Alkohol

A Madeira hagyományos borainak kezeléséhez régóta használt alkohol, amely a borok jellegzetes ízét és „bukéját” adta, főként a cukornád közvetlen lepárlásából vagy a cukorgyártás során keletkező melasz (melaço) lepárlásából származott. 34 kilogramm Bourbon cukornádból egy galão (portugál gallon, kb. 3,16 liter) 30 Cartier-fokos (az alkoholtartalom régi areométeres skálája) égetett szeszt (aguardente, cukornádból vagy borból párolva) nyertek. Ezt a borokhoz használt égetett szeszt galão-nként 1000 réisért (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) adták el; a borok közül sokat külföldre exportáltak. Importált melaszból is nyertek valamennyi alkoholt; ezt a melaszt kilogrammonként 23 réis vám terhelte.

Miután Madeirán megszűnt a cukornádtermesztés, a sziget az Azori-szigetekről kezdett alkoholt importálni, de az említett célra továbbra is sok melaszt hozatott külföldről. Madeira 1900-ban még mintegy 2000 ponche (100–120 gallonos, kb. 450–550 literes hordó) melaszt importált; egy ponche 100–120 galão melaszt fogadott be, és mindegyikből 40–50 galão 40 fokos, újrapárolt alkoholt állítottak elő. Az 1903. szeptember 24-i rendelet 30 réisről 6 réisre csökkentette azt a kilogrammonkénti vámot, amelyet az 1895. szeptember 30-i rendelet az alkohol előállítására importált külföldi melaszra szabott ki. Az 1911. március 11-i rendelet fenntartotta ezt a csökkentést arra az esetre, ha hiány mutatkozna cukornádból készült alkoholból, vagy ha a cukorgyártás maradékaiból nem lehetne elegendő alkoholt előállítani a borok szeszezéséhez. Ez utóbbi rendelet azt is kimondta, hogy a borok kezelésére szánt alkohol ára 15 fokos hőmérsékleten, százalékfokonként és literenként nem haladhatja meg a 2,60 réist.

A hatályos szabályozás szerint Madeirán csak a cukor- és szesziparral foglalkozó vállalatok állíthatnak elő alkoholt borkészítéshez és gyógyszerészeti felhasználásra. Az így előállított alkohol kivételes tisztaságával tűnik ki.

“

„Az 1934. május 14-i 23 847. számú rendelet csak akkor engedélyezi az alkohol közvetlen lepárlását a cukornád levéből, ha nem áll rendelkezésre, vagy várhatóan nem áll majd rendelkezésre elegendő cukorgyártási maradék a szükséges alkohol előállításához. Az 1937. július 31-i 27 912. számú rendelet a cukornád, valamint az alkohol és az égetett szesz ára közötti méltányos egyensúly megteremtése érdekében literenként 7,50 escudóban állapította meg annak az alkoholnak az árát, amelyet a gyár a vámház (Alfândega) központi raktárának ad el. A raktár ezt literenként további 50 centavo felszámításával adja tovább a szőlőtermesztőknek, a borexportőröknek és a gyógyszertáraknak.

Az 1912 és 1917 közötti években a nyilvántartásba vett gyárak által előállított alkohol mennyiségét az alábbi táblázat mutatja:

Év	Mennyiség (liter)
1912	729 543
1913	769 064
1914	737 725
1915	552 901
1916	813 235
1917	497 505

Az 1911. március 11-i rendelet és a madeirai borok termeléséről és kereskedelméről szóló, 1913. november 8-i rendelettel jóváhagyott szabályzat 500 liter borhoz 55 literben határozta meg a felhasználható alkohol mennyiségét. Megjegyzendő azonban, hogy a nem exportra szánt bor alkohollal való erősítése gyakran nem teljes: előfordul, hogy egyáltalán nem adnak hozzá alkoholt. Az 1909. március 11-i szabályzat a borkészítéshez értékesíthető bármilyen alkohol mennyiségét 500 liter boronként 50 literre korlátozta.