Városi kert

1878. február 21-én a funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) városi tanácsosokból (vereadores) álló bizottságot nevezett ki. A bizottság feladata az volt, hogy a polgári kormányzó (governador civil) felügyelete alatt kertek kialakítását mozdítsa elő a megszűnt Convento de São Francisco (Assisi Szent Ferenc-kolostor) kolostorkertjében, valamint a kolostorkert és a Praça da Constituição (’alkotmány tér’) közötti területen. A Praça da Constituiçãótól nyugatra fekvő területet rövidesen parkosították, a kolostorkertben azonban csak 1880 augusztusában kezdődtek meg a munkálatok. Az ott ma is létező kert tervét és alaprajzát a tanács 1881. szeptember 15-én hagyta jóvá. A költségek fedezésére a tanács először 15 conto összeget különített el az 1883-ban a Companhia Geral do Credito Predial társaságtól felvett 69 980 000 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) kölcsönből, majd 19 980 000 réist egy másik, a következő évben ugyanettől a társaságtól felvett kölcsönből.

1880 októberében, amikor a megszűnt Convento de São Francisco területén az első munkálatokat végezték, egy korabeli dokumentum szerint „egy követ találtak, amely egy másik kőbe vájt kis üreg fedeléül szolgált; az üregben elkorhadt pergamennek látszó maradványokat találtak”. A követ, illetve fedelet a városi levéltárba vitették, ott azonban nem található. Aranyozott betűkkel a következő felirat állt rajta: D. Ma. Iª. Rainha de P. Pio VI, P. M. Fr. Bernardo N. E. P. D. U. S. C. „Julho 1780”.

1885. október 1-jén a tanács az új kertnek a Jardim Municipal (’városi kert’) nevet adta. Ezt 1897. szeptember 6-án Jardim D. Améliára változtatták; a kert 1910. október 27-ig viselte ezt a nevet, amikor elhatározták az 1885-ben adott elnevezés visszaállítását. 1902. március 21-én felavatták a kert elektromos világítását. A világítást 1916-ban korszerűsítették, mivel már 1911-ben megállapították, hogy az elektromos vezetékek rossz állapotban vannak.

1921. március 28-án délután 5 óra körül hatalmas közönség jelenlétében ünnepélyesen letették annak az emlékműnek az alapkövét, amelyet Henrique Vieira de Castro úr a Jardim Municipalban kíván felállíttatni a Lisszabon–Madeira közötti repülőutat elsőként teljesítő pilóták tiszteletére. A szertartáson részt vevő hatósági képviselők aláírták a jegyzőkönyvet, majd néhány pénzérmével együtt vasládába zárták; a ládát a polgári kormányzó helyezte el az építmény alapjában (1921).

A Jardim Municipal első növényei Párizsból érkeztek, később Portóból és néhány más helyről is hoztak növényeket. A ma ott élő fajok közül külön említést érdemel a Pritchardia filifera, a Phoenix canariensis és a Trachycarpus excelsus, három igen mutatós pálma; a Dammara australis és a Ginkgo biloba, két széles levelű tűlevelű; továbbá a Wigandia macrophylla, az Astrapaea Wallichii, a Jossinia tinifolia, a Plumiera lutea, a Pterocarya japonica, a Negundo fraxinifolium és az Alsophila excelsa. A tanács 1888. augusztus 29-én úgy döntött, hogy huszonkilenc üvegtáblát vásárol egy üvegház létesítéséhez. Az üvegház ma is áll a Jardim Municipalban; néhány különleges növény él benne, főként begóniák és vénuszhajak.

A São Francisco-kolostor telkét és épületét, ahol a Jardim Municipal található, egy 1844. november 7-i rendelettel átengedték a tanácsnak.