Santa Cruz-i vámház

Santa Cruz (’Szent Kereszt’) településének jelentősége és kereskedelmi forgalma indokolta, hogy vámházat létesítsenek ott, jóval azelőtt, hogy mezővárossá (vila) emelték volna. Az 1477. március 15-i királyi levél (carta régia) – vagyis 38 évvel a község megalapítása előtt – elrendelte, hogy ott adó- és királyi illetékbeszedő hivatalt állítsanak fel. Nem tudjuk, azonnal megkezdte-e működését; a róla ismert legrégebbi okirat 1549-ből származik.

A róla talált számos említés, tisztségviselőinek száma és rangja, valamint a régi funchali királyi kincstári hivatal (Provedoria) könyveibe bejegyzett különféle okiratok alapján megállapíthatjuk, hogy a Santa Cruz-i vámház jelentősebb és forgalmasabb volt a machicóinál, noha Machico volt a kapitányság székhelye.

Ebben a vámhivatalban bíró, almoxarife (királyi adószedő és raktárnok), jegyző (escrivão), faktor (feitor, királyi ügynök), ajtónálló, kikötőfelügyelő (alcaide do mar) és négy őr dolgozott. Ezeket a tisztségeket nem mind a hivatal létrehozásakor vezették be: hosszú időközökkel létesültek, feltehetően akkor, amikor a szolgálat igényei ezt indokolták. A legrégebbi tisztség valószínűleg az almoxariféé volt, de csupán a Pénzügyi Tanács 1614. március 12-i rendelkezését ismerjük, amellyel António Pimentelt nevezték ki e tisztségre. Egyúttal megadták neki azt a kiváltságot, hogy „rendelkezésére bocsássák a vámház helyiségeit, hogy ott lakhasson, és beszedhesse Őfelsége cukor után járó ötödét (quintos, a cukorra kivetett egyötödös adó)”.

A legmagasabb rangú tisztséget, a bíróét az 1563. augusztus 18-i királyi rendelet (alvará régio) hozta létre, és Tomé Alvest nevezték ki rá. Az 1644. augusztus 11-i királyi rendelet (alvará) kimondta, hogy „ha a funchali vámház felügyelője akadályoztatva van, a Santa Cruz-i vámbíró (juiz da alfândega, a vámhivatal vezetője) helyettesítse őt, ne pedig a vámház főhivatalának (Mesa Grande) jegyzői”.

1551-ben már létezett a jegyzői, 1550-ben pedig az ajtónállói tisztség, de létrehozásuk időpontja nem ismert. A faktori tisztséget az 1549. május 10-i királyi levél hozta létre; elsőként Domingos Fernandest nevezték ki rá. A kikötőfelügyelői tisztség 1600-ban már létezett, 1744-ben pedig megszüntették.

A vámház létesítésével négy őri állást hoztak létre. Az őrök 1682-ben a Pénzügyi Tanács utasítására a funchali vámházban kezdtek szolgálni.

Nem tudjuk, mikor szűnt meg a Santa Cruz-i vámház. Mindössze egy 1768-as kérvényről van tudomásunk: ebben Antonio João Nunes Pereira azt kérte, hogy a Santa Cruz-i vámház akkorra már megszűnt faktori hivatalát megkapva a funchali vámházban tölthesse be ezt a tisztséget. A Santa Cruz-i vámházat aligha sokkal 1768 előtt szüntették meg, Antonio João Nunes Pereira pedig talán e hivatal utolsó birtokosának leszármazottja és örököse volt. Funchal több lakosa már 1502-ben kérte a Santa Cruz-i és a machicói vámház megszüntetését, de kérvényüket elutasították.

A Santa Cruz-i vámház épületét feltehetően a 19. század második negyedének vége felé bontották le. Még élnek olyan kortársaink, akik emlékeznek rá. A mezőváros központjában állt, a ma Rua Dr. Barros e Sousa nevű, a közsétányhoz vezető utca elején. Bizonyos nagyszerűség áradt belőle: korának manuelino (késő gótikus portugál stílus) stílusában épült, csúcsíves ablakaival és ajtóival mindenben hasonlított a községi tanács (Câmara Municipal) épületére. Kár, hogy nem őrizték meg azzal a tisztelettel, amely a múlt tiszteletre méltó emlékeit megilleti. Emlékműként tanúskodott Santa Cruz egykori mezővárosának virágzásáról; a település Funchal fejlődésével és gyarapodásával elvesztette korábbi jelentőségét.