Fernandes (Gonçalo)

A sziget korai telepesei közé tartozott; kilétét a régi madeirai nemesi családtörténetek titokzatosság övezi. Úgy tűnik azonban, hogy V. Alfonz király és unokahúga, a „Kiváló Hölgyként” emlegetett Dom Joana fia volt. A „Szigettörténet” (Historia Insulana) jegyzetírója több családtörténet-íróra támaszkodva ezt írja róla: „Ez az ember a párizsi Vasálarcosra emlékeztet. Kifejezett tilalommal érkezett Madeirára: nem hagyhatta el a szigetet. Fényűzően élt, és a királyi házból minden évben bőségesen elküldtek neki mindent, amire szüksége volt. Azt azonban soha nem tudták meg, kik voltak a szülei. 1539. július 13-án meghalt, és saját kápolnájában temették el. Címerként a portugál címer öt pajzsát helyezte el rajta, átlósan elrendezve, a Krisztus-rend (Ordem de Cristo) keresztje fölött. Márvány sírlapján a neve olvasható; domborművén egy gyermek látható, aki arcát bal kezére támasztja, könyökét pedig egy koponyán nyugtatja. Jobb kezével a Bölcsesség könyvéből vett mondatra mutat: Sic et nos nati continuo desivimus esse. A V. Alfonz és Erzsébet kasztíliai királyné között kötött béke után érkezett Madeirára. Ez adta az alapot a feltételezéshez, hogy a király fia volt, akit államérdekből nem ismerhettek el.” Az itt említett kápolna a tenger közelében, a Serra de Água (’vízifűrész’) patak partján, Arco da Calheta (’calhetai ív’) egyházközségében (freguesia) állt; külön szócikkben foglalkozunk vele. Ez volt a Gonçalo Fernandes által alapított hitbizomány (morgadio) központja, amelyet fia, Pedro Gonçalves de Andrade örökölt. A hitbizományos ház (casa vinculada) később a Freitas da Madalena családhoz került; utolsó képviselője Nuno de Freitas Lomelino hitbizományos volt.

Erről a legendás személyről a Dicionário Portugal VI. kötetének 373. oldalán a következő további érdekes felvilágosítást találtuk: „… Gonçalo Fernandes, akinek valódi neve Dom Gonçalo Afonso de Aviz Transtamara Fernandes volt, V. Alfonz és a szerencsétlen Dona Joana de Castella királyné, a »Kiváló Úrnő« fia volt. Anyját erőszakkal arra kényszerítették, hogy szerzetesi fogadalmat tegyen a coimbrai Szent Klára-kolostorban (Santa Clara). Neki kellett volna II. Jánost követnie a trónon, ám Spanyolországgal kapcsolatos politikai megfontolásokból és attól tartva, hogy meggyilkolják, eltitkolták a születését. Madeirára száműzték, és megtiltották, hogy elhagyja a szigetet. Ott ugyanakkor herceghez méltó életet élt, amely jog szerint megillette: a királyi ház mindennel ellátta, ami rangja megmutatásához kellett, és minden évben megrakott karavellákat küldött neki mindazzal, amire szüksége volt. II. János halálával és Dom Gonçalo elzárásával megszakadt a királyi vérvonal. Ezért került jogtalanul Portugália trónjára I. Mánuel, a Bragança-ház trónöröklése pedig még ennél is rendellenesebb volt”.