Veitch (Henrique)

1857. augusztus 7-én ezen a szigeten halt meg Henrique Veitch brit állampolgár, aki hosszú éveken át Anglia konzuljaként szolgált nálunk. Neve beíródott szigetcsoportunk történetébe, elsősorban azért, mert értékes védelmet nyújtott sok madeirainak, amikor a miguelista csapatok elfoglalták Madeirát, és polgárháborúink viharos időszakában is. Henrique Veitch-et Madeira második brit katonai megszállása idején nevezték ki hazája képviselőjévé a szigetre. A pontos évet most nem tudjuk megállapítani, de a kinevezés 1807 és 1814 között történt. Bár igen kényes helyzetben töltötte be tisztségét, úgy tudott eljárni, hogy nem került összeütközésbe a helyi hatóságokkal, és a sziget lakóit sem fordította maga ellen.

Henrique Veitch neve Napóleon 1815. augusztus 23-i madeirai áthaladásához is kapcsolódik. Mint ismeretes, ő volt az egyetlen, aki felléphetett a Northumberland karakk (nau) fedélzetére, és beszélhetett a császárral. Azt állítják, hogy Napóleon azért fogadta és hallgatta meg, mert Veitch felségnek szólította, holott a fedélzeten csak Bonaparte tábornokként volt szabad megszólítani. Amikor az angol konzul felajánlotta szolgálatait Napóleonnak, az azt felelte, hogy szívesen fogadna néhány könyvet és gyümölcsöt. Veitch készséggel teljesítette kérését: pompás gyümölcsöket, édességeket és régi borokat küldött neki. Napóleon néhány arany louis-t küldött Veitch-nek a frissítőket a fedélzetre szállító csónak díjára. A hagyomány szerint a konzul ezeket a Bela Vista utcai anglikán templom alapkövébe helyezte, amikor az építkezéshez kiásták az alapot (lásd: II–422).

Henrique Veitch annyira kedvelte Madeirát, hogy vagyonának jelentős részét itt költötte ingatlanok megvásárlására és több épület felépítésére. Közülük kiemelkedik a Rua 5 de Outubro (’október 5. utca’) háza, a Bom Jesus és a Nova híd között: építészete nálunk igen eredeti, és az arra járó kíváncsi szemlélő figyelmét azonnal felkelti. Jellegzetes épületek a Rua das Queimadas de Baixo (’alsó’), a Calassa településrész (sítio) és Câmara de Lobos (’fókák barlangja’) mezőváros (vila) házai is. Külön említést érdemel a Jardim da Serra-i (’hegyi kert’) szép lakóház: építésének eredetisége, a hely kellemes fekvése és a háztól kis távolságra, a hegyvidék kellős közepén álló különös mauzóleum miatt. Ebben nyugszanak Henrique Veitch angol konzul földi maradványai.

Mint már említettük, Veitch értékes védelmet nyújtott sok madeirainak polgárháborúink zaklatott időszakában. Házai biztonságos és vendégszerető menedéket adtak számos politikai üldözöttnek. Amikor 1828-ban az abszolutista csapatok megszállták Madeirát, sok szigetlakó menekülését segítette elő az Alligator hadifregatt fedélzetére. Köztük volt José Lúcio Travassos Valdez kormányzó, Carvalhal (’tölgyes’) grófja és két unokaöccse, Januario Camacho székesegyházi dékán (a káptalan első méltósága), Albuquerque ezredes, a juiz de fora (a korona által kinevezett, kívülről érkező bíró), a corregedor (királyi kerületi bíró) és sokan mások.