Tábua (egyházközség)

Úgy tűnik, hogy a plébánia neve a tábua nevű növénytől származik. A Tabua és Tabuaço nevet olyan helyek kapták, ahol ez a növény bőségesen termett; talán ugyanezért fordul elő a Tábua szó többször is a brazíliai helyleírásokban. A botanikában ismert a Typha angustifolia és a Typha latifolia. Bár ezek a növények jelenleg nem találhatók meg Madeirán, a sziget növényvilága – részben az emberi tevékenység következtében – jelentősen megváltozott. Ezért joggal feltételezhető, hogy régebben mindkét faj, vagy legalább az egyik, előfordult ennek az egyházközségnek (freguesia) a területén. A Kanári-szigeteken él egy Typha-faj, így nem volna meglepő, ha ez a nemzetség Madeirán is képviselve lett volna. Lugar de Baixo (’alsó hely’) településrészen (sítio) és Tábuában él a Cyperus laevigatus, amely Madeira más részein nem fordul elő. Vajon az első telepesek összetévesztették ezt a növényt a tábuával, noha a két faj különböző családba tartozik? Ez is lehetséges, hiszen joggal feltételezhetjük, hogy Zarco és társai nem botanikai műveltségükkel tűntek ki.

Régebben a név írásmódja Atabua volt, amint az számos régi dokumentumból és a helyi plébániai levéltár irataiból is látható. António Francisco Drumond e Vasconcelos atya 1838-tól változtatta meg a szó eredeti alakját: a Tábua írásmódot kezdte használni. Utódai mindmáig átvették ezt az új írásmódot, amelyet ma már általánosan mindenki követ.

A Saudades jegyzetírója 1586-ra teszi az egyházközség alapítását. Az Índice Geral da Provedoria... és a Memorias do Estado Eclesiástico... által idézett legrégebbi okirat 1577. március 1-jén kelt; ez az évi 11 300 réis összegű eredeti plébánosi javadalmat (côngrua) további 8700 réis-sel emelte meg. A szöveg említést tesz az 1588. december 15-i, 1591. november 15-i és 1654. január 18-i királyi rendeletekről (alvarás régios) is. Ezek a plébános éves járandóságát rendre 20 000 réisre (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis), fél moio (gabonaűrmérték, 60 alqueire) búzára és negyed hordó borra; 16 000 réisre, egy moio búzára és egy pipa (boroshordó és űrmérték, kb. 400–500 liter) borra; illetve 19 000 réisre, fél moio búzára és negyed hordó borra emelték.

João Medeiros de Miranda, Manuel de Espínola, António Velho de Amil Luciano Espínola és Rui Gomes voltak az első papok, akik ebben az egyházközségben plébániai feladatokat láttak el.

Az 1743. július 2-i királyi rendelet lelkészséget (curato) létesített ebben a plébániában. Az okirat szerint erre „António Miguel de Faria plébános (vigário) kérésére került sor, mivel az egyházközség két bővizű patak között fekszik, és híveinek száma meghaladja az ezret”. Ugyanez a rendelet a lelkész (cura) éves javadalmát másfél moio búzában és másfél pipa borban állapította meg.

Nem tudjuk, hol jelölték ki a plébánia székhelyét a létrehozásakor. Feltételezzük, hogy ott már állt egy, a Szentháromság (Santíssima Trindade) tiszteletére szentelt kápolna, és ebben rendezték be az új egyházközség központját, ahogyan a betelepítés korai időszakában az egész egyházmegyében általában történt. Bizonyára szerény méretű kápolna volt, amelyet többször javíthattak, s talán bővíthettek is, mielőtt nagyobb templomot emeltek. A jelenlegit megelőző plébániatemplomot pusztító árvíz (aluvião) rombolta le. A Conceição (’Szeplőtelen Fogantatás’) kápolnával szemben állt, és az eredeti épület nyomai ma is láthatók a helyén. A Kincstári Tanács 1675. október 22-i rendelkezése új templom építését írta elő. Az építkezés azonban, úgy tűnik, nem kezdődött meg azonnal, vagy igen lassan haladt: a templom homlokzatán a „Péter király – 1696” felirat olvasható. Az évszám minden bizonnyal az épület befejezésének dátuma.

Egy régi iratban azt olvastuk, hogy 1747-ben azt kérték: létesítsenek szentségházat a tábúai plébániatemplomban az Oltáriszentség (Santíssimo Sacramento) őrzésére. Korábban ugyanis nem volt ott szentségház, és emiatt egyes hívek úgy haltak meg, hogy nem kapták meg a szent útravalót.

Az egyházközségben található a Madre de Deus-kápolna (’Istenanya’) és a Szeplőtelen Fogantatás (Nossa Senhora da Conceição) kápolnája, amelyekről a II. kötet 312. és 432. oldalán már röviden szóltunk. Itt áll továbbá a Nossa Senhora da Candelária-kápolna (Gyertyaszentelő Boldogasszony), amelyről semmilyen további részletet nem ismerünk.

Erről az egyházközségről dr. Gaspar Frutuoso 1590-ben ezt írta: „Ribeira Bravától (’vad patak’) fél mérföldre található Ribeira da Tábua, egy közel harminc háztartásból (fogos, szó szerint „tűzhely”) álló egyházközséggel. Egykor két cukormalma volt, és sok szőlő, cukornád és gyümölcs terem ott, bora azonban hasonló a szomszédos Ribeira Brava borához. Ribeira da Tábúából származnak a Medeiros család tagjai, nemes és tiszteletre méltó emberek.” A Saudades jegyzetírója helyesen mutat rá, hogy akkoriban ez a plébánia több mint 100 háztartásból állt, nem csupán 30-ból. Ez egyértelműen következik a plébániai javadalmakról szóló, ott idézett királyi rendeletekből.

A Medeiros családról dr. Rodrigues de Azevedo azt írja, hogy „Ruy Vaz de Medeiros az első telepesek egyike volt, akik Madeirára érkeztek: a pataktól Zimbreiro (’borókafa’) településrésze felé sok földet kapott sesmaria (királyi földadomány telepeseknek, megművelési kötelezettséggel) formájában Atabúában”. Dr. Azevedo szerint Tábúa másik korai telepese a francia Ruy Vaz Urzel volt, aki 1480 körül érkezett a szigetre. Álvaro Martins, Jorge Lourenço, António Rodrigues, Manuel Rodrigues, António Luís, Diogo Fernandes stb. szintén a hely korai gyarmatosítói és telepesei közé tartoztak.

A Ribeira Brava-i egyházközségben kitört népi zavargásokba és az azokat követő bírósági eljárásokba a tábúai egyházközség több lakosa is belekeveredett (lásd a II. kötet 385. oldalát).

A legfontosabb településrészek: Praia, Lugares, Terça, Fajã, Ribeira, Boqueirão, Pico do Ferreiro, Bica de Pau, Corujeira, Zimbreiro, Massapés, Candelária, Ribeira da Caixa, Lugar da Serra és Barbuzano. Amikor 1914-ben létrehozták Ribeira Brava községét (concelho), Tábúa egyházközsége annak része lett; ekkor szakították ki Ponta do Sol (’Nap-fok’) községéből. Az egyházközségnek 2235 lakosa van (1921).