Madeira kertjei

A Madeirára látogató természettudósok számára nemcsak a vadon élő növények érdekesek. A vidéki birtokokon és a kertekben termesztett növények is figyelmet érdemelnek: változatosságuk, erőteljes növekedésük, valamint lombjuk vagy virágaik ragyogása és pompája miatt. A mérsékelt övi Európa növényei mellett számos trópusi faj is a szabadban nő a madeirai kertekben. Az ennyire különböző földrajzi szélességekről származó növények együttese különös benyomást tesz a tájékozott látogatóra, aki először járja be a szigetet, hogy megcsodálja természeti szépségeit. A világ legkülönfélébb övezeteinek növényvilága képviselteti itt magát. Csak a kenyérfa, a cavaleiro, a kesudiófa, a majomkenyérfa és még néhány más faj nem él meg Madeira éghajlatán, bizonyára azért, mert itt nem jutnak hozzá a fejlődésük valamennyi szakaszához szükséges hőmennyiséghez.

Funchal valamennyi udvarában akad néhány virágtermesztésre szánt földdarab, és a városban kevesen vannak, akiknek ne volna legalább néhány, nagy gonddal ápolt dísznövénye cserépben. Vidéken ugyanígy szívesen ültetnek szép és változatos növényeket a házak köré. A természettudós olyan fajokat is felismer közöttük, amelyek északabbra csak üvegházban vagy védett helyen élhetnek meg; az ilyesmi nálunk szinte ismeretlen.

Madeira vidéki kis kertjeinek szinte mindegyikében megtalálhatók a fuksziák, a golgotavirágok, a szegfűk, az illatos hangák, a muskátlik (Pelargonium), a csodatölcsérek, a violák, a téli saudades, a nefelejcsek, az ürmök, a alfinetes-de-senhora, a dáliák, a cuidados, a pampilios, a mãozinhas-de-nossa-senhora, a loncok, a saudade, a tátikák, a bazsalikom, a rozmaring, a zsálya, a rosmaninho, a pessegueiro-inglês, más néven verbéna, az erva-gigante, az árvácskák, a liliomok, a belladonnák, az açucenák, a coroa-de-henrique, a nárciszok, az eszpartófű és az alegra-campo (lásd ott), továbbá az amores-de-rapazes (Mesembrianthemum conspicuum), az amores-escondidos (Grazania rigens), a Lobelia Erinus, a Vinca rosea, az Epiphyllum truncatum stb. Ezek a többé-kevésbé díszes fajok azonban sem ragyogásban, sem pompában nem vetekedhetnek azokkal a növényekkel, amelyek a sziget vidéki birtokait benépesítik, és sajátos arculatot adnak nekik.

A Quinta Vigia quinta (vidéki birtok kúriával), a Quinta do Deão, a Jardim Municipal és a Dona Maria Amélia hercegnő menhelyének kertje Funchalban azok a helyek, amelyek fáik gazdagságával és változatosságával a leginkább figyelemre méltók. Itt a világ különböző földrajzi szélességeinek növényvilágából láthatók szép példányok, a szívós, örökzöld lombú őshonos fajok társaságában. A Quinta Vigián Liriodendron tulipiferum, Bombax ceiba, Astrapaea Wallichii, Mammea americana, Euphoria Lit-chi, Pachira aquatica, Spondias lutea, Podocarpus neriifolius és Taxodium distichum él. A közelében fekvő Dona Maria Amélia hercegnő menhelyének kertjeiben egyebek mellett a következő fás szárú fajok találhatók: Pittosporum Tobira, P. eigenioides, Brachychiton populneum, Erythrina senegalensis, E. poianthes, E. Caffra, Schotia brachyata, Acacia Julibrissin, Aleurites triloba és Gingko biloba. A Crescentia cucurbitina a Quinta do Deão egyik fő ékessége; a Jardim Municipalt pedig elsősorban a pálmák – köztük a kiemelkedő Phoenix canariensis –, valamint a Pandanus odoratissimus és a Dammara australis díszítik.

A felsorolt fafajok három vagy négy kivétellel meglehetősen ritkák a szigeten. A gyakoriak közül említésre méltónak tartjuk a magnóliát, a tömjénfát, a különféle akáciákat, a babérmeggyet, az indiai borsfát (Schinus), a nemes babért, a fagyalat, a cevadillát, a jakarandát, a durantát, a kámforfát, a fahéjfát, a tölgyet, a platánt, a Celtis nemzetségbe tartozó fát, az indiai fügefát, a goai cédrust és az araukáriát. Ezek a fák, az őshonos barbuzano, a til (Ocotea foetens, madeirai babérfa), a madeirai mahagóni (vinhático, Persea indica) és a sárkányfa, továbbá különféle egzotikus cserjék alkotják a madeirai quinták és kertek fás szárú növényvilágának fő képviselőit. Az utóbbiak közül a kaméliát, a hibiszkuszokat (Hibiscus), a manhã-de-páscoát, a trombeteirát, valamint a különféle rózsákat és fuksziákat emeljük ki.

Bár Funchalban is termesztik, a kamélia itt nem éri el azt a fejlettséget, amelyre képes volna. Hasonló a helyzet a Kalmia, a Rhododendron arboreum X ponticum, a Prunus lauro-cerasus, a Viburnum Opulus, a Syringa vulgaris, a Ribes Grossularia, a R. rubra és a Betula Alba esetében: Camacha kertjeiben jól fejlődnek, 400 vagy 500 méternél alacsonyabban viszont gyakran elsatnyulnak és elpusztulnak. Az őshonos madeirai mahagóni 150 vagy 200 méter alatt rosszul fejlődik.

Funchal vidéki birtokainak és kertjeinek falait, kerítéseit számos növény borítja: Ampelopsis, Quisqualis indica, Tacsonia manicata, Wistaria sinensis, Allamanda, Bignonia (lásd ott), Stephanotis floribunda (foki jázmin), Cobaea scandens, Plumbago capensis, Jasminum grandiflorum, Thunbergia Harrisii, Solandra macrantha, Lantana Camara, Bougainvillea spectabilis, Ficus stipulata és a vadon is előforduló Asparagus Lowei. A gyakran a kertek jelentős részét elfoglaló virágágyásokban a korábban említett cserjék között díszcsalánok, krizantémok, muskátlik, kardvirágok, bambuszok, Lathyrus odoratus, Russelia juncea, Salvia eriocalyx, Libonia floribunda, Cyrthanthera Pohliana, Zinnia elegans, Heliotropium peruvianum, Acalipha musaica, Iresine Verschaffelti, Dichorisandra thyrsiflora, Iris biflora, Canna indica (conteira), Globba nutans (flor-de-espirito), Imantophyllum miniatum, Crinum Moorei, C. Amabile és még számos más növény látható. Gyönyörű azáleákat és begóniákat, valamint Farfugium grande növényeket, a Sobralea, Stanhopea és Cypripedium nemzetségbe tartozó orchideákat, néhány pálmát és számos őshonos, illetve egzotikus páfrányt nevelnek cserepekben és hordókban a kertek és a házbejáratok díszítésére.

Madeirán nincsenek olyan kertek, amelyek kiterjedésükben és növényviláguk gazdagságában vetekedhetnének Dél-Európa vagy az Azori-szigeteken fekvő São Miguel egyes kertjeivel. Szigetünk kertjeinek mégis sajátos arculatuk van. Ez részben növényzetük változatos megjelenéséből, részben abból fakad, ahogyan a természet élete ott megnyilvánul. A külföldi látogató mindig bőven talál bennük csodálnivalót és tanulnivalót, különösen, ha a természettudományok tanulmányozása megfigyelőképessé tette. Bármikor látogasson is el oda, mindig sok növényt talál a növekedésük teljében. Ez óhatatlanul mély benyomást tesz rá: arról tanúskodik, hogy ezen a szigeten állandó tavasz van, amilyet az északabbra fekvő országok nem ismernek.

“

„Rendkívül gyönyörű és pompás – mondja Bernhard von Wüllerstorf-Urbair, a Novara osztrák fregatt parancsnoka – az első benyomás, amelyet Funchal látványa tesz az utazóra kertjeivel és virágaival, valamint a parttól emelkedő hegyeket koszorúzó dús növényzettel. Igaz, nincs meg itt a trópusi vidékek növényzetére jellemző vad fenség vagy a hatalmas növényi formák sokasága. Inkább egy dél-itáliai sziget vonásait érezzük itt, mintsem az egyenlítői táj pompáját. A szemlélő előtt mégis olyan kedves kép tárul fel, amelyen a természet élete oly gazdag változatosságban és szépségben jelenik meg, hogy a legteremtőbb képzelet sem tudna szeretetre méltóbbat és elragadóbbat alkotni. A mérsékelt és szubtrópusi öv legszebb növényei teljes kifejlettségükben gyönyörködtetik itt a szemet, s a trópusi növényvilág néhány legszebb képviselője is feltűnik e csodálatos növényzet buja pompájában. Egy német természettudós nemrég Szemiramisz mesés függőkertjeihez hasonlította.

Az imént idézett sorok, amelyeket Latino Coelho elegánsan fordított le, egy tudós csodálatát és gyönyörűségét fejezik ki, amikor először szemlélte szigetünk buja növényzetét. Más utazók is az osztrák tudóshoz hasonlóan írnak róla: írásaikban nincs eltérés abban, ahogyan Madeira vidéki birtokai és kertjei növényvilágának látványát és gazdagságát megítélik.