Fontinha

Porto Santo (’szent kikötő’) mezőváros (vila) egyik településrésze (sítio), ahol közkút található. Vizét 1893-ban a párizsi École Nationale des Mines de Paris intézetében elemezték. Egy liter vízben 1,728 gramm maradékanyagot találtak. Ebből a szilícium-dioxid 0,048 grammot, a nátrium-karbonát – az alkáliföldfém-karbonátokkal együtt – 0,891 grammot, a nátrium-szulfát 0,290 grammot, a nátrium-klorid pedig 0,490 grammot tett ki. Az intézet elemzője szerint Porto Santo ásványvize a hidrogén-karbonátos és nátrium-szulfátos vizek közé sorolható. Az elemzés nagyon kevés meszet és magnéziát mutatott ki, és azt is megállapította, hogy a hidrogén-karbonátok szénsavának szinte teljes egésze alkálifémekkel alkot vegyületet.

Ezeket a vizeket vitathatatlanul kiváló asztali víznek tartják. Ma nagy mennyiségben fogyasztják őket Madeirán, és a szigetvilágon kívülre is exportálják. Ebben a településrészben közkút biztosítja a lakosság számára a vizet; itt áll a koncessziós vállalat épülete is, ahol a vizet előkészítik a szigetről történő kivitelre.