Câmara (João Gonçalves da)

Funchal 6. donatárius kapitánya (capitão-donatário), João Gonçalves da Câmara 1541-ben született Lisszabonban. Apja Simão Gonçalves da Câmara, az 5. donatárius volt, anyja pedig Dona Isabel de Mendonça. Mindössze egyéves volt, amikor szüleivel Madeirára érkezett. Tizennégy évesen visszatért a királyságba (reino, azaz a portugál szárazföld). 1566-ban ismét ellátogatott a szigetre, de hamarosan újra a szárazföldre indult. Onnan többé nem tért vissza; ott halt meg 1580-ban.

Amikor 1566-ban francia kalózok megtámadták a szigetet, és elkövették azt a szörnyű fosztogatást és vérengzést, amelyről a madeirai krónikák oly nagy borzalommal számolnak be (lásd: A franciák fosztogatása), az anyaország kormánya hajóhadat küldött Madeirára a kalózok megbüntetésére. A hajóhad néhány nappal azután érkezett Funchalba, hogy a támadók a városban talált legértékesebb kincsekkel megrakott hajóikon távoztak. João Gonçalves da Câmara egy hajó parancsnokaként érkezett a hajóhaddal, de nem tudta megtorolni a kapitányságában a kalózok fosztogatása okozta károkat. Amikor Sebestyén király először indult Afrikába, João Gonçalves azon nemesek közé tartozott, akik a legközelebbről kísérték. Egy kortárs krónikás szerint „sok sátorral, lóval és szolgával” ment vele, „s erre sokat költött a sajátjából, abban a reményben, hogy alkalma nyílik megmutatni személyes bátorságát”.

João Gonçalves da Câmara nem személyesen, sem közvetlenül nem vette át kapitánysága irányítását. Amikor apja 1580. március 4-én meghalt Madeirán, ő Lisszabonban tartózkodott; három hónappal később pedig Almeirimben hunyt el, anélkül hogy visszatért volna a szigetre. Nagybátyját, Rui Dias da Câmarát, az 5. donatárius kapitány, Simão Gonçalves da Câmara fiát nevezte ki helyettesévé és képviselőjévé a szigetcsoporton.

João Gonçalves da Câmara volt Funchal utolsó donatárius kapitánya. Utódai ugyan megtartották a tisztséggel járó kitüntetéseket, és továbbra is élvezték a szigeten őket megillető kiváltságokból és előjogokból származó jelentős jövedelmet, de a közigazgatási ügyek többségébe már nem szólhattak bele közvetlenül. A kasztíliai uralom alatt ugyanis a főkormányzók kinevezése a donatáriusok joghatóságát és hatáskörét igen szűk keretek közé szorította. Egy ideig még kinevezhették bírói megbízottaikat, ám azok tevékenysége alig terjedt túl a tekintélyes jövedelmek beszedésén. Ezek közé tartozott többek között a víz és a szél használata után járó díj. Az előjogokat I. Sebestyén király 1576-ban megerősítette; egy régi kézirat szerint már a malmok kizárólagos működtetésének joga is a királyság egyik legvagyonosabb családjává tette a funchali donatáriusok családját.

Nem tudjuk, hogy Rui Dias da Câmara vagy a 6. donatárius, João Gonçalves más képviselője irányította-e tovább a kapitányságot João Gonçalves 1580. június 4-én bekövetkezett halála után. 1582-ben aztán a II. Fülöp által kinevezett João Leitão főkormányzó átvette az egész szigetcsoport kormányzását és igazgatását. Ettől az időtől kezdve a donatáriusok hatalma lényegében már csaknem névlegessé vált. A Fülöpök önkényuralma ezt a hatalmat egyre tovább nyirbálta, míg végül teljesen felszámolta.