A város bejárata előtti rakpart

1843. április 23-án a funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) elhatározta, hogy kőből rakpartot épít az Entrada da Cidade (’a város bejárata’) előtt, és erre 1 200 000 réist (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) szavazott meg. A kerületi tanács május 6-án engedélyezte a kiadást, az építkezés vezetésével pedig Manuel José Julio Guerra hadmérnök őrnagyot bízták meg. Ő még ugyanazon hónap 24-én kijelentette, hogy a munkálatok tél előtti biztonságba helyezéséhez további 1 000 000 réisre van szüksége; a városi tanács ezt az összeget is megszavazta.

1844 februárjára a rakpart építésére már 4 120 000 réist költöttek, azon a nagy mennyiségű kövön és megmunkált faragott kövön (cantaria) felül, amelyet a kormány adott át. Guerra őrnagy legutóbbi költségvetése további 18 conto de réist – conto (egymillió réis) – kért a városi tanácstól, amely nem tudott ekkora összeget elkölteni.

Az 1844. március 6-i tanácsülésen megvitatták egy, a rakpart építését irányító bizottság kinevezésére tett javaslatot. A bizottság elnöke Manuel José Julio Guerra őrnagy lett volna; tagjainak dr. Manuel Joaquim Monizt, Antonio Pedro de Azevedo kapitányt, Vicente de Paula Teixeira kapitányt és Tiberio Augusto Blanc hadnagyot javasolták. A javaslatot azonban elutasították, így a munkálatok továbbra is az említett Guerra őrnagy irányításával folytak. Alkalmatlanságát a tanács csak akkor ismerte fel, amikor már lehetetlen volt orvosolni az általa elkövetett hibákat.

Az Entrada da Cidade előtti rakpartra összesen 20 390 000 réist költöttek. A tanács végül úgy döntött, hogy felhagy a munkálatokkal, mert felismerte: az építmény már jóval a befejezése előtt összeomlással fenyegetett.

Amikor 1889-ben megkezdték a mai rakpart építését, az 1843-ban elkezdett rakpartnak még maradtak nyomai, bár akkorra már igen kevés. Mi még láttuk ennek a rakpartnak az egyik lépcsőjét, amelyet a tenger 1870-re sem rombolt le teljesen.

Harminc-negyven évvel ezelőtt a régi rakpart romjai sok funchali család találkozóhelyéül szolgáltak a nyári délutánokon és estéken. Pedig ülőhelyül csak néhány, még cementtel borított kő szolgált, a terep pedig a tenger okozta károk miatt meglehetősen egyenetlen volt.

Az 1879. szeptember 17-i miniszteri rendelettel (portaria) a kormány elrendelte egy új funchali rakpart terveinek kidolgozását. A feladattal Henrique de Lima e Cunha tüzértisztet bízták meg. Az általa készített tervet a Közmunkák és Bányák Főtanácsa 1881. június 17-én módosításokkal jóváhagyta. A terv szerint a rakpartot az Entrada da Cidade területén, a régi rakparttal azonos irányban kellett megépíteni.

A funchali rakpart ügye nem haladt előre. Csak 1886-ban, amikor a Molhe da Pontinha (’a kis fok mólója’) építését már jóváhagyták, kezdtek újra foglalkozni a rakpart megvalósításával. Ehhez Lima e Cunha kapitány tervét vették elő, amelyen José Bernardo Lopes de Andrade mérnök néhány módosítást végzett. Az 1887. április 27-én benyújtott tervet a Közmunkák és Bányák Főtanácsa ugyanazon év július 27-én megfelelően módosította, majd december 5-i miniszteri rendelettel jóváhagyták.

Az építkezésre kiírt pályázat után a munkát 1889. január 18-án Combemale, Michelon és Maurie francia mérnököknek ítélték oda 87 000 000 réisért. Az elszámoláskor azonban elismerték, hogy a kivitelezők a többletmunkák miatt 92 005 485 réisre jogosultak.

A munkálatok 1892. április 27-én fejeződtek be, és az építményt aznap ideiglenesen átvették. A végleges átvételre azonban csak 1895. április 27-én került sor. A Közmunkák Tanácsadó Testülete ugyanazon év május 30-i véleményében megállapította, hogy a kivitelezők minden, az állammal szemben vállalt kötelezettségüknek eleget tettek. Ezt az 1895. július 10-i miniszteri rendelet rögzíti.

Sürgetővé vált az Entrada da Cidade rakpartjának meghosszabbítása. A Kikötői Munkálatok Autonóm Főtanácsa pályázatot írt ki e fontos fejlesztés megvalósítására; a pályázat 1930. október 30-án zárult le. Az építést 4 763 000 escudóért a Nederlandsche Maatschappij Voor Havenwerken cégnek ítélték oda. A rakpart toldatát 80 méter hosszúra és 16,4 méter szélesre tervezték; öt nagy tömbből állt volna, összesen 3337 köbméter térfogattal. Az első tömböt 1932. június 25-én helyezték el a kijelölt helyén, az ötödik és egyben utolsó tömböt pedig 1933 januárjában. A fejlesztést 1933. május 28-án a hatóságok jelenlétében hivatalosan felavatták.

A rakpart 82 méter hosszú és 16,80 méter széles; a végén egy 20,66 méter átmérőjű kör alakú tér található.