Madeiraiak Angolában

Nagy jelentősége ellenére nincsenek részletes adataink a madeiraiak által Lubangóban és a Huíla-fennsíkon alapított telepes közösségről. Ezért arra szorítkozunk, hogy közöljük a madeirai származású dr. Leandro de Mendonça érdekes beszámolóját. Beszédét 1940 végén, Sá da Bandeirában mondta el, amikor ott emlékoszlopot (padrão) avattak az első madeiraiak e vidékre érkezésének emlékére. Miután igen nagy elismeréssel szólt a sziget lakóinak erkölcsös életmódjáról, munkaszeretetéről és a gyarmatosításhoz való figyelemre méltó képességéről, így folytatta:

“

„A Huíla-fennsík benépesítésére induló első madeiraiak – 222 férfi és nő – 1884. október 13-án hagyták el Funchalt az India hadihajó fedélzetén, és ugyanezen év november 18-án érkeztek meg Moçâmedesbe. A szállítóeszközök hiánya miatt nem juthatott el minden telepes egyszerre a fennsíkra, ezért két csoportra osztották őket. Az első csoport 1884. december 25-én érkezett Barracões faluba (lugar, a mezővárosnál alacsonyabb településrang), a második pedig a következő év január 18-án, amint az a telepes közösség igazgatójának, Dom José da Camara Lemének a jelentéseiben olvasható. Ugyanezen év január 19-én hivatalosan is megalapították a telepes közösséget. Hat hónappal később további 349 telepes érkezett, akik Funchalban szálltak fel az Africa gőzhadihajóra. E 349 kivándorló közül 44-en Humpatában élő családokhoz csatlakoztak, majd a Chimpumpunhime-völgybe költözve ott megalapították São Pedro da Chibia telepes közösségét. Két éven át, amíg e két közösség kiépítése be nem fejeződött, szünetelt a kivándorlás. 1888-ban indult újra: abban az évben további 10 telepes költözött Huílába. A következő években, 1889-ben és 1890-ben még 704 kivándorló érkezett, így a madeiraiak száma összesen 1281 lett.

“

Ennek a Madeirát önként elhagyó maroknyi kivándorlónak – alig több mint ezer férfinak, nőnek és gyermeknek – köszönhető, hogy az egykori lubangói őserdő helyén Sá da Bandeira rendkívül termékeny és fejlődő városa áll.