Moniz (Jaime Constantino de Freitas)

Madeira egyik legkiválóbb szülötte volt a 19. században. E város székesegyházának egyházközségében (freguesia), a funchali székesegyház (Sé) körzetében született 1837. február 18-án. Szülei António Caetano da Costa Moniz és Dona Eufemia de Freitas Moniz voltak.

A funchali gimnáziumban (Liceu do Funchal) végezte el az egyetemi előkészítő tanulmányokat, majd 1857-ben beiratkozott a Coimbrai Egyetem (Universidade de Coimbra) jogi karára. 1862-ben szerzett diplomát, tanulmányai minden évében a legmagasabb kitüntetést elnyerve.

Hamarosan ügyvédként kezdett dolgozni, ám bírósági pályafutása, bár rendkívül fényes volt, rövidnek bizonyult. Életének ebben a szakaszában történt az egész országot megrázó tragédia: José Cardoso Vieira de Castro képviselő meggyilkolta a saját feleségét. Az ügy tárgyalása Portugáliában addig soha nem tapasztalt érdeklődést váltott ki. Jaime Moniz vállalta szerencsétlenül járt barátja és egykori egyetemi társa védelmét. Ez lett az egyik leghíresebb per, amelyet Portugáliában tárgyaltak; védőbeszéde pedig a portugál joggyakorlat évkönyveibe a törvényszéki szónoklat egyik legragyogóbb diadalaként került be. A vádat képviselő ügyész azt mondta, hogy Jaime Moniz valóságos meteor, amely nagy fénnyel tűnt fel a jog világában. Ő rögtön visszavágott: valóban meteor, de nem azért, mert olyan fényesen ragyog, hanem mert olyan gyorsan halad át az égen. Ezzel rövid ügyvédi pályájára utalt, amelyet nem sokkal később végleg maga mögött hagyott.

E ragyogó védőbeszédről Pinheiro Chagas és Camilo Castelo Branco a legnagyobb elismeréssel írt. A Rio de Janeiróban élő portugálok aranykoszorút küldtek Jaime Moniznak, tiszteletük jeléül a monumentális beszéd szerzője iránt. A beszédet és a tárgyalás teljes iratanyagát egy kötetben adták ki; a nagy példányszámú kiadás hamar elfogyott.

Jaime Moniz korának más kiváló férfiaihoz hasonlóan bejárta a nemzeti politika tekervényes útjait, de sértetlenül került ki abból az ingoványból, amelyben oly sokan a saját méltóságukat sározzák be. Castelo Branco választókerületét képviselte az 1870 és 1874 közötti három törvényhozási ciklusban, Goa választókerületét pedig az 1871 és 1875 közötti törvényhozási ciklusban. Amikor egy törvény lehetővé tette, hogy a tudományos intézmények és testületek képviselőt válasszanak a Pairek Kamarájába, egyhangúlag Jaime Monizt választották erre a magas és megtisztelő feladatra. Jaime Moniz 1871-es parlamenti bemutatkozása valóságos politikai esemény volt: nyomban jelentős parlamenti szónokként szerzett elismerést. Valahányszor felszólalt a nemzet képviselői előtt, az egész kamara figyelmesen hallgatta, és a taps még az ellenzéki padsorokból is önként tört fel. Legszívesebben a közoktatásról (Instrução) és a gyarmati kérdésekről beszélt, mégpedig vitathatatlan tekintéllyel.

Ávila és Bolama márkijának bukása után, 1871-ben Fontes Pereira de Melót bízták meg egy általa vezetett kormány megalakításával. Ebben Jaime Moniz a tengerészeti tárcát kapta; a kormányban olyan tekintélyes férfiak is helyet kaptak, mint Rodrigues Sampaio, Barjona de Freitas és Andrade Corvo. Bár nem töltött sok időt a korona tanácsában, jeles honfitársunk nagy jelentőségű intézkedésekkel tette emlékezetessé a Tengerészeti és Tengerentúli Minisztériumban végzett munkáját. Nevét ma is azok között az államférfiak között említik, akik országunkban nem hanyagolták el a gyarmati kérdéseket.

Miután felhagyott az ügyvédi pályával és a politikával, Jaime Moniz minden szellemi erejét a tanításnak, az Akadémián végzett munkának és a közoktatás sokféle feladatának szentelte. 1863-ban megpályázta a Felsőfokú Irodalmi Tanfolyam (Curso Superior de Letras) filozófia- és egyetemes történelem-katedráját. Pályázati értekezését Da natureza e extensão do progresso considerado como lei da humanidade e applicação especial dessa lei às bellas artes címmel kiadta. E felsőoktatási intézmény tanáraként a legkiválóbbak közé tartozott; olyan nagy formátumú tanárok voltak a kollégái, mint Viale, Pinheiro Chagas, Adolfo Coelho és Teófilo Braga.

A Lisszaboni Tudományos Akadémia (Academia das Ciencias de Lisboa) rendes tagja volt, és hosszú éveken át az ország első számú tudományos és irodalmi testületének titkáraként dolgozott. Ezt a tisztséget korábban Latino Coelho és Pinheiro Chagas töltötte be. E jeles testületben végzett munkája nemcsak az általa írt jelentésekben és emlékiratokban mutatkozott meg fényesen, hanem abban is, ahogyan az Akadémia egyes belső feladatait megszervezte. Emellett jelentős részt vállalt minden fontosabb munkájában.

Tevékenysége a korábbi Közoktatási Tanácsadó Főtanácsban (Junta Consultiva de Instrução Publica), majd a Közoktatási Főtanácsban (Conselho Superior de Instrução Pública) bontakozott ki a leginkább; az utóbbinak Jaime Constantino de Freitas Moniz tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) hosszú éveken át az elnöke volt. Valódi szenvedéllyel foglalkozott a közoktatás minden kérdésével, és életének jelentős részét ennek szentelte. Számos jelentést és szakvéleményt írt, törvényjavaslatokat fogalmazott meg, beszédeket mondott, hivatalos kiküldetésben külföldre utazott, újjászervezte e tanácsadó testületeket stb. Mindezzel olyan nevet szerzett, amelyet a nemzeti közoktatás történetében számos érdem övez majd.

Jaime Moniz a Képviselőház Titkárságának (Secretaria da Camara dos Deputados) főigazgatója is volt, és több éves jelentést tett közzé a hivatal működéséről.

Számos hazai és külföldi irodalmi és tudományos társaság tagja volt. Halála után a Lisszaboni Tudományos Akadémia javaslatára róla nevezték el a funchali gimnáziumot. Lisszabonban halt meg 1917. szeptember 16-án.