Magvas növények

A Madeira-szigetcsoportban eddig feljegyzett 907 magvas növényfaj közül 635 őshonos vagy feltehetően őshonos, 272 pedig meghonosodott vagy gyakran termesztett. Az őshonos fajok között 505 kétszikű, 126 egyszikű és 4 nyitvatermő található; a bizonyosan betelepített fajok között 218 kétszikű, 53 egyszikű és 1 nyitvatermő.

A szigetcsoportban 443 egyéves magvas növényfaj él: 374 kétszikű és 69 egyszikű. Az őshonos fajok közül 289 kétszikű és 51 egyszikű, a betelepítettek közül 85 kétszikű és 18 egyszikű. A 464 évelő magvas növényfaj közül 205 őshonos és 169 betelepített. Az őshonos magvas növények között 216 kétszikű, 75 egyszikű és 4 nyitvatermő, a betelepítettek között 133 kétszikű, 35 egyszikű és 1 nyitvatermő szerepel. Az őshonos évelő magvas növények közül 106 faj fa, cserje vagy félcserje.

A 272 betelepített magvas növényfaj közül 80 kétszikű, 18 egyszikű és 1 nyitvatermő honosodott meg jól. Az összes többi fajt széles körben termesztik, behurcolt jövevényfaj, vagy még nem telepedett meg tartósan a szigetcsoportban. A meghonosodott kétszikűek között 34 egyéves és 46 évelő faj van; az egyszikűek között 7 egyéves és 11 évelő; a nyitvatermők között pedig 1 évelő.

Térségünkben 102 kizárólag itt honos faj él, további 54 pedig a Madeira-szigetcsoportban és az Atlanti-óceán más szigetcsoportjain is előfordul. Az előbbiek közül 70 csak Madeirán, 5 csak Porto Santón, 1 csak az Ilhéu Chão sziklaszigeten, 1 csak Bugión, 10 Madeirán, Porto Santón és a Kopár-szigeteken, 10 Madeirán és Porto Santón, 5 pedig Madeirán és a Kopár-szigeteken található meg. Az utóbbiak közül 3 a Madeira-szigetcsoportban, a Kanári-szigeteken és az Azori-szigeteken, 41 a Madeira-szigetcsoportban és a Kanári-szigeteken, 9 a Madeira-szigetcsoportban és az Azori-szigeteken, 1 pedig a Madeira-szigetcsoportban, a Kanári-szigeteken és a Zöld-foki-szigeteken fordul elő. Mindezek a fajok, amelyek őshonossága vitán felül áll, Madeira eredeti növényvilágának valódi képviselői. Ez a növényvilág feltehetően a földtörténeti harmadidőszakban telepedett meg térségünkben: madarak, szelek, tengeri áramlatok, sőt egyes rovarok juttatták ide.

A madeirai növényi kövületek vizsgálata nem mutatja helyi flórafejlődés nyomát. A Madeira északi partján fekvő São Jorge kövületlelőhelyén talált növények közül sok ma is megtalálható az őshonos növényvilágban. Ha eredeti növényzetünk más fajainak alaktani jellemzői meg is változtak, nem hihető, hogy e változások olyan mélyrehatóak lettek volna, hogy új, kizárólag itt honos fajok megjelenéséhez vezessenek.

Véleményünk szerint ezek a formák nem más fajok lassú vagy hirtelen átalakulásából keletkeztek. Ha ma a Madeira-szigetcsoport sajátos növényvilágát jellemzik, az azért van, mert a fennmaradásukhoz szükséges feltételek, amelyek egykor nagy területeken álltak fenn, egy bizonyos időtől kezdve már csak növényföldrajzi térségünk szűk határain belül maradtak meg.

A madeirai térség zárvatermő növényeinek eddigi legteljesebb jegyzékét Carlos A. Meneses adta ki 1914-ben Flora do Arquipelago da Madeira címmel. A műben azonban a lektorálás gondatlansága miatt több olyan hiba maradt, amely jelentősen rontja az értékét. A Thlaspi arvense mellett szereplő fajleírás nem erre a fajra, hanem a Draba muralisra vonatkozik. A Lotus argenteus levélkéi nem mindig kicsípett csúcsúak; a Lotus Loweanus levélkéi inkább bolyhosak, mint pelyhesek; a Senecio incrassatus levelei pedig mélyen szeldeltek. A Madeirán termesztett platán a Platanus orientalis, nem a P. occidentalis. Ami a Scrophularia nemzetséget illeti, lehetséges, hogy a műben felsorolt fajok számát csökkenteni kell. A Sambucus Ebulus nem félcserje, bár egyéves szárai néha csaknem fásak.

Madeira zárvatermő növényeivel Bornmuller, Britten, Brown, Cosson, Holl, Richard Thomas Lowe és Vahl botanikusok is foglalkoztak. Az itt növénygyűjteményeket összeállítók közül sem feledkezhetünk meg Joseph Banksről, Castelo de Paiva bárójáról, Lemannról, Lippoldról, Gilbert Mandonról, Francis Massonról, Monizról, Normanről és Webbről. Gyűjteményeiket ma több európai múzeumban őrzik.