António Alfredo
António Alfredo de Santa Catarina Braga, az egykori ferences szerzetes és liberális prédikátor életrajza. 1834 és 1840 között a funchali egyházmegyét igazgatta. Arról emlékeznek rá, hogy 1835-ben Câmara de Lobosban betiltotta Pedro da Guarda szerzetes tiszteletét.
Élete és az egyházmegye igazgatása
António Alfredo de Santa Catarina Braga volt ferences szerzetes (egresso) Porto városában született a 18. század utolsó negyedében. 1820 körül elhagyta a kolostort, és világi pap lett. Rendjének intézményeiben kiválóan tanított filozófiát és teológiát; korának jeles és híres prédikátora volt. Liberális nézetei miatt üldözték, és a Zöld-foki-szigetekre száműzték. Onnan Brazíliába ment, majd az alkotmányos kormányzat létrejöttekor visszatért hazájába. Ekkor az évorai székesegyház (Sé de Évora) kanonokává, később a bragançai és a funchali püspökség kormányzójává nevezték ki; emellett más fontos közszolgálati megbízatásokat is ellátott.
Egy 1834. november 7-i rendelet António Alfredót a funchali püspökség világi ügyeinek kormányzójává nevezte ki. Ezt a tisztséget 1840 áprilisáig töltötte be: az év február 25-i rendeletével felmentették, és más szolgálati feladattal bízták meg. Kortársai, valamint ránk maradt beszédei, pásztorlevelei és egyéb írásai ritka tehetségéről és széles körű műveltségéről tanúskodnak. Az egyházmegye vezetésében eltöltött idejét azonban nem a legszigorúbb tisztesség és a lelkiismeretes eljárás jellemezte. Híressé vált, és súlyos botrányt okozott azzal, hogy 1835 júniusának elején személyesen, nagy külsőségek között felkereste a Câmara de Lobos-i (’fókák barlangja’) Convento de São Bernardinót (Sienai Szent Bernardin-kolostor). Meg akarta tiltani a Frei Pedro da Guarda iránt ott tanúsított tiszteletet; a szerzetest Isten szent szolgájaként ismerték. Jelenlétében elégették az alázatos szerzetes szobrát, amelyet a kolostor melletti kápolnában tiszteltek. Ekkor pásztorlevelet adott ki, amelyben elítélte és megtiltotta mindazt a tiszteletet, amelyet Frei Pedro da Guarda iránt esetleg tanúsítani kívántak.
1840. április 14-én elhagyta a szigetet, és Lisszabonba utazott. Még ugyanabban az évben kinevezték a bragançai püspökség kormányzójává. Néhány évvel később Porto városában halt meg.
1849-ben egy rokona közreműködésével posztumusz megjelent Miscellanea ou colecção de vários escritos című műve, amelyből csak az első kötetet adták ki.
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 05-
António Alfredo de Santa Catarina Braga elhagyta a ferences kolostort, és világi pap lett.
-
António Alfredót kinevezték a funchali egyházmegye ideiglenes kormányzójává.
-
António Alfredo de Santa Catarina Braga egyházmegyei kormányzó São Bernardinóban nyilvánosan elégettette Frei Pedro da Guarda szobrát, másnap pedig rendelkezést adott ki, amely megtiltotta tiszteletét.
-
Egy dekrétum felmentette António Alfredót a funchali egyházmegye kormányzása alól.
-
António Alfredo Madeiráról Lisszabonba távozott.
-
Megjelent António Alfredo posztumusz Miscellanea című művének első kötete.
Hely
Említett helyek · 08
Külföldön
- Bragança
Portugal. Az egyházmegye, amelyet 1840-től vezetett.
Bragança kerület és egyházmegye Portugália szárazföldi részén; alacsony népsűrűsége miatt említik. Több Madeirához kötődő személy töltött be itt tisztséget: volt köztük polgári kormányzó, 1840-től egyházmegyei kormányzó, 1824-től általános helynök és a szeminárium rektorhelyettese.
- Brazília
Brazil. Ide ment a száműzetése után.
Az Elucidário Brazíliát a madeirai kivándorlók, köztük több egyházi személy és író egyik fő célországaként említi. A madeirai bor és párlat piaca is volt, és madeirai fűzvesszőből fonott tárgyakat készítettek ott. Az 1874-es távírókábel kötötte össze Madeirával; az araçá őshazája is Brazília.
- Câmara de Lobos
A São Bernardino-kolostor helye.
Funchaltól nyugatra fekvő egyházközség. Az Elucidário nevét Zarco felfedezőútjára vezeti vissza, és bemutatja templomait, kápolnáit és káptalanját, korai telepeseit, halászközösségét és híres szőlőültetvényeit. Felsorolja továbbá az egyházközség településrészeit, határait és levadáit, valamint ismerteti népességét.
- Évora
Portugal. A város székesegyházának kanonokja lett.
Évora Portugália szárazföldi részén fekvő város, érseki székesegyházzal és egyetemmel; több madeirai egyházi személyhez kötődik. Itt született Dom Estevão Brioso püspök és Martinho de Portugal. Vimioso 4. grófja a város egyik kolostorában halt meg.
- Lisszabon
Portugal. 1840-ben, Madeira elhagyásakor ide utazott.
Portugália fővárosa, a Relação bíróság és a Misericórdia székhelye; ez utóbbi kiváltságait és szabályzatát Funchalra is kiterjesztették. Henrique Franco de Sousa az itteni Királyi Képzőművészeti Akadémián tanult, Luiz José Baiardo pedig 1821-ben költözött ide.
- Porto
Portugal. A város, ahol António Alfredo született és meghalt.
Portugál város, ahol az 1820-as liberális forradalom kezdődött; kerülete az egyetlen, amelynek népsűrűsége meghaladja Funchal kerületéét. Több madeirai lakos tanult az orvosi iskolájában vagy az Academia Politécnica intézményében, és néhányan ott éltek vagy haltak meg. Ott akasztották fel az O Funchalense Liberal szerkesztőjét, és 1922-ben a Marítimo is ott győzte le az FC Portót.
- Szent Bernardin-kolostor
Câmara de Lobos. A kolostor, ahol 1835-ben betiltotta Pedro da Guarda szerzetes kultuszát.
Sienai Szent Bernardin tiszteletére szentelt ferences kolostor Câmara de Lobosban. Ez volt az első Funchalon kívül alapított kolostor Madeirán. Pedro da Guarda szerzetes temetkezési helyeként vált híressé; szobrát 1835-ben itt elégették. 1763-ban újjáépítették, 1831–33 között kisszemináriumnak adott otthont, a szerzetesrendek feloszlatása után romba dőlt, majd később helyreállították.
- Zöld-foki-szigetek
Cape Verde. Liberális nézetei miatt ide száműzték.
A Zöld-foki-szigetek szigetcsoport és portugál gyarmat, amely madeiraiak száműzetésének és deportálásának helyszínéül szolgált. Közéjük tartoztak az 1820-as évek liberálisai, a tejtermékekre vonatkozó rendeletek ellen tiltakozók és az 1936-os zavargások résztvevői. Richard Thomas Lowe 1864-ben és 1866-ban járt ott. Egy virágos növényfaja Madeirán is előfordul.
Személyek
Említett személyek · 02-
Egykori ferences szerzetes és liberális prédikátor, aki 1834–1840 között a funchali egyházmegyét igazgatta, és betiltotta Pedro da Guarda szerzetes tiszteletét.
- Frei Pedro da Guarda1435–1505
Alázatos szerzetes, akit „Santo Servo de Deus” néven tiszteltek. A São Bernardino-kolostorban betiltották a kultuszát, szobrát pedig 1835-ben elégették.