Calheta (mezőváros és község)

Funchal, Machico és Porto Santo (’szent kikötő’) mezővárosait (vila) és községeit a 15. század közepén hozták létre. Ezek a települések lettek a három kapitányság székhelyei, amelyekre a madeirai szigetcsoportot felosztották. A funchali kapitányság, különösen pedig a vele azonos nevű mezőváros, amely a székhelye volt, már a betelepülés kezdetétől jelentősen fejlődött és gyorsan gyarapodott. Területén fontos települések jöttek létre, amelyek hamarosan nagy fejlődésnek indultak. A lakosság kényelme és a közügyek megfelelő igazgatása ezért önálló községek (concelho) létrehozását tette szükségessé. Így alakult meg Ponta do Sol (’Nap-fok’) és Calheta (’kis öböl’) mezővárosa és községe.

Az elsőt 1501-ben hozták létre, és jó okkal feltételezhető, hogy a másodikat is körülbelül ugyanakkor. Sajnálatos, hogy nem maradt fenn adat arról az okiratról, amely mezővárosi rangra emelte Calheta egyházközségét (freguesia). A Ponta do Sol mezővárosát létrehozó királyi rendeletet (alvará régio) bejegyezték Funchal városi levéltárába, és egy másolata az ottani tanács levéltárában is megtalálható.

A Calhetára vonatkozó okiratról dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo ezt írja: „Annak a kiváltságlevélnek, amely Calheta faluját (lugar, a mezővárosnál alacsonyabb településrang) Villa Nova da Calheta mezővárosává emelte, nincs nyoma az illetékes tanács nyilvántartásában. A régi városházát és az eredeti levéltárat ugyanis elpusztította a tenger – erről a tanács elnöke 1871. október 30-i levelében tájékoztatott. A kiváltságlevelet Funchal tanácsának levéltárában sem jegyezték be, és a birtokunkban lévő kéziratok egyikében sincs róla másolat. Csak Paulo Perestrello Breve Noticia című művének 54. oldalán találtunk olyan megjegyzést, amely szerint Calhetát 1511-ben tették mezővárossá. Ez nyilvánvaló tévedés, talán nyomdahiba, mert az alább közölt okiratból kitűnik, hogy Villa Nova da Calheta már 1502 augusztusában mezőváros volt.”

Az itt említett, alább közölt okirat 1502. augusztus 16-án kelt válasz, amely az uralkodó néhány, Funchal városi tanácsához intézett utasítását tartalmazza.

Több írás is idézi a széles körben ismertté vált „az ő igen szeretett Calheta mezővárosa” fordulatot, amelyet I. Mánuel királynak tulajdonítanak egy, a község tanácsához intézett leveléből. Nem ismerjük azt az iratot, amelyben e fordulat szerepel, és hitelességét sem tudjuk megerősíteni. Ha valóban tőle származik, a szerencsés uralkodó bizonyára a mezőváros, illetve község előkelő nemességére utalt vele. Ismeretes ugyanis, hogy számos nemes lovag élt ott, akik közül sokan Afrikában, Indiában és Brazíliában tűntek ki vitézségükkel. I. Mánuel Calheta mezővárosa iránti különös jóindulatának ékesszóló bizonyítéka az a gazdagon díszített tabernákulum, amelyet az anyatemplomnak (igreja matriz) ajándékozott, és amelyről már szóltunk az egyházközségnek szentelt szócikkben.

Az uralkodó meg akarta jutalmazni Funchal 5. donatárius kapitányának (capitão-donatário), Simão Gonçalves da Câmarának a szolgálatait, és személyében ősei hőstettei előtt is tisztelegni kívánt. Az általa képviselt gazdag és jelentős család fényét is emelni akarta, ezért 1576. augusztus 20-i királyi rendeletével (alvará régio) grófi címet adományozott neki. Az új grófság székhelyéül jelentősége és nemes hagyományai miatt Calheta mezővárosát választották. Ezt a címet – amint másutt elmondjuk – beolvasztották Castelo Melhor márki címébe; a cím birtokosai egyúttal Calheta grófjai is voltak, mígnem az 1910. október 15-i rendelet minden nemesi címet eltörölt.

Érdekes Gaspar Frutuoso alábbi részlete, amely az imént említett dolgokról szól:

“

„Calheta e lugar (a mezőváros és az egyházközség közötti rangú település) területén, valamivel lejjebb, egy szép patak mellett alapították meg a mezővárost, amely a Calheta nevet kapta. A sziget összes mezővárosa közül ez a legtermékenyebb, mert az övé a legnagyobb bírósági kerület (comarca). Lakói éppoly előkelők, mint amilyen bőséges és olcsó az itt kapható élelem. Innen sok nemes lovag indult a funchali kapitányokkal együtt, hogy saját költségén szolgálja a királyt Afrika erődített városaiban és a kapitányok vezette felmentő hadjáratokban. Ott mindannyian tanújelét adták bátorságuknak, és sokat költöttek a saját vagyonukból. Gazdagok voltak ugyanis: e termo (városi joghatósági terület, a bírósági kerület része) területén nagy birtokok találhatók, köztük a híres arcói birtok és mások, amelyek ma már több örökös között oszlanak meg. Calheta e mezővárosa és termo területe alkotta a méltóságos Simão Gonçalves da Câmara kapitány, Villa Nova da Calheta grófjának grófságát, amint a megfelelő helyen elmondjuk.

Amint a Vámházak (Alfândegas) című szócikkben már láttuk, ebben a mezővárosban egy kis vámhivatali kirendeltség, az akkori szóhasználat szerinti pénzügyőrs (posto fiscal) működött. Kezdetben itt szedték be a cukorra kivetett adót, amelyet később a funchali vámházban hajtottak be. Calhetában ötödszedő (quintador), a cukor ötödrészes adóját beszedő tisztviselő, valamint az ötöd (quintos, a cukorra kivetett egyötödös adó) jegyzője (escrivão) is működött. Feladatuk az itt előállított cukrot terhelő adók alkalmazása volt. Ezeket a tisztségeket az 1686. július 30-i királyi rendelet megszüntette.

A mezőváros tanácsánál dr. Antonio Rodrigues Veloso de Oliveira juiz de fora (a korona által kinevezett, kívülről érkező bíró) mezőgazdasági útmutatásokat hagyott hátra, amelyek a korukban valóban figyelemre méltók voltak. Több részletüket is közölték madeirai újságok. „Mint másutt olvasható, a szőlő és más növények termesztéséről szólnak: a közföldeken (baldios) nevelt gesztenyefákról, a védett helyeken ültetett gyümölcsfákról, a tengerparti gyapotcserjékről, az utak mentén és közterületeken ültetett eperfákról, a más termelésre alkalmatlan földeken telepített fenyvesekről, a gyógyszertárakban használt növényekről, a kukoricaföldekről, az állattenyésztésről, a mesterséges rétekről, a védelmet nyújtó sövényekről és más javaslatokról.” Ezek az útmutatások ma is haszonnal olvashatók.

E község területén fekszik a jól ismert és sokak által látogatott Rabaçal településrész (sítio), amelynek részletes szócikket szentelünk.

A Calheta jelenlegi, 1835-ben létrehozott községe és a korábbi község, illetve mezőváros területe nem különbözik jelentősen egymástól. Határai azonban 1835 óta többször változtak; ezek közül néhányat ismertethetünk. 1849-ben megszüntették az ugyancsak 1835-ben létrehozott Porto do Moniz (’Moniz kikötője’) községet, így Achadas da Cruz (’a kereszt fennsíkjai’) és Ponta do Pargo (’tengerikeszeg-fok’) egyházközsége Calhetához került. Amikor azonban 1855-ben visszaállították Porto do Moniz községét, a két egyházközség ismét oda tartozott. Az 1871. június 26-i rendelet Ponta do Pargo egyházközségét leválasztotta Porto do Monizról, és Calhetához csatolta. 1895-ben Porto do Moniz községét újra megszüntették, területét pedig Calheta és São Vicente községeihez csatolták. A községet 1898-ban ismét visszaállították.

A községhez Calheta, Estreito da Calheta, Arco da Calheta, Prazeres, Jardim do Mar, Paul do Mar, Fajã da Ovelha és Ponta do Pargo egyházközsége tartozik.

Mint fentebb említettük, Ponta do Sol mezővárost 1501-ben alapították; a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) jeles kommentátora úgy vélte, hogy Calhetát is nagyjából ugyanakkor alapíthatták. Ma már pontosan ismerjük az alapítás dátumát, miután dr. Damião Peres 1900-ban értékes jegyzetekkel gazdagítva kiadta Gaspar Frutuoso művének második kiadását. Az egyik jegyzet a 118. és az azt követő oldalakon teljes egészében közli az 1502. július 1-jei királyi levelet (carta régia), amely létrehozta Calheta mezővárost, és különösen érdekes dokumentum.