Vieira (João Fernandes)

A II. kötet 18. oldalán erről a jeles madeirairól közölt szócikket további adatokkal szeretnénk kiegészíteni, hogy pontosabb képet adjunk személyéről. Különösen felhívjuk az olvasók figyelmét Rodrigo de Lima Felner akadémikus 1873-ban megjelent, értékes és alapos történeti tanulmányára, a Nome verdadeiro do portuguez João Fernandes Vieira című munkára, valamint Alberto Artur Sarmento alezredes 1911-ben kiadott Ascendência, naturalidade e mudança de nome de João Fernandes Vieira című kiváló tanulmányára. Ezek és más kutatások alapján a brazil dr. Mario de Melo kitűnő cikket írt, amelyet a funchali sajtó is átvett. Ebből idézünk néhány, tárgyunkhoz szorosan kapcsolódó részletet:

“

„A portugál João Fernandes Vieira igen fiatalon érkezett Brazíliába, és ő játszotta a legmeghatározóbb szerepet Pernambuco visszafoglalásában. Voltak vakbuzgó magasztalói, és vannak olyanok is, akik igyekeznek lerombolni a róla kialakult képet. Utóbbiak nem elégedtek meg azzal, hogy rámutassanak hibáira – amelyek közül néhányat bőségesen dokumentáltak – vagy állítólag túlzott becsvágyára. Pedig elég megjegyezni: a Nassau-i Móric által odavitt tudósok és néhány más ember kivételével minden Brazíliába érkező európai azzal a céllal jött, hogy vagyont gyűjtsön.

Pereira da Costa és Alberto Lamego rengeteg iratot halmozott fel a madeirai ellen. Hogy kisebbítsék alakját, először törvényes származását vonták kétségbe. Hol egy tekintélyes madeirai férfi és egy kurtizán törvénytelen fiának, hol egy gonosztevő és egy mulatt nő gyermekének mondták. Viriato Corrêa és Paulo Setúbal ismeretterjesztő könyvekben terjesztette a rágalmat.

Amikor egyikük, majd évekkel később a másik is terjesztette ezt az állítást, tiltakoztam, Adelino de Luna Freire írására támaszkodva. Tiltakozásom azonban a hiányos dokumentáció miatt nem lehetett igazán nyomatékos: annak az embernek a keresztlevelét, akinek a pernambucóiak mindent köszönhetnek, csak nemrég találták meg.

Tudtam, hogy João Fernandes Vieira Francisco Dornelas fia volt, és Brazíliába érkezésekor változtatta meg a nevét. Jegyzeteim szerint azonban Francisco Dornelas feleségét Teresa Mafrának hívták. Így a felszabadító emlékére továbbra is a törvénytelen származás bélyege nehezedett: Antonia Mendes akár az a kurtizán is lehetett, akiről emlékének rágalmazói beszéltek, vagy »Benfeitinha« valódi neve. Haladéktalanul írtam ezért Alberto Sarmento úrnak, hogy tudassa velem Francisco Dornelas valódi feleségének nevét.

Válaszul elküldte nekem az Ascendencia, naturalidade & mudança de nome de João Fernandes Vieira című érdekes monográfiáját, amely 1911-ben jelent meg, tehát még a keresztlevél előkerülése előtt. A keresztlevelet Madeira szigetén, a Nossa Senhora do Faial egyházközségben (freguesia) találták meg.

Francisco d’Ornelas fiatalon Brazíliába szökött, és ott felvette a João Fernandes Vieira nevet. Nagyon meggazdagodott, és vagyonával meg bátorságával felszabadította Pernambucót a holland uralom alól a portugál korona számára. Ezért és számos más szolgálatáért a királyi ház nemese (fidalgo da Casa Real) és a haditanács tagja lett; Pinhel mezőváros várnagya, a Krisztus-rendhez tartozó São Pedro de Torradas és Santa Eugenia d’Aula birtokainak komturja, Pernambuco erődítéseinek, valamint a brazíliai állam összes többi északi erődítményének felügyelője, továbbá Pernambuco szabadságának és visszafoglalásának kikiáltója volt.

João Fernandes Vieira kiléte tehát bizonyítást nyert. Nem kellett szégyellnie származását: apai és anyai ágon egyaránt nemesi családból eredt. Összeomlik a gyalázatos törvénytelen származásáról és vegyes származásáról szóló legenda. Törvényes fiúgyermek volt, fehér, tiszta származású. Ha így volt, miért vándorolt ki és változtatott nevet? Kalandvágyó természete miatt vándorolt ki, valamint a nyomor miatt, amely a pestissel együtt pusztította Madeira szigetét. Akkoriban az öröklést a hitbizomány (morgadio) rendszere szabályozta. Csak az elsőszülötteknek volt joguk az örökséghez és a jövedelemhez, s az ő kötelességük volt a családnévvel együtt fenntartani a hitbizományt. „A testvérek éheztek és nehezteltek a szerencsére, de a családi névhez fűződő hiúságuk még mindig elvakította őket: csak idegen földön voltak hajlandók munkát vállalni.”

Francisco d’Ornelas, Manuel d’Ornelas öccse hamar megértette, hogy apjuk egész vagyona a bátyjáé lesz. Fantasztikus történeteket hallott Brazília gazdagságáról; oda minden hajóval telepesek érkeztek. Egészen fiatalon megszökött a szülői házból, csatlakozott egy kivándorlócsoporthoz, és velük hajóra szállt, hogy munkával próbáljon szerencsét. Pernambucóban először szolgaként kapott állást. Ez túlságosan megalázó volt a Dornelas család büszkeségének. Nevet változtatott. A Fernandes családnevet a faiali Covasból (’gödrök’) származó dédapjától, António Fernandestől vette, a Vieirát pedig apai ági ükapjától, Pedro Vieirától, aki a Madeira szigetén fekvő Ribeira de Machico (’machicói patak’) jelentős hitbizományosa volt. Ezeket anyai ági nagyapjának, João Mendesnek a João keresztnevével kapcsolta össze. Így alkotta meg a João Fernandes Vieira teljes nevet: ezen a néven teremtett magának jövőt Brazíliában, és ezen a néven vonult be a történelembe. Tettei ezt a nevet még nagyobb becsben részesítették, mint azt, amelyet szüleitől a keresztelőmedencénél kapott.”

Az itt idézetteket teljes mértékben megerősíti a keresztelési anyakönyvi kivonat, amelyet a kiváló családfakutató, Fernando de Meneses Vaz kanonok fedezett fel, és amelynek másolatát e mű II. kötetének 19. oldalán helyezték el. Lásd: emlékművek (II–393).