Peña de Francia-i Boldogasszony-kápolna

A város Rua da Penha de França utcájában található az azonos nevű Peña de Francia-i Boldogasszony-kápolna (Nossa Senhora da Penha de França). António Dantas alapította 1622-ben, majd 1712-ben újjáépítették. Népes búcsújáró hellyé vált: a sziget különböző részeiről érkeztek ide zarándokok. Egy ház is tartozott hozzá, amelyben a távolabbi egyházközségekből érkezők szállhattak meg, amikor a Penha Szűzanyjának tett fogadalmukat jöttek teljesíteni. 1755-ben a hívek adományaiból jelentős javításokat végeztek rajta. 1818 körül a nemzeti javak (bens nacionais) közé sorolták, majd átadták az egyházmegye püspökének. Ekkor a zarándokok házát az egyházmegye főpapjainak nyári lakhelyévé alakították. Akkoriban ezt a településrészt (sítio) még a város külvárosának tekintették. Egy időre – számunkra ismeretlen okokból – kikerült a mitra birtokából; 1838-ban ismét a főpapok birtokába került. Évekkel később az állam költségén javításokat végeztek ott, ami parlamenti interpellációt és vitát váltott ki. A Penha-kápolnának saját káplánja volt, szertartásainak költségeit pedig hosszú éveken át a Carvalhal (’tölgyes’) család fedezte.

A főpapok közül többen éltek ott átmenetileg; Dom Manuel Agostinho Barreto püspök azonban állandó lakhelyéül választotta a kis házat. Vonzotta a kellemes környezet, a tenger fölé magasodó fekvés, valamint az, hogy távol esett a város központjától és zajától. Dom José da Costa Torres főpap éppen ott lakott, amikor 1796. október 6-án katonák vették körül a házat, őt pedig azonnal hajóra kényszerítették, „anélkül, hogy – mint egy korabeli kézirat írja – bárkitől, még az Oltáriszentségtől is elbúcsúzhatott volna; és mindmáig nem tudni, miért történt ez a színlelt, éjszakai, kerülő úton végrehajtott behajózás”. 1840. november 27-től 1841. január 9-ig ebben a házban lakott nagy költőnk, Castilho (lásd: Castilho). Azért érkezett a szigetre, hogy elkísérje testvérét, Augusto Frederico de Castilho kanonokot, aki ott hunyt el december 30-án, és az Angústias (’gyötrelmek’) temetőjében nyugszik. Castilho a testvéréről szóló, a lisszaboni királyi konzervatóriumban elmondott történeti méltatásában így emlékezett meg madeirai tartózkodásáról, különösen a kápolna melletti házról: „... lakhely a város egyik szép külvárosában, a Nossa Senhora da Penha de França plébániai rezidenciája; szerény, derűs és magányos ház, akárcsak a mi hegyi házunk, amely nemcsak szomszédja a templomnak, hanem szinte össze is ölelkezik vele. Mintha mindkét fajta egészség szolgálatára szabták volna: a testére a tiszta levegő, a hely nyugalma és a tenger közelsége révén, amely szerény kertjének lábánál hullámzik, és csaknem visszatükrözi banánfáit; a lélekére pedig mindezek, a teremtés szépségét és nagyszerűségét megmutató körülmények, valamint a Szűzanya tisztelete révén...”

Dom Manuel Agostinho Barreto főpap, aki több mint harminc évig élt ott, végrendeletében utolsó kívánságaként meghagyta, hogy földi maradványait „kis urnában helyezzék át a Penha-kápolna templomkertjébe, a főbejárat elé, közvetlenül az ajtó mellé. Egyszerű sírlap fedje őket, amelyre véssék rá nevét, születésének és halálának dátumát, fölül egy keresztet, alul pedig a P. N. A. M. betűket, hogy az arra járó hívektől legalább egy kegyes Requiem aeternam-ot kérjenek.”

Monte (’hegy’) egyházközségében (freguesia) Luís Gonçalves Mercador 1620-ban kápolnát építtetett a Peña de Francia-i Boldogasszony (Nossa Senhora da Penha de França) tiszteletére. Faial egyházközségének Fazenda (’birtok’) településrészén 1685-ben ugyanezzel a titulussal egy másik kápolna épült. Ez utóbbi különlegessége, hogy egyetlen magában álló, puha faragott kőből (cantaria mole) álló tömbbe vájták és abból alakították ki. A falakat, a mennyezetet, a padlót, az oltárt és a kapuzatot mind a hatalmas kőből faragták ki, így az egész egyetlen darabot alkot. António Teixeira alapította, aki a felfedező Tristão Vaz Teixeira ötödik nemzedékbeli leszármazottja volt. Az alapítványi okirat 1685. augusztus 13-án kelt.

A Correio da Madeira (’Madeirai Futár’) 1922. szeptember 22-i számában megjelent egy érdekes cikk, amelyet véleményünk szerint Fernando de Meneses Vaz atya írt. A kápolnáról több figyelemre méltó részletet közöl; ezek közül kiemelkedik az az állítás, hogy eredetileg több mór rabszolga kis mecsetének szánták. A cikk szerzője szerint a kápolnát Irvão Teixeira alapította a 16. század első negyedében. Az általunk megadott dátum azonban egy hivatalos iratból származik, amelyet az egyházmegye püspöki kancelláriáján (Câmara Eclesiástica) őriznek.

A Calheta (’kis öböl’) egyházközségében fekvő, dos Ferreiros (’kovácsok’) nevű quintán (vidéki birtokon kúriával) Manuel Fernandes Gomes orvos 1682-ben kápolnát emeltetett a Peña de Francia-i Boldogasszony tiszteletére. Fenntartási alapítványáról ugyanazon év június 15-én közokiratban rendelkezett.

1670-ben Maria do Rosário Arvelos Santa Cruz (’Szent Kereszt’) egyházközségében ugyanezzel a titulussal alapított kápolnát.