Cais da Pontinha
A funchali Pontinha rakpartja 1876–78-ban épült, és a hullámtörő építése során továbbfejlesztették. A szócikk a korábbi partraszálló lépcsőkről és a Blandy cég magánrakpartjáról is szól.
1876 és 1878 között épült, majd a hullámtörő gát építésekor felújították. A Pontinha-erőd (Forte da Pontinha) közelében egykor a sziklába vájt lépcsőfokok és egy hosszú, alvenaria (az építőkőként használt tömör bazalt helyi neve) kőből készült alapzat volt látható; jó időben itt partra lehetett szállni. Lehetséges, hogy a lépcsőfokok ahhoz a lépcsőhöz tartoztak, amely 1817-ben állt ott, és amelyet Paulo Dias de Almeida említ egy Madeiráról írt munkájában.
Pontinhában egy fából készült lépcső is szolgálta az utasok hajóra szállását és partra lépését. Ezt 1850-ben vagy 1851-ben sziklába vájt lépcsővel helyettesítették; az Ilhéu (’kis sziget’) közelében pedig egy másik lépcső szolgálja a katonákat és a világítótorony személyzetét.
Pontinha településrészén, az utasok partra lépésére szolgáló rakpart előtt valamivel áll egy másik, amely mintegy 20 éve épült a Blandy cég használatára. A cégnek előzőleg a ma már elpusztult Forte de São José (Szent József-erőd) közelében volt egy fából készült rakpartja, amely ugyanazt a célt szolgálta, mint a jelenlegi.
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 03Hely
Említett helyek · 05- Cais da Pontinha · Tárgy
Funchal
A funchali Pontinha rakpartja 1876–78-ban épült, és a hullámtörő építése során továbbfejlesztették. Itt szálltak partra nevezetes látogatók, köztük az osztrák császárné; 1921-ben az ismeretlen katona földi maradványai is itt érkeztek meg. Itt ért véget a hajókat ellátó vízvezeték is.
- Ilhéu da Pontinha
Funchal. Kis sziget, amelyen a katonák és a világítótorony személyzete számára lépcső épült.
Kis sziget a funchali kikötő partra szállásra alkalmas partszakaszának nyugati végén. Lépcső vezet rajta a katonák és a világítótorony személyzete számára; 1861-ben ide javasolták egy állandó jelzőfény telepítését.
- Pontinha
Machico. Az utasrakpart és a korábbi lépcsők helye.
Pontinha a funchali öböl nyugati végén fekvő parti földnyelv. Eredetileg Ilhéusnak nevezték két sziklás kis szigete után, amelyeket később falakkal, majd az 1889-ben elkészült hullámtörővel kötöttek össze a parttal. Az Elucidário bemutatja erődjeit, kápolnáját, világítótornyát, utasmólóját és útját, az 1757-es és 1892-es viharkárokat, valamint az 1901-től ott működő tengeri fertőtlenítőállomást. Itt szálltak partra olyan nevezetes látogatók, mint a nuncius és Leopoldina főhercegnő. Egy azonos nevű településrész Machico egyházközségének főbb településrészei között is szerepel.
- Pontinha-erőd
Funchal. Erőd, amely mellett régi, sziklába vájt partraszálló lépcsők voltak.
Erőd, amely mellett régi, sziklába vájt kikötőlépcsők voltak.
- São José-erőd
Funchal. Elpusztult erőd, amelynek közelében a Blandy cég első fából készült rakpartja állt.
Két erőd neveként feljegyzett elnevezés. Funchalban a belső Pontinha-szigeten egy mára elpusztult kis erőd állt; a szigetet 1757–1762 körül kötötték össze a parttal, és a közelében állt a Blandy cég első fából készült rakpartja. Az Elucidário saját szócikke egy Porto Santón, Pombal márki utasítására épült erődöt ír le, amelyet 1923-ban árverésen eladtak, és amely ma a Porto Santó-i vízszolgáltató vállalat tulajdona.
Személyek
Említett személyek · 01-
Egy Madeiráról szóló mű szerzője, amely 1817-ben megemlít egy pontinhai partraszálló lépcsőt.