Água de Pena (egyházközség)

A legvalószínűbb dátum szerint 1419. július 2-án João Gonçalves Zarco partra szállt Machico partján. Estefelé visszatért a hajókra, hogy másnap folytassa az ismeretlen partvidék felderítését.

“

„Másnap pedig – írja Gaspar Frutuoso –, továbbhaladva a part mentén, egy hűvös völgyben és kellemes réten patakra bukkantak, amely üdítő vizét a tengerbe vezette. Néhány embert küldött oda; ők egy másik forrást is találtak, amely egy nagy, régi, sima kő alól fakadt. Vize olyan kiváló és hideg volt, hogy egy másik edényt is megtöltetett vele, hogy elvigyék az infánsnak. A kikötőhelyet pedig – az ott talált kő miatt – Porto do Seixónak (’kavics-kikötő’) nevezte el, ahogyan ma is hívják.” Ez a kis kikötőhely azon a területen feküdt, amelyből később Água de Pena plébániája alakult ki. Ez volt a második egyházközség (freguesia), amelynek földjére a felfedezők léptek, miután megérkeztek az akkor még ismeretlen szigetre. Porto do Seixo a felfedezés történetében az első olyan helyként maradt fenn, amelyet a felfedezők a part menti felderítés második napján felkerestek.

Nem ismerjük az egyházközség nevének eredetét; magyarázatára több feltevés is született. Voltak, akik azt állították, hogy eredeti neve Água de Penha volt, nem Água de Pena: a név egy sziklából vagy sziklafalból fakadó vízforrásra utalt volna, a Penha alak pedig idővel Penává torzult. E magyarázat egyértelmű igazolásához az kellene, hogy a plébánia területén valahol sziklából fakadó forrás legyen; úgy tűnik azonban, hogy ilyen nincs ott. Egy régi nemesi családkönyvben mindenesetre azt olvastuk, hogy a név „Henrique Teixeira sesmariáján (királyi földadomány telepeseknek, megművelési kötelezettséggel) található, folyamatosan fakadó, kristálytiszta vizű forrásból ered; Henrique Teixeira kiterjedt földeket birtokolt Machico mezővárosától nyugatra”. A Seixo (’kavics’) forrásáról van szó, vagy egy másikról, amely azóta eltűnt? Ma ezt nem könnyű megállapítani. Feltételezhetjük, hogy a gyarmatosítás kezdetétől volt arrafelé egy Água de Pena nevű településrész (sítio) vagy falu (lugar, a mezővárosnál alacsonyabb településrang), és erről kapta a nevét a plébánia. Egyes régi dokumentumokban a név Água de Pena írásmóddal szerepel.

A „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) jeles jegyzetírója szerint Henrique Teixeira, Tristão Vaz Teixeira – Madeira egyik felfedezője és Machico első donatárius kapitánya (capitão-donatário) – második fia sesmaria útján kapott földeket Água de Penában. Gaspar Frutuoso azt írja róla, hogy „igen kedvelte a földművelést, és e hajlamának köszönhetően meggazdagodott; Machico mezővárosát számos cukormalommal, cukornádültetvénnyel, jószággal és gabonával, valamint olyan hegyi közlegelőkkel (montados) gazdagította, amelyeket az ő utasítására tisztítottak meg és tettek hasznosíthatóvá”. Egy régi leszármazási könyvben azt olvastuk, hogy Henrique Teixeira unokája, Hirão Teixeira Água de Penában létesített lakóházat. 1551-ben halt meg, és a machicói Conceição (’Szeplőtelen Fogantatás’) kápolnában temették el.

Valószínű, hogy ezek a Teixeirák voltak Água de Pena első telepesei, vagy legalábbis a legkorábbiak közé tartoztak: sok évvel azelőtt érkeztek, hogy a település plébániává vált. A plébániát 1560 körül hozták létre; Madeira kisebb egyházközségei közül az egyik legrégebbi. Talán egy benépesített birtokból (fazenda povoada) alakult ki, ahogyan sok más plébánia is, amelyek később fontos egyházközségekké fejlődtek. E birtokok némelyikén kis kápolnák álltak, és ezek lettek az újonnan létrehozott egyházközségek központjai. Água de Penáról azonban e tekintetben semmi biztosat nem állíthatunk.

Az új plébánia 1561-ben kezdte meg működését: vagy egy már ott álló kápolnában, vagy egy akkor emelt kis templomban. Első lelkipásztora Tomé Gomes atya volt; őt sorban Manuel de Carvalho, João Ferreira Baptista, Pedro Ferreira, António do Canto, Pedro Gonçalves Ciebra, Manuel da Silva Boim, Duarte Mendes, dr. Estevão Lomelino de Vasconcelos stb. követte. Az eredeti évi javadalmat (côngrua) 1572-ben 9000 réisre emelték, majd az 1588. december 14-i királyi rendelet (alvará) további 3000 réissel növelte. Az 1592. február 5-i királyi rendelet (alvará régio) a javadalmat évi 19 000 réis készpénzre, valamint 1 moio (gabonaűrmérték, 60 alqueire) gabonára és 1 pipa (boroshordó és űrmérték, kb. 400–500 liter) borra emelte.

A szigetcsoport egykori királyi kincstári hivatala (Provedoria) könyveinek általános mutatójából kitűnik, hogy a Pénzügyi Tanács 1694. március 13-i utasítása 651 000 réis kiadását rendelte el „az új templom kőműves- és ácsmunkáinak árverés útján történő vállalkozásba adására”. Ugyanebben a mutatóban szerepel a Tanács egy másik, 1745. április 2-i utasítása is: „az új templom munkálatait 4 000 000 réisért, vagy az ennél alacsonyabb ajánlati összegért kell vállalkozásba adni, tekintettel arra, hogy alkalmasabb és kevésbé szeles helyre kívánják áthelyezni”. A két utasítás között mindössze 50 év telt el. Nemigen valószínű, hogy a templomot fél évszázadon belül ismét újjá kellett volna építeni. Feltételezzük, hogy az 1694-es utasítást nem hajtották végre. E feltevésünket megerősítik a 19. század közepe táján írt Anais de Machico állításai: eszerint mintegy száz évvel korábban, vagyis hozzávetőleg 1745-ben új templom épült Água de Penában, mert az első összedőlt. A 4 000 000 réist erre az építkezésre szánták. Az új templomot az elsőtől kissé távolabb emelték; a régi akkor a papföld (passal) szélén állt.

Az 1574. március 22-i királyi rendelet a templom fenntartására évi 3000 réist biztosított; ezt az 1598. június 15-i királyi rendelet további évi 1000 réissel növelte.

António Alfredo de Santa Catarina Braga káptalani helynök (a széküresedés idején a káptalan által választott egyházmegyei kormányzó) és egyházmegyei kormányzó (governador do bispado, a püspök távollétében vagy széküresedéskor) Santo da Serrában (’a hegyvidéki szent’) tartózkodott, amikor onnan 1836. június 13-án rendelkezést (provisão) adott ki. Ezzel megszüntette Água de Pena egyházközségét, és létrehozta Santo da Serra egyházközségét; pontosabban Água de Penát Santo da Serra lelkészségéhez (curato) csatolta, az új plébánia székhelyét pedig oda helyezte. Az új egyházközség a Santo da Serra és Água de Pena nevet kapta. Santo da Serra 1813-ban létrehozott, Machico plébániájához tartozó lelkészség volt, de lelkésze (cura) nem lakott ott állandóan. Água de Pena egyházközségének hozzácsatolásával Santo da Serra lett a plébánia székhelye, és az illetékes plébános is ott telepedett le. António Alfredo káptalani helynök önkényesen hozott intézkedése nem maradt sokáig érvényben. Az 1848. július 24-i törvény (carta de lei) ismét helyreállította Água de Pena egyházközségét. Korábbi területéből az Achada do Barro (’agyagos fennsík’) településrészt elveszítette Santo da Serra javára, viszont hozzácsatolták a Santa Cruz (’Szent Kereszt’) egyházközségéhez tartozó Torre és Ventrecha településrészeket.

A Bemposta településrész (lásd ott) egy, a 16. század első negyedéből származó hitbizomány (morgadio) székhelye volt. A nemesi származású João Afonso Escudeiro 1450 körül a portugál szárazföldről Madeirára költözött, és Água de Penában sesmaria keretében kapott földeket. 1512. június 21-én kelt végrendeletével itt alapította meg a Bemposta, Santa Cruzban pedig a S. Lázaro hitbizományt; még abban az évben meghalt. Lánya és örököse, Catarina Anes Escudeiro volt e hitbizomány (vínculo) első kezelője. Lopo Franco de Monçãóhoz ment feleségül; házasságukból született João Franco, aki örökébe lépett a hitbizomány kezelésében. João Franco leszármazottak nélkül halt meg, ezért Bemposta hitbizományának kezelése egyik unokaöccsére, Diogo Lopes Tavaresre szállt. Água de Pena egyházközsége Santa Cruz és Machico plébániái közé ékelődik: északon Machico és Santo da Serra, délen Santa Cruz egyházközsége, keleten az Atlanti-óceán, nyugaton pedig Santa Cruz és Santo da Serra egyházközsége határolja. Santa Cruz és Machico községekhez tartozik: Torre és Ventrecha lakott településrészei az előbbihez, Bemposta, Lombo, Logarinho, Igreja és Queimada az utóbbihoz. Védőszentje a római szűz és vértanú, Szent Beatrix; plébániatemploma az Igreja (’templom’) nevű településrészen áll. E templomon kívül a Cardiais (’bogáncsosok’) településrészen található a Jézus Szentséges Szíve (Sagrado Coração de Jesus) kápolna, amelyet Henrique Modesto de Betencourt kanonok alapított 1907-ben. A Queimada településrészen álló Nossa Senhora de Perpetuo Socorro kápolnát Francisco de Freitas Correia építtette 1924-ben. A postafiók és a telefonfülke az Igreja településrészen található, akárcsak az egyházközségi temető. Santa Cruz és Machico mezővárosa egyaránt körülbelül nyolc kilométerre fekszik: Água de Pena egyházközségének központi része nagyjából azonos távolságra van tőlük, Funchal városától pedig mintegy 20 kilométerre. A Santa Cruz-i bírósági kerülethez (comarca), valamint – amint fentebb említettük – Santa Cruz és Machico községekhez tartozik. Viszonylag hosszú szakaszon érintkezik a tengerrel. A Ribeira do Seixo torkolatánál kis kikötőhelye van, amelyhez Calhau do Seixo (’kavicskő-part’) néven ismert, görgetegköves part tartozik. Az egyházközség földjeit a sziget északi részén eredő Levada do Juncal (’kákás’) és Levada Nova do Furado levada (öntözőcsatorna) öntözi, továbbá a Santa Cruz egyházközségében eredő Levada do Moinho da Serra, a Machico patakból kiinduló Levada Nova és a Levada do Logarinho, amelynek vize az egyházközség határain belül, az azonos nevű településrésztől indul. Egyesek szerint ebben az egyházközségben született a neves madeirai João Fernandes Vieira, aki Brazíliában oly kiválóan kitűnt a hollandok elleni háborúban. Néhány évvel ezelőtti kutatások azonban nem találták meg keresztelési bejegyzését az egyházközség levéltárában. Ma már bizonyítottnak látszik, hogy Faial egyházközségében született, amiről később részletesebben is szólunk. Água de Pena szülötte Francisco Fulgencio de Andrade kanonok, aki a római pápai egyetemen szerzett doktori fokozatot, és jelenleg e város szemináriumának tanára.