Andrade (dr. Francisco Justino Gonçalves de)

A külföldön kiemelkedő sikereket elért, szülőföldjüknek különös megbecsülést szerző madeiraiak közül kiemelkedik dr. Francisco Justino Gonçalves de Andrade. A Campanário (’harangtorony’) egyházközségben (freguesia) született 1821. február 18-án, és São Paulo városában halt meg 1902. július 25-én. Apja Francisco Joaquim Gonçalves de Andrade hadnagy, anyja Dona Caetana Maria de Macedo volt.

Miután a funchali gimnáziumban (Liceu do Funchal) tanult, 18 évesen Brazíliába hajózott szerencsét próbálni. Hamarosan felismerte azonban, hogy nem a kereskedői pályára hivatott, amelyen addig dolgozott. Nagybátyja, Dom Manuel Joaquim Gonçalves de Andrade, az ottani egyházmegye püspöke tanácsát követve beiratkozott a São Pauló-i Egyetem jogi karára.

Egyetemi tanulmányai során rendkívüli tehetsége mutatkozott meg, és a legfényesebb tanulmányi sikereket érte el. Jogi és társadalomtudományi tanulmányait 1850-ben fejezte be. A következő évben megvédte téziseit és doktori fokozatot szerzett. Nem sokkal később egy híressé vált nyilvános pályázaton első helyezést ért el, és helyettes tanárrá (lente substituto) nevezték ki, később pedig egyetemi rendes tanár (lente catedrático) lett azon az egyetemen, amelynek egyik legszorgalmasabb és legkiválóbb hallgatója volt.

A polgári jog katedrájának tanáraként vált igazán híressé: korának legjelentősebb brazil polgári jogászának tartották. Ahogyan a kiváló madeirai dr. Patrício Moniz, Ferreira de Freitas és mások, ő sem hagyott hátra olyan művet, amely méltó lett volna nagy érdemeihez, és tanúsította volna mély tudását, valamint széles körű műveltségét azon a nehéz és kényes szakterületen, amelynek egész életét szentelte. Tanári előadásai, a Brazília minden részéből hozzá intézett szakmai kérdések, a legtekintélyesebb brazil jogtudósok róla alkotott kiváló véleménye, továbbá az a tény, hogy kinevezték a jeles jogtudós, dr. Felicio dos Santos által kidolgozott Polgári törvénykönyv (Código Civil) tervezetét véleményező bizottság tagjává, bőségesen bizonyítják: dr. Justino de Andrade tehetsége és tudása megvolt ahhoz, hogy maradandó művet alkosson, amely még ékesszólóbban tanúsíthatta volna kivételes szellemi képességeit és rendkívüli műveltségét.

Peres ügyekkel ritkán foglalkozott; szinte kizárólag a hozzá gyakran intézett szakmai kérdésekre válaszolt. Véleményét a brazil polgári jog különféle kérdéseiben nagy tekintélyű szakértő állásfoglalásaként fogadták el. Minden idejét tanulásra fordította, visszavonultan és csendben élt. Teljesen távol tartotta magát a politikától és mindentől, ami megzavarhatta volna tudásszomját, amely nála már-már beteges megszállottságnak tűnt.

Dr. Justino de Andrade nem kötődött semmilyen politikai irányzathoz vagy párthoz, de II. Péter császár személyes és odaadó barátja volt. Ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elmozdítsák a jogi kar igazgatói tisztségéből. Később egy, az Akadémián belül támadt konfliktus miatt tanári nyugdíjazását is rákényszerítették. E rövid életrajzi vázlatot azzal zárjuk, hogy dr. Justino de Andrade nemcsak hatalmas tudásával, ragyogó tehetségével és kivételes munkabírásával vívott ki megbecsülést. Hajlíthatatlan jelleme és szilárd elvei miatt is nagy erkölcsi tekintélynek számított, akit az egész Brazil Császárságban mélyen tiszteltek és csodáltak.