Égi tűz

1593. július 26-án a szigeten a légkör izzásával járó jelenség következett be, amely a madeirai krónikákban Fogo do Céu, vagyis „Égi tűz” néven vált ismertté.

Az említett év július 24-én és 25-én hevesen fújt a jól ismert leste (Afrikából fújó forró, száraz keleti szél). Olyan rendkívüli hőség kísérte, hogy az esemény egy korabeli tanújának szavai szerint „nem akadt élő ember, aki… kilépett volna a házból vagy ablakot nyitott volna; a házakban sem lehetett kibírni vagy megmaradni, mert a levegő olyan forró volt, hogy mindenki azt hitte, odavesznek, a szél pedig mintha a csontokat is égette volna – ilyet errefelé ember még sohasem látott”.

A hőség egyre fokozódott. Július 26-án az este kezdetén már jól láthatóvá vált a légkör izzásának ritka, de ismert jelensége, amely 11 óra tájban rettenetes tűzvésszé változott: minden növényzetet felégetett, és számos lakóházat hatalmas parázshalmazzá változtatott.

A tűz Tristão Gomes de Castro házainál ütött ki. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy a levegő izzása vagy egy villámcsapás okozta-e. Négy óra alatt százötven lakóház égett le; ezek között voltak a város néhány leggazdagabb és legtekintélyesebb lakójának otthonai is. A károk jelentősek voltak, különösen a mezőgazdasági termésben: elpusztult a szőlőtermés, megrongálódtak a cukornádültetvények, és minden zöld növényzet odaveszett. Mindez a veszteséget sok százezer cruzadóra emelte. A leégett házak többsége fából épült, de sokban nagy értékeket tartottak. Néhány raktár is leégett, ahol behajózásra váró cukor több ezer arrobáját tárolták.

Ez kétségtelenül a Madeirát sújtó legsúlyosabb csapások egyike volt. Mindössze huszonhét évvel a francia hugenották rettenetes fosztogatása és öldöklése után történt; annak következményei még a döbbenetes Fogo do Céu következményeinél is szomorúbbak és siralmasabbak voltak.