A város zászlaja

Carlos Azevedo de Meneses, e Elucidario társszerzője, nem sokkal halála előtt kiváló cikket írt a város zászlajáról. Itt közöljük írását, mert érdekes, eddig kiadatlan és kevéssé ismert adatokat tartalmaz a témáról. Ezeket a városi tanács levéltárában gyűjtötte, ahol sok éven át lelkiismeretes és kiváló tisztviselőként dolgozott; ez különös hitelt ad megállapításainak. Írása új adatokkal egészíti ki az Armas című szócikkben korábban elmondottakat; oda irányítjuk az olvasót. „Néhány 1461-ből származó feljegyzésből és rendelkezésből, amelyeket a városi tanács levéltárának egyik kötetében jegyeztek fel, kitűnik, hogy Funchal első zászlaját még a kapitányság fennállása idején Ferdinánd herceg küldte. Mint ismeretes, Tengerész Henrik halála után ő kapta meg a szigetcsoport fölötti földesúri jogokat.

Nem tudjuk megmondani, milyen színű volt ez a zászló, és milyen jelképek díszítették. Azt viszont tudjuk, hogy később, 1563-ban már Szent Jakab apostol képe szerepelt a város zászlaján, a 17. századtól pedig az alkotmány 1834-es kihirdetéséig a zászló mindvégig fehér volt: egyik oldalán a királyi, a másikon a városi címerrel.

A városi lobogót a községi prokurátor (procurador do concelho) vitte. Gyászszertartásokon vagy uralkodók kikiáltásakor (aclamação, az új király ünnepélyes nyilvános kihirdetése) lóháton vonult, jobb vállán tartva a lobogó rúdját, két szolgával maga mögött.

A régi királyok gyászszertartásain fekete zászlót használtak, egyik oldalán a királyi, a másikon a városi címerrel. Később azonban ez a zászló már nem jelent meg a nemzeti gyász alkalmával: helyette a város fehér zászlaját vitték, címerét gyászfátyollal letakarva. 1815-ben Funchal városi tanácsa Lisszabonból rendelt lobogót 524 000 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) értékben, mivel azt a fővárosban kapható legfinomabb selyemszövetekből készítették. Úgy határoztak, hogy a városi pénzügyek kímélése érdekében ebből a tanácsosok (vereadores) 174 000 réist fizetnek, a fennmaradó összeg pedig a tanácsot terheli. Végül mégis teljes egészében a község (concelho) vagyonából fizették ki a lobogót, amint a tanács egy későbbi határozatából kitűnik.

Az alkotmányos kormányzat bevezetésével és a kék-fehér színek nemzeti zászlón való alkalmazásával a város lobogója megszűnt fehér lenni. A rajta szereplő címer azonban nem változott meg: minden valószínűség szerint csak 1834 után cserélték ki a címer egyik cukornádját szőlőágra.

Egy egykori városi alkalmazottól többször hallottuk, hogy az a zászló, amely hosszú éveken át szerepelt a városi tanács részvételével tartott hivatalos ünnepségeken, a nemzetőrségé volt. Azt azonban nem sikerült megállapítanunk, hogy a rajta látható szőlőinda már az eredeti zászlón is szerepelt-e, vagy később került a helyére.

Az említett zászlónak, amelyet magunk is láttunk, nyoma veszett, holott gondosan meg kellett volna őrizni, hogy egy napon valamelyik városi múzeumban bemutathassák.

A nemzetőrség régi zászlóját felváltó kék-fehér zászló igen jó állapotban maradt fenn, és a városi tanács levéltárában őrzik. Egyik oldalán a szokásnak megfelelően a királyi címer, a másikon a város címere látható. Ez utóbbi pajzsa zöldes, szegélye, koronája, szőlőindája és cukorsüvegei ezüstszínűek.

A köztársaság kikiáltása után a városi tanács nemzeti színekben készült zászlót csináltatott, amelynek csak az egyik oldalán szerepel a város címere; a másik oldal díszítetlen. A pajzs igen sötétzöld, szegélye, cukorsüvegei és koronája ezüstszínűek. A cana (földmérték, kb. 30 m²) zöld, de jól elkülönül a zászló zöld hátterétől, amelyen elhelyezték. A szőlőinda szintén zöld. Úgy tűnik, hogy ez a Funchal városi tanácsa által készíttetett zászló alkalmas lett volna arra, hogy a város használja: csupán a nemzeti címert kellett volna rátenni, hiszen az mindig szerepelt a tanács lobogóján. Az 1922. december 31-ig a város ügyeit intéző tanácsosi testület azonban másként vélekedett, és új lobogót készíttetett. Elődjét ugyanabba a szekrénybe tették, ahol a monarchia korának utolsó városi zászlója található.

A városi tanács részvételével tartott ünnepségeken most használt lobogó fehér, akárcsak az abszolutizmus idején, és mindkét oldalán a város címere látható. Ez nemcsak a régi szokásokkal, hanem talán a központi hatalom rendelkezéseivel is ellentétes. A pajzs zöld, szegélye sárga; a korona ugyancsak sárga, a cukorsüvegek pedig fehérek. A zöld canát és a szintén zöld szőlőindát alul piros-zöld szalag fogja össze, amelyen a „Funchal nemes és hű városának” felirat áll – ez is újítás.

Az imént említett lobogón kívül a városi tanácsnak van egy nagy zászlója is, amelyet ünnepnapokon vagy nemzeti örömünnepek alkalmával a városházán (Paços do Concelho) tűznek ki. Ezt a fehér zászlót szintén az említett tanácsosi testület készíttette. Értékes művészi alkotás, ám készítésekor nem tartották tiszteletben a régi időkben lefektetett, tiszteletre méltó előírásokat, holott semmi ok nem volt elvetni őket. A város mindkét jelenlegi zászlójának elkészítését az 1919. október 2-i tanácsülésen rendelték el.

Fentebb elmondtuk, hogy régen a községi prokurátor vitte a városi lobogót. Miután ez a tisztség megszűnt, a zászlót a legfiatalabb városi tanácsos hordozta; ez a szokás napjainkig fennmaradt. Ha olykor a városi tanács titkára – akit ma a hivatal vezetőjének neveznek – vitte a lobogót, az nem azért történt, mert erre joga lett volna. Még a monarchia idején vált szükségessé ennek a visszaélésnek az engedélyezése, hogy elkerüljék a fiatal tanácsosok vitáit: mindannyian azzal kívántak kitűnni, hogy ők viszik a lobogót azokon a hivatalos ünnepségeken, amelyeken a funchali városvezetés részt vett.”

Az idézettek pontosabb megértéséhez hozzá kell tennünk, hogy ez a cikk a Diario da Madeira 1927. március 27-i számában jelent meg.