Estreito de Câmara de Lobos (egyházközség)

Jó okkal feltételezhető, hogy Funchalon kívül Câmara de Lobos (’fókák barlangja’) volt az egyik első hely, ahol megtelepedtek és művelés alá vették a földet; ott hamar jelentős népesség alakult ki. A műveletlen területek feltörése nem sokkal később a mai Estreito egyházközség (freguesia) magasabban fekvő részeire is kiterjedhetett, legalábbis a déli részére és a Câmara de Lobos-i plébániával határos területekre.

Az Estreito egyházközség nevének eredetéről csak arra utalhatunk, amit az Estreito da Calheta (’calhetai szoros’) plébániáról szóló szócikkben már kifejtettünk: az ott elmondottakhoz semmit sem tudunk hozzátenni. Gaspar Frutuoso a 16. század utolsó negyedében így ír erről az egyházközségről: „Fölötte [a Convento de São Bernardino (Sienai Szent Bernardin-kolostor) fölött] terülnek el Estreito gyümölcsösei, ahol sok gesztenye és dió terem, továbbá mindenféle igen édes alma; van ott bor, állattartás és egy Estreito nevű egyházközség, mintegy harminc háztartással (fogos, szó szerint „tűzhely”)...”

Nem ismerjük az okirat keltezését, amellyel ezt a plébániát létrehozták, de tudjuk, hogy alapítása a 16. század első éveire nyúlik vissza; a Saudades jegyzetírója 1509-re teszi. Úgy véljük, hogy korábban már lelkészség (curato) székhelye volt az ott álló Kegyelmes Szűzanya-kápolnában (Nossa Senhora da Graça), amelyet később plébániatemplommá alakítottak. Dr. Alvaro de Azevedo szerint Câmara de Lobos régi közjegyzői iratai között fennmaradt három okiratból tudjuk, hogy 1539-ben Sebastião Vaz atya volt Estreito plébánosa (vigário).

A legkorábbi okirat, amelyre hivatkozást találtunk erről az egyházközségről, 1572. január 20-án kelt: az akkori plébános, Gonçalo de Aguiar atya korábbi javadalmát (côngrua) 9300 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) összeggel emelte meg. Az 1582. január 18-i és az 1591. november 15-i királyi rendeletek (alvará) megemelték és átalakították a plébános éves járandóságát: ezután 16 000 réis készpénzből, másfél pipa (boroshordó és űrmérték, kb. 400–500 liter) borból és másfél moio (gabonaűrmérték, 60 alqueire) búzából állt.

II. Péter 1676. december 28-i királyi rendelete megszüntette a Câmara de Lobos-i társaskáptalan egyik javadalmas papi (beneficiado) állását, és annak javadalmát az ugyanazzal a királyi rendelettel létrehozott estreitói lelkészségnek juttatta. Egy másik, 1688. május 9-i királyi rendelet a segédlelkész (coadjutor) éves járandóságát 120 000 réis készpénzben, egy moio búzában és egy pipa borban állapította meg.

Nem tudjuk, mikor épült a Kegyelmes Szűzanya-kápolna, amelyről az új plébánia a nevét kapta, és amelyben annak központját kialakították. A kis templomot nagyjából az egyházközség létrehozásának idején jelentősen felújították, és a 17. század utolsó negyedében is fontos munkálatokat végeztek rajta. A következő iratokról van tudomásunk; ezekre az egykori Királyi Kincstári Hivatal (Provedoria da Real Fazenda) nyilvántartásának általános mutatójában bukkantunk: a Kincstári Tanács 1692. szeptember 23-i utasítása az új templom építéséről, amelynek munkálatait Francisco Rodrigues 811 000 réisért vállalta el; ugyanezen tanács 1748. március 5-i utasítása a templom építéséről, valamint 194 000 réis kifizetéséről az építkezéshez szükséges egy és negyed alqueire (gabona űrmértéke; területmértékként kb. 900 m²) földért és 551 662 réis kifizetéséről a plébános házáért, amelyet ugyanezen célból le kellett bontani; végül az 1764. február 15-i utasítás arról, hogy a főoltár elkészítését 2000 réisért Julião Francisco fafaragó mesternek adják vállalkozásba. Az idézett iratokon túl megbízható forrásból azt is sikerült megtudnunk, hogy a 18. század közepe táján lebontották a régi templomot. A szentély azonban megmaradt, és még néhány évig plébániatemplomként szolgált. Az új templom alapkövét 1753. február 3-án helyezték el és áldották meg. A szentélyt 1756. január 18-án áldották meg, és oda vitték át az Oltáriszentséget; ezt követően folytatódtak az építési munkálatok. A templomot 1814-ben Dom Joaquim de Meneses e Ataide megyés főpásztor szentelte fel.

Ebben a templomban történt néhány évvel később, 1829. november 6-án az a súlyos szentségtörés, amelyről az Elucidário egy másik helyén már részletesebben beszámoltunk. Az esetről, amely a jelek szerint nagy feltűnést keltett, egy 13 oldalas füzetet adtak ki. A Diccionario Bibliographico Português a következő címen említi: Sentença da Relação de Lisboa contra Jacinto Fernandes e mais septe reos, culpados do roubo e desacato na egreja da Graça do Funchal. Morreram seis enforcados e o ultimo foi degolado. (Keltezés: 1830. március 6.) Lisszabonban nyomtatták, J. B. Morando nyomdájában.

Az egyházközségben plébániai szolgálatot ellátó legrégebbi papok közül Sebastião Vaz (1539), Gonçalo de Aguiar (1563), Sebastião Gonçalves (1586), João Gonçalves Evangelho (1607), Matias Lopes (1620), Manuel Lopes (1631) és Luiz Gonçalves Velho (1643) nevét említhetjük.

Ebben az egyházközségben áll a Nossa Senhora da Incarnação, a Vigasztaló Szűzanya, a Santo António és a Jó Siker Boldogasszonya kápolna; ezekről a kápolnáknak szentelt szócikkekben részletesebben írunk. A Ribeira da Fazenda (’birtok-patak’) településrészen (sítio) egykor Sant’Ana kápolnája állt.

A főbb településrészek: Vizinhanças da Igreja, Caminho do Concelho para a Ribeira da Caixa, Pico e Salões, Caminho do Concelho para a Ribeira da Fernanda, Vargem, Barreiros, Covão e Panasqueira, Castelejo, Fajã das Galinhas, Quinta de Santo António, Romeiras, Foro, Fonte do Frade e Cruz dos Pomares, Serra, Cabo do Podão, Marco e Fonte da Pedra, Fontes, Casa Caída, Marinheira, Pomar do Meio, Garachico, Furneira és Jardim da Serra. Ez utóbbi településrészről, valamint H. Veitch ott található házáról és sírjáról külön szócikkben írunk (lásd: Jardim da Serra).

Ebből az egyházközségből származik dr. Luís Vicente de Afonseca és João Augusto de Ornelas (lásd ott). Itt működik a szinte kizárólag erre a vidékre jellemző, kisméretű szalmakalap-készítő ipar, és vajgyár is található az egyházközségben.

A Boca dos Namorados (’szerelmesek hágója’) nevű hely a plébánia legfestőibb pontja. Tágas, lenyűgöző panoráma nyílik onnan, ezért sokan látogatják, különösen a külföldiek.

A szomszédos egyházközségek északon Serra de Água és Curral das Freiras, délen Câmara de Lobos, nyugaton Quinta Grande és Câmara de Lobos. Keleten a Ribeira dos Socorridos (’a megmentettek patakja’) patak határolja, amely Santo Antóniótól és Curraltól választja el.

Mindkét nem számára egy-egy állami iskolája van, lakossága pedig 6200 fő. 1927. május 22-én megrendítő tragédia történt az egyházközségben: egy elmebeteg meggyilkolta André dos Passos atyát, amint kilépett a Garachico településrészen álló Jó Siker Boldogasszonya kápolnából, ahol éppen bemutatta a szentmisét. Ez a rendkívül szomorú esemény az egész szigeten, különösen pedig ebben az egyházközségben mély megrendülést keltett.