Machicói plébániatemplom

Gyakran állítják, hogy a Machico mezővárosában (vila) álló Krisztus-kápolna (lásd I. kötet, 332. o.), amelyet ma a Csodák Ura (Senhor dos Milagres) kápolnájaként ismernek, volt az első templom, amelyet ezen a szigeten emeltek. Nem értünk egyet ezzel az állítással (lásd: Santa Catarina-kápolna), sőt úgy véljük, hogy Machico egyházközségében (freguesia) sem ez volt az első kápolna. Amikor Tristão Vaz Teixeira letelepedett Machicóban, hamarosan kis kápolnát építtetett. Később kibővítette és szebbé tette; amikor a 15. század közepe táján létrehozták az egyházközséget, ez a kápolna lett a székhelye.

A mai templom, bár igen régi, aligha azonos azzal az első épülettel, amelyben az új plébánia központját kialakították. A hagyomány szerint a szép oldalkapu fehér márványoszlopait I. Mánuel király adományozta. Mivel a király 1521-ben halt meg, feltételezhető, hogy a templom építése nem sokkal előzte meg ezt az évet. Egy régi kézirat 1499-re teszi az építését. Egy helyütt azt írják, hogy a külső falakat erősítő vaskos támpillérek feltehetően az eredeti építkezésből származnak.

Az idők során a templomot jelentősen javították, belsejét és különösen oltárait pedig részben átalakították. Fő vonalaiban azonban megőrizte eredeti formáját. 1683-ban, 1698-ban és 1713-ban jelentős javításokat végeztek rajta; ezek közül különösen az 1698 után a szentélyben végzettek emelendők ki. A harangtornyot 1844-ben lebontották, mert közvetlenül összeomlással fenyegetett, majd 1853-ban újjáépítették. A toronyban már 1609 előtt volt óra, amely 1824-ben megállt.

Az Oltáriszentség (Santíssimo Sacramento) kápolnája és a São João-kápolna ívei és boltozatai csúcsíves stílusúak; közülük az előbbi mennyezete különösen szép és gondos kivitelezésű. A szentély és az evangéliumi oldalon álló egyik kápolna ívei mánuel stílusúak.

A Santíssimo-kápolna oltára fölött fatáblákra festett kép látható, amely a háromkirályok (Reis Magos) hódolatát ábrázolja. Vitathatatlanul kiemelkedő műalkotás. Ipari Iskolánk egykori kiváló tanára így írt róla:

“

„Az évszázadok múlásával ezt a figyelemre méltó festményt is megviselte az idő. Igazán sajnálatos, hogy nem sikerült úgy megőrizni, mint oly sok más, hasonló korú remekművet. Az alakok hibátlan rajza, a színek teljes ereje és a kép sajátos jellege azonban még mindig jól kivehető. Mindez közel áll Grão Vasco műveihez, aki a 16. század elején alkotott nálunk. A machicói Napkeleti bölcsek hódolata kétségkívül ennek a festőnek – akinek képei a viseui székesegyházban csodálhatók meg – vagy az általa teremtett iskolának a műve. Erről tanúskodnak a rajz és a színezés jellegzetességei, mindenekelőtt pedig a kivitelezés gondossága. Ez különösen az aranyhímzések, az ékszerek és a fémdíszítések rendkívül aprólékos, élethű ábrázolásán látszik. A Madeirán fennmaradt régi festészet ritka emlékei közül kétségkívül ez a legjelentősebb. . .” Nemrég az egyik legkiválóbb portugál festő múzeumba illő, szép alkotásnak nevezte a képet, és azt tanácsolta, hogy az eredeti festmény sérelme nélkül haladéktalanul restaurálják.

Az Oltáriszentség kápolnáját, amely ezt a kiváló műalkotást őrzi, Dona Branca Teixeira alapította. Machico első donatárius kapitányának (capitão-donatário) lánya végrendeletében a háromkirályoknak szentelt kápolnájáról is említést tett, és jelentős vagyont hagyott rá a mindennapi misék megtartására. Frutuoso szerint Branca Teixeira hajadonként halt meg; gyógyító képessége miatt általában a Mestra néven ismerték.

A São João-kápolnát a második donatárius kapitány alapította a kapitányság donatáriusainak családi sírboltjául. A boltív tetején a Teixeira család címere látható. A São Francisco Xavier és az Espírito Santo (’Szentlélek’) tiszteletére szentelt oltárokat, illetve kápolnákat – a hozzájuk kapcsolódó kegyes terhekkel együtt – dr. Manuel Pereira de Castro kanonok, Machico egykori plébánosa (vigário), valamint Sebastião de Morais alapította. Saját sírboltjuknak szánták őket, az utóbbi pedig az általa létrehozott hitbizomány (morgadio) központjául is.

Külön említést érdemel az Almas-kép, amely a szentély és az Oltáriszentség kápolnájának boltívei között álló oltáron található. Kétségkívül értékes alkotás, amelyet egy rosszul sikerült restaurálás érezhetően megrongált.

A hagyomány szerint I. Mánuel nemcsak a templom oldalbejáratának márványoszlopait ajándékozta, hanem a ma is a templom kórusában álló orgonát is. Az erősen megrongálódott hangszert António Rogério Gromicho Couceiro kormányzó 1857-ben megjavíttatta. A következő felirat olvasható rajta: „Dom Mánuel király úr bőkezű ajándéka. A városi tanács kérésére António Rogério Gromicho Couceiro tábornok úr, Madeira polgári kormányzója (governador civil) és katonai kormányzója megjavíttatta, 1857.”