Hangyák
Eredeti cím: Formigas
Áttekintés a Madeirán feljegyzett hét hangyafajról, különösen az 1886–87 körül Demerarából behurcolt, inváziós argentin hangyáról (Iridomyrmex humilis), amely kiszorította a korábban meghonosodott Pheidole megacephala fajt, valamint az ezeket tanulmányozó természettudósokról.
Madeirán hét hangyafajt találtak. Közülük a leggyakoribb az Amerikai Egyenlítő környéki vidékekről származó Iridomyrmex humilis, amelyet 1886-ban vagy 1887-ben hoztak be Demerarából. Ez a faj először Funchalban jelent meg, ma pedig a sziget alacsonyabban fekvő területének egészén vagy majdnem egészén elterjedt; egyes helyeken az 500 méternél magasabb területeket is eléri. A régebbi madeirai hangya, az Európában is előforduló Pheidole megacephala, más néven Oecophthora pusilla, fokozatosan eltűnik a szigetről, amióta az Iridomyrmex humilis elárasztotta.
Sem Madeirán, sem Porto Santón (’szent kikötő’) nem ismernek kizárólag ott előforduló fajt, de két változat feltehetően az előbbi szigetre jellemző: a Plagiolepis pygmaea var. Schmitzii és a Tepinoma erraticum var. maderense. A több mint 40 éve a Jardim Municipalban (’városi kert’) talált Stenamma structor valószínűleg behurcolt faj.
A Selvagens-szigeteken (’vad szigetek’) talált Monomorium Salomonis Madeirán nem fordul elő, míg az M. carbonarium fajt megtalálták a szigeten, a parttól nem túl távoli helyeken.
Bár Oswald Heer dr. a 19. század közepén érdekes leírást közölt az Oecophthora pusilla fajról, Madeira hangyáit csak jóval később, Ernst Schmitz tisztelendő atya kutatásainak köszönhetően ismerték meg alaposabban. A szigetcsoportunkon gyűjtött fajokkal előbb Auguste Forel dr. (lásd ott), majd Schmitz tisztelendő foglalkozott. Utóbbi cikke a portói Annaes de Sciencias Naturaes folyóiratban jelent meg, és a funchali Diário de Noticias 1896. márciusi 5709. és 5713. számában is közölték.
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 03Hely
Említett helyek · 05
1 Külföldön
- Demerara
Guyana. Az a hely, ahonnan az Iridomyrmex humilis fajt Madeirára behurcolták.
A Brit Guyanában fekvő Demerarába mintegy 1840-től tömegesen vándoroltak ki madeiraiak, köztük 1846 után is. Demerara a madeirai hagyma fő exportpiaca volt. Az Elucidário a törpebanán, az ép levelű édesburgonya (1845) és az Iridomyrmex humilis hangyafaj származási helyeként is említi; Alípio Augusto Ferreira itt szerkesztette az O Portuguez című lapot.
- Funchal
Itt jelent meg először az inváziós hangya.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Jardim Municipal
Funchal. Itt találták meg a Stenamma structor fajt több mint 40 évvel korábban.
A Jardim Municipal Funchal nyilvános kertje, amelyet 1880-tól alakítottak ki a São Pedro egyházközség egykori ferences kolostorának területén. Nyugatról a Rua do Conselheiro, délről a Rua Hermenegildo Capelo határolja, és a skót templom mellett áll. Itt található az első Lisszabon–Madeira-repülők emlékműve és João Fernandes Vieira mellszobra. Funchal mindkét bombázásakor találat érte.
- Porto Santo
Nincsenek sajátos hangyafajai.
A szigetcsoport egyik szigete, amelyet Madeirával egy időben népesítettek be, és amely a három kapitányság egyikét alkotta. Mindig egyetlen, Nossa Senhora da Piedade tiszteletére szentelt egyházközség volt; templomát többször kifosztották. Az Elucidário beszámol az 1617-es mór kalóztámadásról, a sziget saját Misericórdiájáról és az aszálynak kitett szigeten épített esővízcsatornáról.
- Selvagens-szigetek
Funchal · Selvagens. Itt találták meg a Monomorium salomonis fajt.
Kis, lakatlan szigetcsoport, amely közigazgatásilag a Madeira-szigetcsoport része. Az Elucidário bemutatja földrajzát, geológiáját, állatvilágát és birtoklástörténetét, valamint az elrejtett kincsekről szóló legendáit, köztük Shackleton kincskeresési terveit. Kitér az évenkénti vészmadár- és nyúlvadászatra is. A szigetcsoport a Patella vulgata nevű csiga egyetlen fennmaradt élőhelye; olyan természettudósok tanulmányozták, mint Richard Thomas Lowe és Garreta.
Személyek
Említett személyek · 04- Alberto Artur Sarmentoszül. 1878
A madeirai hangyákról szóló, további olvasmányként hivatkozott 1937-es tanulmány szerzője.
-
Hangyakutató, aki elsőként tanulmányozta a Madeira-szigetcsoportban gyűjtött hangyafajokat.
-
Pap és természettudós, akinek kutatásai nyomán váltak először alaposan ismertté Madeira hangyái; 1896-ban cikket közölt róluk.
-
Természettudós, aki a 19. század közepén közzétette az Oecophthora pusilla hangyafaj leírását.