Ferreira de Freitas (Joaquim José)

Joaquim José Ferreira de Freitas valamennyi életrajzírója szerint Madeirán született. A néhai Freitas e Abreu tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) és e sorok írója azonban hiába próbálta kideríteni, melyik egyházközségben (freguesia) született, vagy életének bármely más, életrajza szempontjából érdekes személyes körülményét. Feltételezzük, hogy fiatalon hagyta el a szigetet, talán azért, hogy olyan tanulmányokat folytasson, amelyekre abban a közegben és abban az időben Funchalban nem volt lehetősége. Azt is gyanítjuk, hogy soha többé nem tért vissza szülőföldjére; ezt könnyen megmagyarázza kalandos élete, amely Európa-szerte vezette.

Az országunkat 1820 és 1834 között megrázó politikai zavarok történetében Ferreira de Freitas Padre Amaro néven vált ismertté, noha nem volt pap. Londonban ugyanis ezen a különös címen adott ki egy Európa-szerte hírnevet szerzett folyóiratot, amelyben különösen írói tehetségét mutatta meg.

Nyughatatlan, kalandvágyó emberként egész Európát bejárta. Hol Napóleon hadseregeiben harcolt, hol Bonaparte József bizalmasa lett; egy időben kereskedőként, iparosként és a csapatok élelmiszer-beszállítójaként tevékenykedett, később egy párizsi olvasókabinetet vezetett. Végül Londonban kiváló és erőteljes hangú újságíróként és röpiratíróként tett jelentős szolgálatot a portugál szabadság ügyének.

Mindenki elismeri, hogy Ferreira de Freitas nagy nevet hagyott volna maga után országunk irodalomtörténetében, ha élete nyugodtan, egy dolgozószoba csendjében, elmélkedéssel és tanulással telik. Ehelyett rendkívül hányatott, küzdelmekkel és szenvedélyekkel, gyűlölettel és kétségbeeséssel teli élete volt. Megtapasztalta a szerencse kedvező fordulatait és a nyomor gyötrelmes időszakait is. Ebben nagy szerepe volt jellemének kirívó következetlenségeinek és ellentmondásainak: sajnos nem mindig a legszigorúbb tisztesség vagy az igazságosság legelfogulatlanabb elvei vezérelték.

Kiterjedt és kiváló újságírói munkássága mellett több kötetet is írt, amelyek vitathatatlanul tanúsítják rendkívüli tehetségét és ritka írói képességeit. 1822-ben Londonban kiadta Memória sobre a conspiração de Gomes Freire című művét. Ebben Beresford marsallt igyekezett felmenteni a portugál tábornok haláláért neki tulajdonított felelősség alól. Azt beszélték, hogy Ferreira de Freitas ezért a munkáért 300 fontot kapott, ami akkoriban jelentős összegnek számított. Nem sokkal később megjelentette a Coup d'oeil sur l'état politique du Brésil című művet. A kiváló francia író, Afonso de Bauchamp Historia do Brasil című művében vitába szállt vele. Ferreira de Freitas olyan lendülettel és annyi érvvel válaszolt, hogy még vitapartnere elismerését is kivívta. Nagyobb szabású mű kiadásába is belefogott Bibliotheca Histórica, Política e Diplomatica da Nação Portuguesa címmel, de ennek csak az első kötete jelent meg, 1830-ban Londonban. A kiváló jogtudós, Ferreira Borges ellen írta O Bota-Fora do catavento ou a cabeça de bacalhau fresco című röpiratát. Ezt Garrettnek tulajdonították, és a benne szereplő prózai és verses írások a Fr. Luiz de Sousa szerzőjének sem váltak volna szégyenére. Számos írást készített portugálul, franciául és angolul, elsősorban Brazília függetlenségének, később pedig az alkotmányos kormányzás portugáliai bevezetésének előmozdítására.

Szinte haláláig fáradhatatlanul dolgozott újságíróként és röpiratíróként. 1831. július 20-án, valamivel több mint 50 évesen hunyt el Londonban. Temetésének költségeit tehetős madeirai honfitársa és barátja, Carvalhal 1. grófja fedezte, aki akkor száműzetésben élt az angol fővárosban.