Fenológiai megfigyelések

E mű II. kötetének 15. oldalán, a „Fenológia” cím alatt említést teszünk a kiváló botanikus, Carlos Azevedo de Meneses néhány, e témával foglalkozó cikkéről. Közülük itt közlünk egyet, amely a korábbi Portugal Agrícola folyóiratban jelent meg, és amelyet érdemesnek tartottunk arra, hogy helyet kapjon ezeken az oldalakon. „Madeira fenológiájáról keveset tudunk: ismereteink dr. Oswald Heer 1850-ben és 1851-ben végzett megfigyeléseiből, valamint azokból származnak, amelyeket 1902 óta végzünk a szigeten. Az 1902 szeptemberétől 1905 áprilisának elejéig terjedő időszak megfigyeléseit egy francia botanikai folyóiratban tettük közzé. Most csak az ezt követően gyűjtött adatokat mutatjuk be, hogy valamivel jobban megvilágítsuk több, a szigetre betelepített és éghajlatunk alatt jól fejlődő fafaj fenológiai viselkedését. A Hoffmann–Ihne-féle Instruções című műben említett négy faj közül Funchalban és környékén csak a tölgy (Quercus pedunculata) gyakori. Lombfakadásának valóban rendkívüli koraisága megkülönbözteti minden más fafajtól, amelyet alkalmunk volt megfigyelni.

A Ribeira de São João bal partjára ültetett sok tölgy közül kettő 1905. december 3-án rügyezett ki. Ugyanazon hónap 23-án a tölgyek kétharmadán már új levelek voltak, és közülük soknak már meglehetősen teljes volt a lombja. A következő év januárjának végére valamennyi Funchalban nevelt példányon megjelentek a levelek, de a fák csak március első felében váltak teljesen zölddé.

Az első sárga leveleket szeptember 16-án láttuk. A megsárgult levelek a fákon maradnak, és csak nagyon későn, akkor hullanak le, amikor az új lomb már jócskán kifejlődött. A 600 méteres magasságban fekvő Monte (’hegy’) egyházközségben (freguesia) a tölgyek lombfakadása csak január 15-én kezdődött, vagyis 43 nappal később, mint Funchalban.

A vadgesztenyéből (Æsculus Hippocastanum), amelyet Hoffmann–Ihne Instrucções című műve is említ, csak két, Funchalban ültetett példányt tudtunk megfigyelni. A levelek szeptember 3-án kezdtek elszíneződni, az első új levelek pedig március 12-én jelentek meg. A virágok április első nyolc napjában kezdtek megjelenni. A Platanus occidentalis, a Vitis vinifera és a M. Labrusca levelei rendre szeptember 14-én, 15-én és 21-én kezdtek elszíneződni; a rügyfakadás a folyó év február 24-én, 22-én és 20-án következett be. A platánok lombfakadása Monte egyházközségében március 6-án kezdődött, vagyis 12 nappal később, mint Funchalban. A platánok levelei sárgulásuk után is sokáig a fán maradtak, de az új lombfakadás kezdete előtt mindig lehullottak.

A Robinia Pseudo acacia levelei október 15-én kezdtek elszíneződni, a Tilia argentea levelei ugyanazon hónap 18-án, a Ficus Carica levelei pedig november 2-án. Ugyanezeknek a fáknak a lombfakadása rendre január 27-én, március 12-én és január 24-én kezdődött. Mindezek a megfigyelések Funchalra vonatkoznak; Montéban az említett fajok rügyfakadása február 19-én, március 19-én, illetve február 21. és 25. között következett be.

A funchali cserimojafákon (anoneira; Anona cherimolia) a folyó év február 14-én jelentek meg az első sárga levelek, az első új levelek pedig április 9-én. A montéi szelídgesztenyék április 20-án fakadtak ki, a diófák pedig április 30. és május 5. között.

Nem sikerült pontos adatokat gyűjtenünk arról, hogy Funchal környékén mikor kezdődnek elszíneződni a fák levelei. Többször is megfigyeltük azonban, hogy minél magasabban állnak a fák, annál később következik be az elszíneződés.

Az elmondottakból tehát látható, hogy legutóbbi megfigyeléseink időszakában a vegetatív nyugalom a platánnál 163 napig, a szőlőnél 160, a labrusca szőlőnél 152, a vadgesztenyénél 170, a tölgynél 78, a fehér akácnál 104, a hársnál 145, a fügefánál 83, a cserimojafánál pedig 54 napig tartott. Az 1903 és 1905 közötti időszakra ugyanezeknek a fajoknak a téli nyugalmi idejére a következő átlagértékeket kaptuk: platán 168 nap, szőlő 162, labrusca szőlő 156, vadgesztenye 192, tölgy 123, fehér akác 112, hárs 166, fügefa 125, cserimojafa 50.

Adolpho Frederico Moller úrnak a Boletim da Sociedade Broteriana című folyóiratban megjelent fenológiai feljegyzései szerint Coimbrában az 1903 végétől 1905 elejéig tartó időszakban a vegetatív nyugalom átlagos időtartama a platánnál 140 nap, a szőlőnél 154, a vadgesztenyénél 136, a tölgynél 154, a fehér akácnál 146, a hársnál pedig 156 nap volt. Ha ezeket az értékeket összevetjük a korábban felsoroltak közül néhánnyal, arra a következtetésre jutunk, hogy a fehér akác és a tölgy Coimbrában hosszabb ideig van nyugalomban, mint Funchalban, míg a többi fajnál ennek az ellenkezője igaz.

Első pillantásra meglepő lehet, hogy bizonyos fafajok Madeira szélességi fokán hosszabb ideig nyugalomban vannak, így vegetációs időszakuk rövidebb, mint az északabbra fekvő országokban. Ebben azonban semmi rendellenes nincs, és könnyen megmagyarázható, amint látni fogjuk.

Először is a csapadék Coimbra és Funchal között nem egyformán oszlik el. Míg Coimbrában a nyári hónapokban átlagosan 79 milliméter eső hullik, Funchalban csupán 16,9 milliméter. A coimbrai obszervatórium csapadékmérője júliusban átlagosan 19,4, augusztusban 15,3 milliméter esőt mutat; Funchalban ugyanezek az értékek 1,1, illetve 2,4 milliméter. A szárazföldi városban a nyári hónapokban 21,5 esős nap van, Funchalban mindössze 4,2.

Funchal éghajlatának egyik jellegzetessége tehát, hogy az év legmelegebb időszakában hosszan tart a szárazság. Mivel ez a növények élettevékenységének korai leállását idézheti elő, világos, hogy nálunk a leveleknek előbb kell elszáradniuk, mint Coimbrában. Minél érzékenyebbek a fák a szárazságra, annál korábban történik ez meg.

Ez az egyik oka a Madeirán megfigyelt hosszú nyugalmi időszakoknak. A másik ok az, hogy egyes nálunk termesztett fák csak akkor kezdenek rügyezni, ha lényegesen több hő érte őket, mint amennyi származási helyükön a vegetáció megindulásához szükséges.

Ez a késői rügyfakadás azonban nem minden fafajnál figyelhető meg. A. de Candolle a fák éghajlathoz való alkalmazkodását látta benne, A. Grisebach pedig a fajban megrögzült szokások továbbélését. A tölgy például kivételnek látszik a szabály alól, annál is meglepőbb kivételnek, mert a sziget közepes tengerszint feletti magasságú területein is így viselkedik.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy bár Madeirán a tölgy rendkívül korán kezd rügyezni, teljes kilombosodása csak meglehetősen hosszú idő elteltével fejeződik be, amint azt e cikk elején bemutattuk. Ez arra utal, hogy a faj az öröklött tulajdonságai miatt bizonyos mértékig ellenáll a lombfakadást rendesen kiváltó hőmérséklet hatásának.

Szeptembertől kezdve gyakran jelennek meg idő előtt új hajtások mind a tölgyek törzsén, mind a szőlővesszőkön. Mivel ezeket nem kíséri a rügyek általános megduzzadása, nem szabad a következő lombfakadás kezdetének tekinteni őket.

Ha összevetjük az 1903 és 1905 között gyűjtött adatokat az 1905 és 1906 közötti megfigyeléseink eredményeivel, azt látjuk, hogy az utóbbi időszakban sok fa lényegesen korábban kezdett rügyezni Funchalban. Az előretolódás a tölgy esetében volt a legnagyobb. Mivel a nedvesség a növények időszakos fejlődésének egyik tényezője, és 1905 utolsó hónapjaiban – a korábbi évekkel ellentétben – rendkívül bőséges volt a csapadék, feltételezhető, hogy a fák vegetációjának korábbi megindulását ez okozta.”

A fent említett botanikai folyóirat a Bulletin de l’Academie Intern. de Geogr. Botanique du Mans 1905. évi 189. és 190. száma.