Madeiraiak Brazíliában

Az Emigração című szócikkben (1-391) már szóltunk arról, hogy a 16. és 17. században sokan vándoroltak ki erről a szigetről Brazíliába. Érdemes felidézni, amit több helyen olvashatunk az ottani cukornádtermesztés kezdetéről: eszerint madeiraiak vitték oda az első cukornádnövényeket, és ők kezdték meg elsőként ennek az értékes növénynek a termesztését. A cukornád később széles körben elterjedt, és a születő gyarmat jólétének egyik fő forrásává vált.

Azt is állítják, hogy Brazília kormányzója, Martim Afonso de Sousa kérte ezeknek a madeiraiaknak az áttelepülését, és az ő közreműködésükkel indította el a cukornád termesztését. A Madeirát különböző időszakokban sújtó válságok nagy kivándorlási hullámokat idéztek elő. Figyelemre méltó, amit a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) egyik jegyzete közöl: „1676-ra a hanyatlás olyan mértéket öltött ezen a szigetcsoporton, hogy a Brazíliába irányuló kivándorlást – amely addig csupán magánszemélyek alkalmi megoldása vagy üzleti vállalkozása volt – kormányzati intézkedésként kezdték támogatni. Abban az évben kiadtak egy királyi levelet (carta régia), majd 1747-ben egy másikat; mindkettőt bejegyezték a funchali tanács levéltárában. Az első elrendelte, hogy állami költségen háromszáz–négyszáz házaspárt szállítsanak Brazíliába, a második pedig arra kérte a főkapitányt (capitão-general, Madeira katonai kormányzója), hogy segítse és támogassa ezt a kivándorlást.”

Köztudott, hogy sok madeirai vándorolt ki Brazíliába, különösen a restaurációs háborúk idején, amikor a madeirai João Fernandes Vieira oly ragyogó és hősies tettekkel tűnt ki ebben az országban (lásd a II. kötet 18. oldalát). A kivándorlást Pernambuco kiváló felszabadítója is támogatta. Szülőföldünk sok fia szerzett nagy megbecsülést jeles földije oldalán: számosuk neve szerepel a korabeli krónikákban, valamint különféle cikkekben és nemesi családjegyzékekben. Néhányuk bátor tetteit a Kiváló férfiak című szócikkben ismertetjük.

Nemcsak a katonai küzdelmek idején, hanem később is, az emberi tevékenység különféle területein sok madeirai szerzett különös megbecsülést szülőföldjének munkaszeretetével, értelmével és kezdeményezőkészségével. Néhányukat a köz javáért tett szolgálatai alapján érdemes polgárként tartották számon, és az ország legtekintélyesebb személyiségei is a legnagyobb elismeréssel szóltak róluk.

A 19. századból itt röviden meg kívánunk emlékezni a következő madeiraiakról: Dom Mateus de Abreu Pereira és Dom Manuel Joaquim Gonçalves de Andrade, São Paulo püspökei; dr. Francisco Justino Gonçalves de Andrade és dr. João Jacinto Gonçalves de Andrade, az ugyanott működő egyetem tanárai; dr. Patricio Moniz, a kiváló egyházi szónok; Caetano Alberto Soares, a jeles jogtudós; Joaquim de Oliveira Alvares tábornok; João Antonio de Lessa atya, országgyűlési képviselő; João da Silva Caldeira kémiatanár; valamint Francisco João Rossio hadmérnök. Rajtuk kívül másokról is közöltünk rövid életrajzi feljegyzéseket e mű lapjain.

Köztudott, hogy a portugálok egyik legjelentősebb brazíliai alkotása a Rio de Janeiró-i Gabinete de Leitura megalapítása volt. Az intézmény gazdag és nagy könyvtárat hozott létre, amelynek nagyrészt nyomtatásban megjelent katalógusa több kötetből áll. Az alapítás egyik legtevékenyebb és leghasznosabb kezdeményezője a madeirai Francisco Eduardo Alves Viana volt, aki Rio de Janeiróban kereskedőként működött.