Guarda (Frei Pedro da)

Frei Pedro da Guarda szegény és alázatos ferences szerzetes volt. 1435-ben született abban a városban, amelyről családnevét kapta, és 1505-ben halt meg a Câmara de Lobos-i (’fókák barlangja’) egyházközség (freguesia) Szent Bernardin-kolostorában (São Bernardino). Szigorú életmódja, kemény vezeklései és valamennyi keresztény erény példás gyakorlása már életében szent hírébe emelték. Halála után sok csodás eseményt tulajdonítottak közbenjárásának, és több boldoggá avatási eljárást indítottak, hogy az egyházi előírások szerint nyilvános tiszteletben részesíthessék. A legutóbbi mintegy 32 éve zajlott; az eljárás legfontosabb irataiból válogatott részleteket egy 163 oldalas, fólió alakú kötetben adták ki. A Szentszék soha nem nyilatkozott a szentté avatásáról, de az egyházmegye főpapjai engedélyezték bizonyos fokú nyilvános tiszteletét. Ez évszázadokon át nem lankadt, hanem idővel egyre buzgóbbá vált. Az Isten Szent Szolgája néven ismert szerzetesnek – ma is így nevezik – számtalan lelkes híve volt. A sziget minden részéről felkeresték sírját, hogy védelmét és segítségét kérjék bajaikban.

Guarda városában élt João Luiz takács és felesége, Agueda Gonçalves. Házasságukból 1435-ben született Pedro. Húszéves korában belépett a ferences rendbe, ahol laikus testvérként tett fogadalmat. Harminc évet töltött a portugál szárazföld kolostoraiban; szigorú életmódja ismertté vált, és néhány rendkívüli eseményt is neki tulajdonítottak. Hogy elkerülje az erényei keltette csodálatot, kérte, hogy Madeirán, rendjének egyik kolostorában élhessen. 1485 körül költözött oda. A Câmara de Lobos-i egyházközség Szent Bernardin-kolostorában keresett magának félreeső menedéket. Mintegy húsz évig élt ott, és 1505. július 27-én halt meg. Ebben a visszavonultságban folytatott vezeklő élete, különösen pedig a közbenjárásának tulajdonított csodás események felkeltették kortársai figyelmét, amint már említettük. Nevét a szentség valóságos glóriája övezte, amely halála után még fényesebbé vált.

A püspökség kormányzója, António Alfredo Santa Catarina Braga, amint 1835-ben megérkezett a szigetre, igyekezett eltüntetni az előző évben kiűzött szerzetesrendek befolyásának nyomait. Ehhez a befolyáshoz kapcsolódott az Isten szent szolgája iránti tisztelet is, ezért késedelem nélkül betiltotta az alázatos ferences tiszteletére rendezett valamennyi vallási megnyilvánulást. 1835. június 2-án António Alfredo több egyházi személy és néhány társadalmilag tekintélyes ember kíséretében a Szent Bernardin-kolostorba ment. Rövid vizsgálatot folytatott a Frei Pedro da Guardának tulajdonított csodás eseményekről, majd elrendelte, hogy a szerzetes ott tisztelt szobrát, valamint a ferences rend e szerény laikus testvére tiszteletére tartott szertartásokon használt egyéb tárgyakat a jelenlétében, nyilvánosan égessék el. Mindezekről a helyszínen jegyzőkönyvet (auto) készíttetett. A dokumentum tele van nehezteléssel, bár a katolikus tanítás tisztasága és a vallás tekintélye iránti legnagyobb buzgalom látszatát kelti. Másnap rendelkezést (provisão) tett közzé, amely teljesen elítélte és megtiltotta az Isten szent szolgája iránti tiszteletet, és súlyos büntetéseket szabott ki azokra az egyházi személyekre, akik nem tartják be a benne foglalt utasításokat.

Az egyházi hatóság tette az egész szigeten nagy felháborodást és megütközést keltett. Nem annyira a tisztelet betiltása miatt, amelyet a kánonjog alapján igazolni lehetett, hanem a tiltást övező felhajtás és ünnepélyesség miatt. Különösen a szegény szerzetes képmásán végrehajtott autodafé váltott ki felháborodást: emlékét bizonyosan nem lett volna szabad ekkora nyilvános gyalázatnak kitenni.

Úgy tűnik, hogy a néhány éve megindított boldoggá avatási eljárás ismét folytatódik. Lehetséges, hogy a Szentszék a közeljövőben engedélyezi Frei Pedro da Guarda nyilvános tiszteletét; a nép őt csak Isten Szent Szolgája néven ismeri.

Mint fentebb említettük, többször is megpróbálták elérni az alázatos ferences, Frei Pedro da Guarda boldoggá avatását. A legjelentősebb eljárás 1623 körül zajlott; iratai ma is Rómában vannak, és az ügy már előrehaladott állapotba jutott. 1905-ben új eljárás indult a funchali püspöki kúrián, majd Rómában, a Szentszék bíróságain folytatódott. Ennek több különálló iratát még 1905-ben kiadták egy 180 oldalas, fólió méretű kötetben. Az eljárás számunkra ismeretlen okokból nem folytatódott: az egyházi kongregációk titkárságán megkezdett vizsgálat munkálatai szünetelnek.

1864-ben Funchalban megjelent egy füzet Frei Pedro da Guarda életrajzával, amelyet a portugáliai ferences rend krónikáiból állítottak össze.