás pusztította plébániatemplom helyett, az Úr 1803. évében.) Lásd: Védőszentek.